Kapcsolatot teremt a tematika a jelenleg legismertebb és legsikeresebb iskolák, a MOME és a Budai Rajziskola fotó szakos hallgatói között. Személyes, érzelmi alapú témákat boncolgatnak a fiatalok a Roham és a MÜSZI kiállítóterében, megközelítőleg egyenletes színvonalon.
Ficsór Zsolt munkája
Hagyd a történetet másra!
MOME Fotókiállítás: Kötelék, Roham Bár kupolaterme
A Máté Gábor vezette csapat a Kötelék tárlaton mutathatta be, számukra kik között és milyen minőségű érzelmi kapcsolatot jelöl ez a szó és, hogy mindezt hogyan ábrázolják a fotográfia nyelvén. Kiemelkedik ebből a koncepcióból Ficsór Zsolt fekete-fehér sorozata. Ő a néhol absztrakt, asszociációra építő képeket saját szövegeivel kiegészítve ránk hagyja a történet kibontását.
Varga Marietta munkája
Kevesebbet bíz a fantáziánkra e tekintetben Varga Marietta, ugyanakkor szerencsére nagyon erőteljes, letisztult képi világot teremt. Sajnos, nem mondhatja ezt el magáról Albert Anna, talán túl sok mindent ad a kezünkbe a magyarázattal és a portrék megszerkesztettségével.
Albert Anna munkája
Lakos Máté munkája
Egy fokkal izgalmasabb – már csak a technikai manipuláció miatt is – Lakos Máté anyaga, bár nem egyedi a témája. Érett képi struktúrák és komoly téma hívja fel a figyelmünket Kustos Nikolett nevére.
Kustos Nikolett munkája
Üzenet egykori iskolámba
A Budai Rajziskola volt Fotográfia szakos hallgatói: A következő rész tartalmából, Casati Art Corner Galéria
A Budai Rajziskolát fotós-szakmai körben nem kell bemutatni, szakmán kívül pedig mindenképpen érdemes róla elmondani, hogy a gyakorlati, alkalmazott képzés mellett az alkotói fotográfia iránt érdeklődők számára is megfelelő hátteret ad. Önálló képi és kritikai gondolkodásra tanítanak – írja Lisztes Edina kurátor, tanár, fotográfus a Casati Art Cornerben látható tárlat elé. Bár itt egyfajta archívumról, szemléről van szó, ezért komplex tartalom, erőteljesebb mondanivaló nem rajzolódik ki, az azonban nyilvánvaló a kiállítás egészéből, hogy figyelnünk kell az innen kikerülő növendékeket, mert fogunk még velük találkozni. Fromm Balázs, Bogyó Virág máris ismerős lehet a kortárs hazai fotót követő látogatóknak.
Lakatos Zsófia munkája
Női lapozó
Budai Rajziskola Fotográfia szakos hallgatói: Privát Szféra, Müszi
Az iskola másik kiállításán „médiatudatos technikai és formai megoldásokat” hirdet Illés Barna, és ebben nem is csalódunk, amikor belépünk a Müszi kiállítóterébe. A föld fölötti underground helyszín már önmagában inspiratív lehet, ráadásul több jelentős kiállítás is helyet kapott már itt meg- és újranyitása óta (pl. Kasza Gábor itt mutatta Y sorozatának aktuális fejezetét 2013-ban). A változatos technikai megvalósítás intim, családi témákat dolgoz fel, ahogyan azt a címben is jelölik: Privát szférába lépünk. Felmerül a cikk írójában a kérdés, mennyire szerencsés egy ennyire érzelmi alapú, ingoványos talajon terelgetni a fiatal, még önmaguk helyét a világban kereső önjelölt fotográfusokat. A téma persze adja magát, szerencsés esetben mindenkinek vannak ilyen-olyan tapasztalatai családi, baráti viszonyok, – problémák, – örömök terén, vagy találkozott már megrázó, megdöbbentő sorsokkal. Szerencsére volt olyan kiállító, aki kétségeimre rácáfolt, de volt, aki megerősített abban, hogy érdemes az olykor tragikus vagy túl személyes témákhoz érettebb fejjel, kiforrott személyiségként visszatérni – ugyanakkor lehet, hogy jelenleg épp ez segít a feldolgozásban, a felnőtté érésben.
Egytől-egyig női alkotókról van szó,
akik különféle installációkkal örvendeztetik a kiállítás látogatóit, a technikai sokszínűségre valóban nem lehet panasz. Lakatos Zsófia Szabadesés című installációja az emlékek egymásra gyakorolt hatását dolgozza fel egy igen egyszerű ötlettel: képeket ejt egymásra, ezzel illusztrálva, hogyan takarnak ki bizonyos emlékek másokat.
Cserepes Tünde munkája
Cserepes Tünde üvegre (fóliára) nyomtatott fotói egymás után sorjázva a falon egy-egy összképet rajzolnak ki: ahogyan az is anya mindig jelen van a gyermekben; míg Kiss Alexandra Lenyomatok címet viselő pauszai családi képekből megalkotott emberi sziluetteket rajzolnak ki. Bár a megoldások ügyesek, talán túlságosan is egyértelműen kapjuk a megfejtést a következő szóképre: a múlt, a család folyton rávetül életünkre, magunkban hordozzuk.
Kiss Alexandra munkája
Antal Ágota munkája
Egyenlő rész című videójában Antal Ágota az egyszerű, de annál fontosabb „részt” fogja meg: a családi kötelékeket nehéz osztályozni, egyenlően hat ránk minden típusú kötödés. Zászlós Mariann címadása már kevésbé szerencsés, érdemes anélkül végigpásztázni a képeket, magukban több olvasatot rejtenek, mint amennyit a falszöveggel együtt kapunk. Többértelmű címmel és izgalmas installációval hívja föl magára a figyelmet a teremben a legdominánsabb anyag. Szabó Zsófia képei markánsak, elrendezésük megmozgat és gondolkodásra késztet, a világító talapzatú műanyagkristályokba („agyszeletek”) applikált képek pedig az egészet esszenciálisan foglalják össze.
Zászlós Mariann munkája
Szabó Zsófia munkái
Szellem a képben
Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Fotó szak, 100 év év 100 fotó, Fészek Művészklub Galéria és Herman terem
Látható még egy fontos szemléző kiállítás a vérkeringésbe lassan újra bekapcsolódó Fészek Klub galériatereiben is. Az idén jubileumot ünneplő Kisképző Fotószak egészen a kezdetekig tekint vissza, az archaikus technikáktól a jelenkor digitális képalkotásáig.
Szellemkép 20 Holdudvar Fesztivál – 20 éves a Szellemkép IV., Patyolat // PRÓBAüzem
A nyolcadik kerületi, próbaüzem alatt működő Patyolatban pedig az idén 20 éves Szellemkép Szabadiskola egykori és jelenlegi diákjai állítottak ki, sajnos viszonylag rövid ideig, az itteni kiállítás már bezárt, de érdemes figyelni a helyet, mert tartogat meglepetéseket, mint ahogyan a felnövekvő, következő nemzedék fotósai is.
