A Jeu de Paume napokban megnyílt két kiállítása az amerikai Tony Oursler és a francia Jean-Luc Moulène munkáit mutatja be. Annyit már elöljáróban elárulhatunk, hogy a figyelemre méltóbbat Tony Ourslertől láthatjuk, aki a videoművészet egy sajátságos formáját műveli.
Oursler 1957-ben, New Yorkban született, és napjainkban is ott él. Egészen korán érdeklődni kezdett a vizuális művészetek, valamint a zene iránt, és a középiskola befejezése után a californiai Instituts of the Arts növendéke lett. 1977-ben Mike Kelley-vel The Poetics néven, experimentális punk-rock együttest alapított, miközben már olyan installációkat készített, amelyekhez videot is felhasznált. Munkássága már a nyolcvanas évek végén ismertté vált Európában. Több alkalommal szerepelt a kasseli Dokumentán, 1995-ben részt vett a lyoni Kortárs Művészeti Biennálén, de bemutatkozott a X. Sidney-i Biennálén és a szöuli Media City Biennalén is. A Jeu de Paume-ban tíz olyan, 1992 és 2005 között létrehozott installációja látható, amelyek lényegében a korai alkotások szellemében, de jóval fejlettebb technikai megoldások felhasználásával készültek. Tony Oursler munkáinak nagy része sokféle elemből, ruhákból, hulladékanyagokból, műgyantából készült figurák vagy más alakzatú «szobrok», vetített képek, fotók, hangeffektusok, monológok vagy pàrbeszédek együtteséből tevődik össze. Az «Eyes» (Szemek, 1996) például különböző méretű, különböző magasságban felfüggesztett gömbökből áll, amelyek a rájuk vetített, pislogó szemektől hatalmas szemgolyóknak tünnek. Egy másik terembe lépve, ahol a «Climax»-szal (2005) ismerkedhetünk meg, mintha a pokolba érkeztünk volna: a falakra vetített tűztől vörössé vált fényben robbanás hangjait halljuk, miközben a tér középen függő, szabálytalan formájù lapra vetített lángok közül kirajzolódó rém arca tekint ránk. A hol ijesztő, hol groteszk szituációkat magukban foglaló, összetett installációkkal Tony Oursler furcsa, de mindenképpen hatàsos képi világot teremt, amely a gondolati tartalmat sem nélkülözi. Talán épp ez utóbbi hiányzik a fotós Jean-Luc Moulène munkáinak egy részéből. Az egyik teremben azokat az alumíniumlapra készített fotóit láthatjuk, amelyeken a fehér háttérben elhelyezett, árnyék nélkül motívumokat – levágott körömdarabokat, üveget vagy egy szandált – nem tárgyaknak, hanem formáknak láttatja. Míg ezeknek a képeknek a művészi értékéhez nem fér kétség, addig a kiállítás második, kiskorúaknak nem ajánlott részében látható, prostituáltakról készült sorozat, a «Les Filles d’Amsterdam» (Amszterdami lányok) már kétségeket ébreszt a látogatóban. Wilma, Monika, Roxana és a többiek, azonos, arcukat és nemiszervüket egyaránt elénk táró pozicíóban ültek modellt a fotósnak, és bár Jean-Luc Moulène szerint nem maga a látható, valóságos kép a lényeg, hanem az, amit a néző képzeletében kelt, a magyarázat inkább magyarázkodásnak tűnik.
Mindkét kiállítás május 22-ig tart nyitva. Belépődíj: 6 euro.