A Ferenciek terén található Kárpátia udvarban 2005 óta működik egy fotógaléria, nevét dr. Kolta Magdolnáról, a magyar fotográfia elmúlt tizenöt évének egyik legfontosabb alakjáról kapta.
Nemcsak az elnevezés, hanem a galéria vállalt küldetése és tárlatainak színvonala is tisztelgés a fiatalon elhunyt fotótörténész előtt. Vezetője Katkó Tamás fotóművész, művészeti tanácsadói Haris László és Korniss Péter fotóművészek, illetve Kincses Károly fotótörténész. Az első kiállítás 2005 októberében került föl a falakra, az utolsó idén novemberben. Adományokból, sokszor minden kívülről kapott fedezet nélkül 72 hónap alatt több mint 50 fotókiállításnak adott otthont a Kolta Galéria. Az intézmény jövője december 16-tól bizonytalan.
A város egy forgalmas csomópontján van, a Kolta Galériát megközelíteni mégis egy belső udvaron keresztül lehet. Ez kifejező: nem marginális és nem kikerülhető, mégis intim. A Kolta egyszemélyes galéria, egyetlen ember koncepciója, tudása, kapcsolati tőkéje, lendülete és önbizalma a feltétele működésének. A kiállítások belső indíttatásból születnek, Katkó a kurátori feladatokra, az egyeztetésekre, a lebonyolítás megakasztó állomásaira és az installálás fizikai igénybevételére sem „melóként”, hanem értelmes alkotó munkaként tekint. Mindez önként vállalt küldetés: „A kezdet egyszerűvolt, hiszen valaminek a létrehozása csak akarat kérdése.” Katkó Tamás olyan fotóművész, aki képek mellett kiállításokat is alkot.
„Tudtuk, a feladatunk mindössze egy adott űr kitöltése, semmiféle meggondolás nem kényszerít arra, hogy André Kertész-, Brassai-, Capa-kiállítást rendezzünk. Az is nyilvánvaló volt: a mi feladatunk, hogy olyan művészeket fedezzünk fel, mint Baktay Patrícia, Lehel Jenő, Nagy Melinda vagy Schild Tamás. És kötelességünk a már befutott nagyoknak, Molnár Editnek, Erdélyi Lajosnak, Kass Jánosnak is lehetőséget biztosítani.” Pályakezdők bemutatkozhattak, nagy öregek eddig soha be nem mutatott képekkel, életmű-kiállítással fordultak meg itt. A körültekintő szakmai figyelem és a kutatómunka miatt rendszeres, fontos kiállítások születtek, az intézmény már első két évében a magyar fotográfiai élet részévé, színterévé vált. „Sok mindent sikerült megcsípni, ami igazolja a galéria létét és szemléletének jogosságát.”
„Galériánk kissé szabálytalanul működik. Eltöröltük ugyanis a kiállítás-megnyitó beszéd intézményét, helyette neves szakemberek – mint moderátorok – segítségével egy-másfél órás beszélgetést folytatunk a kiállítóval, melynek hanganyagát rögzítjük, és letétbe helyezzük a Magyar Fotográfiai Múzeumban.” Ezeket a beszélgetéseket gyakorta kíséri koncert – például Dresch Quartet, Ökrös Csaba – mindezek így együtt mára képek és egymás felé tereli a jelenlevőket. A kiállítás-megnyitókon nincsen záróra, és volt már példa kérésre éjszakai tárlatvezetésre is. Az intézménnyel egy helyen működő Háló Közösségi Ház forgalma miatt a különböző tárlatokat rendszerint ezernél is több ember látogatja meg, köztük mindenfajta korosztály tagjai és olyan csoportok is, akiket a Kolta önmagában nem tudott volna megcélozni. A nyári tárlatokra a kapura kihelyezett plakátok miatt sok külföldi is beért, például a Porneczi Bálint – Armend Nimani – Jatmir Idicsi által jegyzett koszovói fotóanyagot rengeteg lengyel kereste fel. További ittlétre hívnak az olvasásra és nézegetésre szánt fotótörténeti kötetek és albumok.
A galériában a képeknek és azok szemlélőinek a rendelkezésére áll egy közös tér és a közös idő. Kép és kép, ember és kép, emberek és a képek között teremtődik kapcsolat. A művészeti vezető törekvései szerint a Kolta egy mindenre odafigyelő, de csak az értéket felmutató gondolkodásmód, aminek eszköze, hogy a falakra rögzített gesztusokkal személyesen szólítja meg az embereket. A megszólítás célja pedig ez esetben a közös együttlét. Cél volt, hogy a Kolta valódi és állandó találkozóhellyé váljon. Egy kiállítás látogatói közt ott a fotóművész, akinek szüksége van rá, hogy a falakon saját törekvéseivel és munkájával szembesüljön, irányt kapjon a folytatáshoz vagy egy új korszak kezdetére. A közönség másik részével pedig pontosan az újszerűségével, pontosabban az újszerűségben meghúzódó untalanságig ismerős mozgósításával kezd el párbeszédbe lépni a fotó.
A Kolta Galéria minőségi együttlétekre törekszik. Erre szükség van a minőségi kultúrát részben megalapozó párbeszédekhez. Ez a fajta együttlét a Koltában körbetekintve különböző dolgok kohézióját és a különböző művészeti ágak közötti kapcsolatot is jelent. A kiállított fotókban hangsúlyosan mindez jelen van. Ilyen Ádám Gyula dokumentarista fotósorozata a székely mindennapokról, és a bennük megfogalmazott képzőművészeti és zenei műveltség, és a személyes viszony, ami fotó rögzítésekor a kompozíció része lett. Katkó célja volt, hogy a különböző területek és elképzelések közti dialógus, ami ezek között a falak között, ezekre a falakra függesztett képek mellett megszületik, a munkájában és gondolkodásában is előrébb vigye a betérő művészeket és mindenki mást. Ahogyan egy közösségi oldal, vagy egy életérzést jól megragadó új szófordulat, a galéria közönsége is hálózatszerűen terjed.
„Az, hogy magammal ilyen jól megvagyok, az a Galériának köszönhető.” – A Kolta vezetőjének természetesen saját véleménye, ízlése, elképzelései vannak, ezek médiuma viszont más művészek alkotása. És úgy tűnik, hogy ez az út, hogy egyetlen gondolatból kapcsolat, sok másféle gondolat és sok kép születik, és a képek működésbe lépésével befogadóként ez a folyamat újra és újrakezdődhet – ez egy megújulni képes, nem fullasztó és nem monomániás kulturális közeget teremt, amiben minden résztvevője jól érzi magát.
A galéria jövője bizonytalan. Az intézményt sem kerülték el az egész kulturális szektor helyzetét jellemző paraméterek: a pénztelenség, és a még nagyobb nehézséget jelentő fásultság, az idegeket próbára tévő szélcsend. Jelenleg komoly akarat van arra, hogy fönt maradjon, ennek egyedül külső körülmény állíthat gátat. Talán egy másik épületben 2012 végén folytatni lehet a munkát. A jövővel és a terveivel kapcsolatban Katkó enigmatikusan csak ennyit szól: „Aki nagyon üvölt, annak nincs igaza. Igaza a szépen csendben dolgozó embereknek van.” Reméljük a legjobbakat.