A holland Bas Jan Ader (1942-1975) élete és művészete elválaszthatatlan. Ader 1975-ben kis vitorlásával az In Search of the Miraculous performansz-sorozat keretében egyedül akarta átszelni az Atlanti Óceánt, három héttel később megszakadt a rádiókapcsolat, Ader eltűnt, vitorlását pedig egy évvel később Írországnál vetette partra az óceán. A művész eltűnése legendát generált, csupán 30 műből összálló életműve kiemelkedő fontosságra tett szert.A londoni Camden Art Centre a Bas Jan Ader életmű bemutatására tesz kísérletet. A fotók, vázlatok, jegyzetek mellett Ader filmjei is láthatóak. Fall (Zuhanás) című sorozatának rövid filmjeiben a művész testén keresztül tapasztalja meg a gravitációt, kerékpárjával egy amszterdami csatornába kerekezik, háztetőről esik le, vagy éppen egy fán függeszkedik, hogy néhány perccel később a folyóba zuhanjon alá. Művei a body-art hagyományait követik, Ader azonban úgy vélte, egyszerűen csak a gravitációt engedte elhatalmasodni testén. Hasonló „gravitációs” fotókat készített a hollandiai Westkapelle-ben, Mondrian korai festményeinek helyszínén, a modernista Mondrian színharmóniáira iróniával reflektálva. Ader ebben a fotósorozatban és más műveiben is gyakran utalt a hollandiai festészet tradícióira.
A művész amerikában tanult, és a nyugati-part konceptualistáinak (Chris Burden, Bruce Nauman) első hullámához kapcsolják, gyökerei azonban mindvégig az európai művészethez kötötték, s erre számtalan utalás található munkáiban. Utolsó, befejezetlen műve az In Search of the Miraculous fotókból és dokumentumokból áll össze. A sorozathoz tartozó One night in Los Angeles fotósorozat legutolsó képén Ader az Atlanti Óceán partján áll hajnali fényben és kelet felé, európai gyökerei felé tekint. Két évvel később kelet felé indult útnak csupán 4 méter hosszú vitorlásán kitéve magát az elemeknek, melyek erősebbnek bizonyultak nála. Bas Jan Ader halála éppen olyan heroikus volt, mint művei.