Amerika többek között Robert Rauschenbergnek köszönhetően, az 1950-es években tanulta meg, hogy művészetet bármiből, bárhol lehet csinálni, a művészet örökéletű és múlandó is lehet, bármilyen célt szolgálhat, vagy lehet teljesen céltalan is, hogy az élet és művészet végsősoron egy és ugyanaz. Művészet lehet a kitömött angora kecske is, amelyet a művész 35 dollárért vásárolt egy bezárásra készülő papírboltban és autógumi nyakékkel díszített fel. Műveit Rauschenberg combine-oknak, kombináltaknak hívja. 1954-ben kezdte építeni ezeket a tárgyakat, festményeket, rongydarabokat, zoknikat, újságkivágásokat, régi képeslapokat, törött esernyőket, fűrész-állványokat, kitömött állatokat, képregényrészleteket, nyakkendőket, villanyégőket és más, többnyire az utcán talált szemetet kombinálva. „Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy a szappanosdobozok, vagy a kólásüvegek rondák, csak azért, mert ezek a tárgyak veszik körül őket a mindennapokban”, nyilatkozta a művész, Walt Whitman megjegyzését juttatva eszünkbe: „Nem kétlem, hogy sokkal több van a trivialitásokban, rovarokban, közönséges emberekben, rabszolgákban, törpékben, gyomokban, kidobott szemétben, mint korábban sejtettem.” Whitman veteránok lelki tanácsadójaként dolgozott az amerikai polgárháború hadikórházaiban. Költői szimmetria: Rauschenberg ugyanezt a munkát végezte a második világháború alatt. „Ott tanultam meg, hogy milyen jelentéktelen a különbség az őrület és a normalitás között, és ott jöttem rá, mennyire esszenciálisan szükséges a dolgokat kombinálni”, mondja Rauschenberg.