Száz napig gyűjtötte, pontosabban szívta a port, amiből téglát készíttetett. A téglákat a későbbiekben építkezéseken szeretné elveszíteni.
Elnézve a pekingi szmogot, kisebbfajta csodának hat, hogy Peking lakosai még nem menekültek el, a város funkcionál. Elképzelni is nehéz, hogyan lehet lélegezni olyan szmogban, aminek észleléséhez nem kellenek bonyolult eszközök, nem valamely szolgálat riasztására kell várni, mert jobbára a szmog az, amitől olykor szinte két méternyire sem látnak a városlakók. A szennyezett levegő az, ami miatt orvosi maszkban tudnak csak közlekedni.
Nut Brother 2015 júliusának végén határozta el, hogy kezd valamit a szmoggal. Vásárolt egy 1000 wattos ipari porszívót, rátette egy kis kerekes kocsira és elkezdte tologatni Pekingben. Ha bárki kérdezte, mit csinál, azt mondta, hogy a légszennyezettség mértékét méri, ami több mint irónia. Száz napig szívott a művész az eszköz segítségével. Tevékenységét közben folyamatosan dokumentálta a Sina Weibo kínai mikroblogon.
Amikor úgy gondolta, elég lesz a por, kiürítette a porzsákot, és a tartalmát elvitte egy téglagyárba, ott agyaggal keverve téglát készíttetett a porból. Tervei szerint addig folytatja a szívást, amíg 100 grammnyi por nem gyűlik össze. Nyilvánvaló, bármennyire is nagy a szmog Pekingben, ipari mennyiséget egy háztartási porszívóval nem lehetne összegyűjteni, legfeljebb évtizedek munkájával. De a művésznek nem is ez a célja, hanem egyfajta jel, jelkép megalkotása, gondolatébresztés.
A művész a téglákat építkezésekre szeretné elvinni, pontosabban becsempészni és hagyni, hogy beépítsék azokat. Azt szeretné, ha művei, nyugtalanító szimbólumai egy élhetetlen életnek, és eltűnnének a kínai betondzsungelben.
Fotók: Quartz