Az utóbbi hetekben megritkultak azok a nemzetközi közvéleményt sokkoló videók és fotók, melyeken az Iszlám Állam barbarizmusával kérkedett és szorgalmasan dokumentálta a felbecsülhetetlen értékű antik műkincsek megsemmisítését. A fanatikus terroristák ugyan aligha tértek jobb belátásra, de az olajból származó bevételeik jelentős megcsappanása miatt új bevételi források után kellett nézniük és így fedezték fel maguknak az antik műtárgyakat, melyekből kevés helyen halmozódott fel annyi, mint az ő működési területükön, jelesül elsősorban Szíriában és Irakban. Az alábbi térkép jól mutatja, mennyi olyan romváros és lelet együttes van ebben a két országban, melyek az UNESCO kulturális világörökségi listáján is szerepelnek. És ugyanezen térképen az is jól látszik, hogy a csempészárú útja a potenciális felhasználókig viszonylag rövid, hiszen egyfelől ott vannak a szomszédos országok, így Szaúd-Arábia és Irán gazdag gyűjtői, másfelől mindkét országnak hosszú közös határa van az Európába vezető „híddal”, azaz Törökországgal és ha kisebb mértékben, de híd-szerepe van Libanonnak és Jordániának is.
A háborús területek kifosztását, kulturális javaik külföldre vitelét persze számos nemzetközi egyezmény tiltja, ez azonban aligha nyugtalanítja az Iszlám Állam vezetőit és nem nagyon zavarja azokat a – főként török – műkereskedőket sem, akik a gyors meggazdagodás reményében könnyen félreteszik a jogi és erkölcsi megfontolásokat. Az üzlet valóban lukratív, bár nem annyira gyors, mint első ránézésre tűnik: az érintett kereskedők szakértői becslések szerint legalább 15 évig pihentetni fogják az illegálisan szerzett áru nagy részét, mielőtt – hamis provenienciát gyártva, vagy csak a hatóságok éberségének lankadásában bízva – piacra dobják azt. Persze nem mindenki vár ilyen soká – igen elgondolkodtató adat például, hogy az Amerikába bevitt iraki illetve szíriai eredetű műtárgyak száma rövid idő alatt 672, illetve 133%-kal nőtt. Egyes szakértők szerint már 300 millió dollár értékű antik műtárgyat értékesített az Iszlám Állam, amivel a 3 milliárdosra becsült antik piacon máris tekintélyes szereplővé nőtte ki magát. Az egész biznisznek van egy másik árnyoldala is: a hamisítók is úgy érzik, hogy felvirradt az ő napjuk, így a nyugaton felbukkanó műtárgyaknak sokszor nem csak a provenienciája nem makulátlan, de az eredetisége is bizonytalan.
Az ENSZ, illetve a legnagyobb felvevő piac, az USA egyelőre újabb határozatokkal illetve törvényekkel igyekszik gátat szabni az illegális műkincs-kiáramlásnak, nem sok sikerrel. Ezért az UNESCO most „védett kulturális övezetek” létrehozását szorgalmazza, melyekben az ENSZ „kéksisakos” alakulatai – a békefenntartó erőkhöz hasonló konstrukcióban – igyekeznének, ha kell, erőszakkal is megakadályozni az antik műtárgyak külföldre csempészését. Újra a hatóságok látókörébe kerültek a vámszabad raktárak is, ahol a feltételezések szerint ugyancsak sok, származási helyükről illegálisan kivitt műtárgyat parkoltatnak, ám ezeknek a raktáraknak a szigorúbb ellenőrzés alá vonása nem lesz egyszerű feladat.