A Színes Város csoport tevékenysége a budapesti tűzfalak festése révén lehet ismerős, ők kezdtek elsőként legálisan és nagyban foglalkozni ezzel. Díszítő céllal készült alkotásaik pozitív üzeneteket hordoznak, nem jellemző rájuk a más köztéri műfajokban, főleg a graffitiben fontos társadalomkritikai, határozott városkritikai él. Műveiket elsősorban az urban art kategóriájába lehet sorolni, de ez alól rögtön kivétel is akad, a Kertész utcában látható, „Mi a magyar” című street art alkotás, melyet Orosz Richárd képzőművész festett. Társadalmi szerepvállalásukat a Pillangóhatás Pedagógiai Program című public art projekt tükrözi. Ennek keretében több budapesti és vidéki iskola diákjainak segítettek falfelületek színesítésében. Az augusztus 15-én kezdődő, Színes Város Strongbow Budapest Fesztivál programjába bevonják a társművészeteket is.

Megyeri András, a csoport alapítója eredeti tevékenysége szerint fényfestő a Laluz Visuals csapatában, azonban szeretett volna maradandóbb munkákat is létrehozni. Történetesen Ghánában, ottani önkénteskedése során kóstolt bele a tűzfalfestésbe, majd a hazatérése után barátaival hozzáfogott egy kezdeményezés elindításához, amelyhez Victor Vasarely Színes Város koncepciója adta az eszmei hátteret.

Az op-art előtt tisztelgő fal a Városháza Parkban 

artPortal: Vasarely 1983-ban, a koncepciójában arról ír, hogy a művészet vonuljon ki az utcára, hogy ne csak a múzeumokban és galériákban legyen látható. A public art, a street art, az urban art mind létező kategóriák, és sokféle különböző gyakorlatot foglalnak magukba.
Célotok egyesíteni az intézményesített művészetet az urban arttal?

Megyeri András (M.A.): Vasarely munkásságát személyesen szeretem és tisztelem. Egyfajta szellemi és kulturális örökséget épített fel, és ennek a mentén adtuk be az első pályázatunkat egy Norvég Civil Alap által meghirdetett pályázatra, Tóta Júlia Annával, valamint Melkával és Frank Gáborral karöltve. Szerintem nem fő feladatunk a művészet képviselete az utcán, amit mi csinálunk az az, hogy a köztereken dekorációs, alkalmazott, vagy egyedi művészeti alkotásokat készítünk.

artPortal: Hogy választjátok ki az alkotókat?

M.A.: Eleinte egy néhány emberből álló körből kerültek ki. Most már nemcsak az általunk ismert és támogatott alkotókhoz fordulunk, hanem egy nyílt pályázati rendszert alakítottunk ki, amelyen bárki elindulhat, aki van ilyen típusú tudása, vannak referenciái és nemcsak egy látványtervet képes megalkotni, hanem meg is tudja valósítani az elképzelését.

artPortal: A helyszínek kiválasztásánál mik a döntő tényezők?

M.A.: A Flórián tér volt az első helyszínünk, ezt a Vasarely Múzeum közelsége miatt választottuk. Az esztétikai szempontok is döntőek, a Merlin szürke falát a Városháza téren jobbá tettük a festményünkkel. Az elején, a publicitás és a támogatás elérése szempontjából fontos volt, hogy az épület szem előtt legyen. Gyakran más típusú elvárásoknak is meg kell felelnünk: festettünk már a kőbányai önkormányzat megbízásából, van egy Street Art utcánk a 18. kerületben, illetve van egy művünk az ELTE VII. kerületi, Damjanich utcai épületének falán. A hozzáadott értéken kívül az épület állagának megóvása is lényeges.

 

Tűzfal a Kazinczy utcában

A városlakóktól mennyire kaptok visszajelzéseket?

M. A.: Amikor festünk valahol, a járókelők is gyakran reagálnak. Döntő többségben pozitív reakciókat kapunk, ez lelkesít és motivál a legjobban. Van néhány negatív hang is, de nem is lehetséges mindent úgy csinálni, hogy az mindenkinek megfeleljen.

Nemrég készült el a Kazinczy utcában az a tűzfal projektetek, amelyben azt az üzenetet hangsúlyozzátok, hogy Budapest külvárosaiban és azon túl is van élet. Hogy látod, a street artnak, a public artnak vidéki nagyvárosokban mennyire nyílnak lehetőségek?

M. A.: Személyesen azt tapasztaltam, hogy bőven vannak jó kezdeményezések. Én Pécset ismerem, de Szegeden is láttam jó dolgokat. Hogy mást ne említsek, itt jelen van a Kétfarkú Kutya Párt is. Ismert a bódvalenkei freskófalu, amely kifejezetten erre a tematikára épül. Valahol a Dunakanyarban pedig szintén találtunk egy partfestményt egy vasúti átjáróban. Budapesten nagyobb a populáció, itt több ilyen munka készül.

Mi neked a magyar? – Kertész utca

Hamarosan elkezdődik a Színes Város Budapest Strongbow Fesztivál. Mesélnél erről bővebben?

M. A.: A fesztivál augusztus 15-től szeptember 19-ig tart. Kifejezetten próbáltunk kilépni a falfestés közegéből, és más tevékenységeket, művészeti ágakat is megszólítani, így a fesztivál kiegészül zenei eseményekkel, beszélgetésekkel, slammelésekkel, és irodalmi tematikával is. Úgy gondoltuk, így izgalmasabb, és párbeszéd alakulhat ki több alkotóterület között. A fesztivál tematikája is a párbeszéd: Buda vagy Pest, természet vagy nagyváros, galéria vagy utcaművészet. Még a slammalés is a párbeszédet propagálja.

Az alkotások helyszínei már megvannak?

M. A.: A helyszínekről még nem beszélhetek, de már készülnek a látványtervek , és ezeknek már több mint a felét elfogadták. A válogatást a fesztivál művészeti kurátora, Nádudvari Noémi végzi, aki egy belső felhívást intézett sok olyan alkotó felé, akik már korábban jelentkeztek.

A Flórián téri aluljáró és vidéke

Egyszeri alkalmat terveztek, vagy megfordult a fejetekben, hogy ha sikeres fesztivál, akkor rendszeres legyen?

M. A.: Hosszú távon gondolkozunk, fenntartható módón szeretnénk ezt felépíteni. Mindez persze a támogatóktól is függ.

A nemzetközi viszonylatban milyen ország szolgál számotokra követendő példaként a köztéri művészet terén?

M. A.: Lengyelországban sok jó, ötletes és látványos alkotás van. Azt érzékeljük, hogy a lengyel szcéna előrébb tart, mint a magyar, ugyanis ott nemcsak dekorációs, hanem tartalmi művészeti festésről van szó. Szeretnénk itt is ezt erősíteni hosszútávon. Közép- és Dél-Amerika nagyon erős, például Argentína. Nyugat-Európában elsősorban Franciaország. A fesztiválra érkezik egy lengyel és egy román művész, és mindkettejük munkája erős, érezhetően más vonalat képvisel a hazai alkotókhoz képest.