Az idei nyári csoportos tárlatok szereplői között szemet szúrhat egy ismétlődő név. Tihanyi Anna cirka fél éve mutatta be Berlin bhf. című sorozatát a Capa Központban, és bár külföldön évek óta ismerik és elismerik, úgy tűnik, itthon ez az esemény adott neki nagyobb lökést. Most párhuzamosan két galériában is felbukkantak tőle képek. Megnéztük és meglepődtünk.

Tihanyi Anna: Expecting, 2014,giclée nyomat, 100×66 cm. Inside Out, Molnár Ani Galéria.
Fotó: a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Több ponton is kapcsolódást mutatott ugyanis a két, egymástól látszólag független anyag. A kiállított művészek nagy része fotóval, vagy annak határán mozgó, fotóalapú munkákkal jelenik meg. Vannak fiatalabb, ígéretes női művészek és kiérlelt, de új utakat kereső befutott negyven feletti férfiak is mindkét helyszínen.

Montázs, Viltin Galéria, Miklos Gaál (FIN), Kerekes Gábor, Tihanyi Anna, Zagyvai Sári,
kurátor: Iski Kocsis Tibor, 2015.06.20 – 07.31.

A Viltin Galéria üvegházába belépve Zagyvai Sári fotói fogadnak minket, elsőre ránézésre egy naptárkép-szerű kompozícióval. A klasszikus négy évszak ábrázolás azonban épp az ismerős mivoltának köszönhetően csap be minket: ha alaposabban megnézzük, feltűnik a túlzott szabályosság és ritmus, bizonyos elemek visszatérése. Zavarba ejtő felismerés, hogy Zagyvai egyik fő érdeklődési köre, a manipulált természeti képek mennyire jelen vannak napjainkban, és hányszor nem vesszük észre a csalást – szinte soha. Technikailag is ő áll legközelebb a kiállítás fő csapásához és címéhez, a Montázshoz.

Zagyvai Sári: Képzelt kirándulás 1, 2015, giclée print, dibond 70 x70cm. 

Mellette Kerekes Gábor munkái már eggyel tágítják a kört: a tőle legjellemzőbb városos kollázs mellett egy ritkábban látott, de annál izgalmasabb fotóinstalláció látható.

Kerekes Gábor : Night to Dawn, 1990-es évek,installáció, fotó, ongrofon,változó méret 

A ’90-es évekig visszanyúló party-mámoros képek már átvezetnek minket a technikai montázstól a pszichés felé, itt az ifjú évek bohém éjszakái, de egyben a céltalanság és útkeresés felismerése (Night to Dawn, 1990-es évek, installáció, fotó, ongrofon, változó méret), Miklós Gaálnál pedig a természettudomány és percepció vizsgálata jelenik meg.

Miklos Gaal: Paradise Pavillion, 2013, C-print, diptych, each 64 x 80 cm, Ed. 5.

Az ember által megtévesztett állatok (Paradise Pavilion, 2013, diptichon, c-print, 64 x 80 cm) és az ember által teljesen soha meg nem ismerhető természet állnak kiállított munkáinak középpontjában. A közvetlen kapcsolódási pontot a kiállítás tematikájához leginkább a Loosely Inspired című fotó adja, mely iróniával és cinizmussal mutat rá az emberi beavatkozás értelmetlen és ideiglenes, esetlen mivoltára. (Sajnos volt egy vetítés is Gaáltól, mégpedig azért sajnos, mert – a szerző ottjártakor – a mostoha napsütésben, árnyékolás hiányában nem volt megtekinthető az Echo, 2009, Loop of 20 slides on Kodak Carousel)

Tihanyi Anna: Hommage a Lichtenstein, Masterpiece 2008-9, giclée print, vászon 90 x90 cm.

Tihanyi Anna egy korábbi sorozatával jelenik meg, mely ötvözi magában az „eszmei”montázst: a formát átvéve tiszteleg és visszautal Lichtenstein világára. Az irodalomban ez intertextualitásnak nevezik, de idehozhatjuk a pastiche fogalmát is. Ugyanakkor mindez a fotográfia médiumába átültetve sokkal közelebb hozza a jeleneteket a valós világhoz, amitől viszont a képregény-szövegbuborékok használata mégiscsak eltávolít. Ebbe a feszítő térbe helyezi bele korunk aktuális és olykor bagatellnek tűnő szituációit, diskurzusait, melyeket csípős, okos humorral tálal. (Hommage á Lichtenstein, 2008-9, giclée print, vászon, 90 x 90 cm)

Pont olyan mosollyal, mellyel a Lucie díjat vette át tavaly. Ekkorra datálható a Berling bhf. címet viselő sorozata is, amelyben már sokkal komolyabb megformálással és eszközökkel dolgozik. Sorsfordító magánéleti helyzetek, kérdések, tanácstalanság vagy épp kitörni akarás jelenik meg a Molnár Ani Galériában kiállított két képén. A dekoratív és részletgazdag díszletek, a statikus figurabeállítások egyaránt a nagy világégés korát idézik és pontosan adják vissza a lelki vívódás kimerevített pillanatait: a külvilág feszültsége, nyomása, elvárásai és az egyén lelkiállapota, kérdései, kétségei, vágyai, kint és bent ellentéte. Meghívott kiállítóként (is) jól illik a galéria állandó művészei közé, akik közül többen is főleg a női oldalról vizsgálva járták körül a témát.

Marge Monko: Burzsoázia tanulmányok-Tableaux 3, 2005, C-type print, 98×73 cm
Inside Out, Fotó: Molnár Ani Galéria hozzájárulásával

Marge Monko észt fotóművész patinás palotabelsőkben készült fotóira tekintve az előbbiekhez képest „aktívabb” főszereplőt látunk a képen, bár esélye a kitörésre az elszántság ellenére sem lehet több mint Tihanyi karaktereinek.

Nem sokkal ígéretesebb a helyzete Szendrő Veronika főhősének sem, bár ha más nem, az ígéretes lehet, hogy statikus kép itt végre megmozdul – a videókban azonban nemcsak a loopolás miatt térünk vissza mindig ugyanarra a helyre: az otthon- vagy útkeresés elképesztően parttalan és kilátástalan helyzete a kivándorló nemzedék korképe is lehetne. Ugyanakkor a négy mezőre osztott videó jelenetei, színei és száma még az évszakok váltakozását is eszünkbe juttathatják, ezáltal adva egyfajta feloldást a körkörös útkeresésnek: lehet, hogy valahol ez a dolgok rendje.

Szendrő Veronika: Se több, se kevesebb, 2015, videó installáció
Inside Out, Molnár Ani Galéria

Gellér B. István: Egyszerű, nem? 1976, vegyes technika, 50x35cm
Inside Out, Fotó: a Molnár Ani Galéria hozzájárulásáva

A friss művek között egyfajta kakukktojás, mégis nagyon aktuális (mindig is az volt?) Gellér B. István munkája, mely szintén a fészekhagyás (fájó?) kötelezettségét kérdőjelezi meg. Az Egyszerű, nem? 1976-ban készült – talán nem is gondoltuk, hogy később is ennyire aktuális lesz.

Végül Vincze Ottó új munkáiról kell szót ejteni, melyek valójában nyitják a kiállítást. A vászon-toll technikának és az elegáns, finom méretnek és formájának köszönhetően bármelyik oravecznórának odapörkölhetnek – egyértelműen, nyíltan, de diplomatikusan és stílusosan mutat rá a 21. század megfelelési kényszereire, melyek akár nemtől függetlenül, de tulajdonképpen kortalanul, bármikor elérhetnek minket is. Ezt már nem kell párnára varrni, elég csak feltenni a falra. Talán emlékeztet majd, mennyire kisstílű és görcsös dolog magunkat a külvilág igényeire formálni, vagy éppen kiforgatni.

Vincze Ottó: A megszokás zárt eleganciája, 2014, gél toll, impregnált vászon, 30×30 cm
Inside Out, Fotó: a Molnár Ani Galéria hozzájárulásával

Inside Out, Molnár Ani Galéria, Gellér B. István, Marge Monko (EST), Szendrő Veronika, Tihanyi Anna, Vincze Ottó, kurátor: Török Tünde 2015.07.01-10.09.

Na de, van még itt valami: azon felül, hogy mind a két kiállítás érdekes, jó, és itthon ritkán látható munkákat is bemutat, utóbbi esetében feltétlenül kiemelendő a pontosan megvalósult kurátori koncepció, a jól összeválogatott munkák sora, illetve a két helyen is szereplő Tihanyi Anna jelenléte.

Nem előzmény nélküli, de ritka (és követendő!) példa, hogy egy kereskedelmi galéria „elengedje” a művészét és a konkurensnél is megjelenjen. Talán végre tényleg elkezdődhet egy egymást támogató és produktív együttműködés a szcéna szereplői között. Ennek előnyeit a látogatók is élvezhetnék.