Egyszerre két fotókiállítás nyílt meg szeptember 20-án a Párizs történetének múzeumában, a Musée Carnavalet-ben. A múzeum mintegy 150 ezer darabból álló fotógyűjteményéből ezúttal a Trois photographes humanistes (Három humanista fotós) című kiállítás keretében, Frédéric Barzilay, Lucien Hervé és Willy Ronis felvételei kerültek a közönség elé. A kiállítás címében szereplő «photographe humaniste» arra a harmincas években kezdődött, az ötvenes években virágzó, de napjainkban is élő fotógráfiai irányzatra utal, amelynek középpontjában az utca embere áll. A bemutatott fotók zöme a negyvenes évek végén-ötvenes évek elején készült, és valamennyi helyszíne a háború utáni nehézségekkel kűzdő, újraéledő Párizs.
A Görögországban született, de gyerekkorától Párizsban élő Frédéric Barzilay 1950-ben lencsevégre kapott fűszeresnője, vevőre várva, üzlete ajtajában múlatja az időt, miközben a kirakatban csak néhány eladnivaló áru árválkodik. Egy másik, ugyancsak 1950-ből származó képén viszont a fiatalemberrel beszélgető, kerékpárját toló lány arcán nyoma sincs az elkeseredettségnek. A fiatalság, a szerelem minden időben, minden nehézséget feledtet, üzeni a nézőnek Barzilay. Lucien Hervétől, akit leginkább Le Corbusier épületeinek fotósaként szoktak emlegetni, ezúttal elsősorban olyan képeket láthatunk, amelyek utcán elkapott pillanatokat rögzítenek, de az itt bemutatott épületfotóin is mindig jelen van az ember. Az UNESCO teraszán Breuer Marcel, Bernard Zehrfuss, Pier Liuigi Nervi és Herman Vieco beszélget, míg az Eiffel-toronyról készített felvételek egykikén a torony lábánál pihenőket, egy másikon pedig a magasból lenézőket látjuk. A Devant le Louvre (A Louvre elött, 1948) című fotó a konstruktívista fotósnak tartott Lucien Hervé munkásságának humoros, játékos oldalával ismerteti meg a nézőt. A padon üldögélők egymás mellett sorakozó lábaihoz tartozó fejek csak lent, a visszatükröződő víztócsában látszanak.
Willy Ronis, aki 1910-ben született Párizsban, elsősorban riporterfotóival vált ismertté. Képein, a párizsi utcák autórengetegén, telefonfülkéin keresztül, gyakran találkozunk a huszadik századnak a mindennapi életbe beépült technikai vívmányaival. Munkásságának mélyebb megismerésére majd az retrospektív kiállítás ad alkalmat, amelyet Párizs városa rendez a fotós kilencvenötödik születésnapja alkalmából, október 19-től a Hôtel de Ville-ben.
A másik most nyílt kiállítás, az Un amour de Paris (Párizs szeretete), abból a mintegy százötven fotóból nyújt válogatást, amelyet az angol Dorothy Bohm a közelmúltban Párizsnak ajándékozott. A művésznő 1955-ben egy évet töltött a francia fővárosban, és azóta is gyakran időzik ott. Párizsban készített fekete-fehér képei a már említett, háború utáni « humanista fotózás » körébe tartoznak, és külön érdekességük, hogyan láttatják női szemmel az akkori Párizst. Bohm a nyolcvanas évek elején színes fotózással kezdett foglalkozni, de a témát továbbra is az utca, a járókelők, a gyerekek szolgáltatták, miközben a mai városképet meghatározó letépett falragaszok, graffitik gazdag színvilága is élénken foglakoztatja. Dorothy Bohm színes fotóiból 2002-ben a londoni Magyar Intézet is rendezett kiállítást.
Az Un amour de Paris 2005. december 11-ig, míg a Photographes humanistes kiállítás 2006. január 15-ig látogatható.