Százötven éve, 1863. december 12-én született Edvard Munch, a jubileumot egész évben ünneplik Norvégiában. Maga az uralkodó, V.Harald király nyitotta meg január 23-án a Munch-évet, amelynek keretében 120 különféle belföldi és nemzetközi projekt – 4 film, 18 könyv, valamint számos színházi produkció, koncert, konferencia és egyéb rendezvény – megvalósítására kerül sor.

Ezek közül a legfontosabbak egyike az Oslóban június 1-jén nyílt nagy Munch-kiállítás, amely egészen október 13-ig tekinthető meg. A minden korábbinál nagyobb szabású, több mint 250 művet felsorakoztató tárlat két helyszínen látható: az 1882 és 1903 között készült alkotások a Nasjonalgallerietben, az 1904 és 1944 közöttiek pedig a Munch-Museetben. A szervezők szerint a kiállítás célja, hogy növelje az ismereteket, az érdeklődést és a lelkesedést Munch életével és művészetével kapcsolatban – helyi, országos és nemzetközi szinten egyaránt. A látogató számára a legnagyobb élmény nem csupán az, hogy egymás mellett láthatja az életmű legfontosabb és legjellegzetesebb alkotásait, hanem az is, hogy számos ritkán reprodukált, s ezért kevésbé ismert művet fedezhet fel saját maga számára. Mivel Munch számos témát sok variációban dolgozott fel, az egyes kompozíciók válogatott változatainak bemutatása az alkotó folyamatokról nyújt rendkívül érdekes és minden más dokumentumnál meggyőzőbb információt. A kevésbé ismert művek közül a kiállítás fókuszba állítja Munch monumentális alkotásait is, ezenkívül nagy számú festményt sorakoztat fel, olyan műfajok képviseletében, mint a portré vagy a tájkép.

Az Inferno című terem a Munch-Museet kiállításán

A nemzetközi közönség a közelmúltban már találkozhatott az oeuvre sokszínűségét bemutató kiállításokkal. 2002-ben az atlantai High Museum tárlatán szerepeltek művek Munch késői korszakából. 2011-ben a párizsi Pompidou Központban, majd pedig 2012-ben a londoni Tate Modernben lehetett megtekinteni az Edvard Munch: A modern szem című tárlatot, amely 140 mű – a festmények és grafikák mellett számos fotó és egy film – segítségével adott képet az oeuvre változatosságáról és gazdagságáról.

Ugyanezt a célt szolgálja – minden korábbinál gazdagabb eszköztárral – az újonnan nyílt oslói nagy kiállítás is: túlmutatni a nagyközönség körében kialakult sztereotípiákon; Munchnak a 19. század szimbolizmusát beteljesítő, egyszersmind a 20. század expresszionizmusát úttörő módon képviselő alkotásain túl, az életmű késői periódusának jellegzetes darabjait is megismertetni az érdeklődőkkel. A szorongás, a betegség, az őrület, a vágy, a féltékenység motívumai mellett, azok egyfajta ellenpontjaként vannak jelen a kiállításon a látvány érdekességét vagy hangulatát közvetítő művek, olyan témákkal, mint a fürdőző alakok, a tengerparti tájak vagy a csillagos éjszaka képei.

A kurátorok nemcsak úgy válogatták a bemutatásra szánt festményeket és grafikákat, hogy minden alkotói periódust jellemző alkotásokkal szemléltessenek, hanem tematikus csoportokba rendezték a műveket. Az egyes termek címet is kaptak, falaikat pedig az egyes témák karakterét hangsúlyozó, illetve azok szimbolikus jellegének megfelelő színűre festették. A didaktikus eszközök használatát az indokolja, hogy a kiállítás a lehető legszélesebb közönséget kívánja megszólítani, a gyerekektől egészen az Európán kívüli kultúrából érkező turistáig. A gyerekek említése nem tévedés: a norvég múzeumpedagógiát dicsérő módon Munchról több, kifejezetten gyerekeknek szóló könyv is íródott, az első 1988-ban jelent meg – a teljes életműből merítve ugyanis még nekik szóló válogatás is készíthető. A tárlat segítségével szerzett ismeretek a Munch-év különféle célcsoportokat megszólító rendezvényeihez szolgálnak kiindulópontul. Ezekről részletesen a jubileumi honlap tájékoztat a norvégen kívül hét nyelven, ezek között japánul is.

A Munch-év honlapja példaként szolgálhat bármely kulturális rendezvénysorozat számára. A festő életének legfontosabb időszakait bemutató aloldalt a legjelentősebb művek nagyítható reprodukciói illusztrálják. Mindezen túl letölthető a rövid életrajzi áttekintést is tartalmazó, a kiállítás fő témáit és a kiállítóhelyeket is ismertető norvég és angol nyelvű programfüzet (lásd itt!), amely még olyan kulisszatitkokra is kitér, hogy melyik az egyes kurátorok legkedvesebb Munch-festménye.

A legnagyobb norvég festő életműve az országimázs fontos részét alkotja, ezért a jubileumi rendezvényeket számos cég támogatja. Az érkezőket a repülőtéren Munch-művek nagyméretű reprodukciói fogadják, mellettük felirat hirdeti, hogy az oslói repülőtér a Munch-év büszke szponzora. Ugyanezt olvashatjuk a repülőtéri gyorsvasútról is, amelynek szerelvényein a Sikoly kompozíciójának sajátos átirata látható. A külföldieknek ez a látvány elég meghökkentő, de a norvégok az idők során olyan mértékben familiarizálódtak a leghíresebb művészük alkotásaival, hogy számukra ez csupán egy világhírű festmény idézetként való szerepeltetése, a jubileumi év marketingjének része. A reklámszakemberek másutt azért körültekintőbben választottak az életműből, a kiállítási kommunikáció kiemelt darabja a Nap című 1911-es kép, a várost pedig a művész 1926-os önarcképével lobogózták fel.

Óriásplakát az oslói repülőtéren

A Karl Johans gate Munch-zászlókkal, háttérben a királyi palota

Fotók: artPortal