NEXT / Interferencia 2016.12.17.-2017.01.29.
Trafó Galéria
Kiállító művészek: Fridvalszki Márk, Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Szentesi Csaba.
Kurátor: Fenyvesi Áron
A Trafó a 2017-es évet a most másodszor megrendezésre kerülő Nextfeszt című programsorozattal nyitja. Cél a különféle területeken működő Y-generációs kortárs alkotók bemutatása, illetve hogy a különböző műfajokat közös platformra hozva kapcsolódási pontokat keressen és teremtsen közöttük. A színházi, táncművészeti, irodalmi, zenei és performansz előadások, vetítések és koncertek mellett a Trafó Galéria most egy kapcsolódó csoportos kiállításon mutatja be a képzőművészek legfiatalabb generációjának munkáját, legalábbis annak egy meghatározó irányvonalát.
A galéria, mint nonprofit kiállítótér már korábban magára vállalt egyfajta lépcsőfok szerepet a kisebb galériákban már megjelent, de a nagy intézmények által még nem kanonizált fiatal művészek számára, a fesztivál keretén belül pedig most szélesebb közönség is találkozhat velük.
Kiállítási enteriőr. Előtérben: Kútvölgyi-Szabó Áron: 4 perccel később oldalnézetből, 2016, installáció: különféle tárgyak, talált tárgyak, giclée nyomatok (részlet). Fotó: Surányi Miklós
Az Interferencia címet viselő kiállítást a kurátor Fenyvesi Áron az absztrakció témája köré építette, ez ugyanis egy olyan referenciapontnak kínálkozik, ami lehetséges kapocs lehet az egyébként igen heterogén kortárs pozíciók között. Az absztrakció, mint stratégia, az univerzálisabb hang egyre jellemzőbb a fiatal alkotókra: az ‘újabb generáció’ jelentős részének kifejezésmódja egyetemesebb, az őket foglalkoztató témák ha nem is kevésbé politikusak, de egyre kevéssé lokálisak. Az absztrakció a legkülönbözőbb műfajokban, alkotói módszerekben megjelenik, a kiállítás ennek a vonulatnak az adott keretek között természetesen csak egy szeletét képes bemutatni. A kiválasztott művek heterogenitásuk, téma- és attitűdbeli sokféleségük és esztétikai különbözőségeik ellenére mégis nagyon szépen összeállnak egy kerek tárlattá és ha nem is teljeskörűen, de hatásosan reprezentálják a hasonló törekvéseket.
Közös motívum nem csak a most kiállítóknál, hanem nagyon sok fiatal képzőművésznél is, a kortárs kultúra, a technológia és az információs társadalom újszerű problémáinak tematizálása, a médiumokhoz, stílusokhoz való nagyon is laza hozzáállás, szóval valamiféle organikusan összeálló hibriditás. Az itt látható munkákat ezen túl a geometrikusabb, letisztultabb esztétikájuk hozza leginkább közös nevezőre. Ez abból is következik, hogy a kurátori koncepció vállaltan olyan alkotókkal dolgozik, akiknél a 60-as, 70-es évek neoavantgárdjának (itt absztrakt vonalának) esztétikája valamiképpen visszaköszön – ami az utóbbi időben egyébként is kifejezetten releváns témának tűnik, egyre többeket foglalkoztat kutatói és alkotói oldalról egyaránt. Kiemelendő emellett, hogy minden érzékiségük ellenére ezek a művek nem veszítik el eredendően konceptuális jellegüket sem.
Fridvalszki Márk: Starless 1-12, 2016, digitális kollázs, akril transzfer, vászon, 60x60cm; tapéta: digitális nyomat, változó méretek (részlet). Fotó: Surányi Miklós
A négy alkotó munkái bár egy térben, de viszonylag szeparálva láthatók. A bejáratnál elsőként Szentesi Csaba újabb képeivel, kollázsaival találkozunk. A keretes téglalap alakú képek alapját mai nonfiguratív grafika nyelveket megidéző absztrakt ceruzarajzok adják, amik a rajtuk lévő színes, fújt papírfelületek letépése alatt válnak láthatóvá expresszív és egyben lírai poszt-internet képi világot hozva létre. Jól kigondolt, már-már agresszív gesztusok és az alkalmazott grafika személytelenebb formavilága áll harmonikus ellentétben. A még feszültségtelibb másik kiállított sorozata hasonló stratégiát követ, de a klasszikus téglalap formát papírból hajtogatott csillagszerű alakzatok váltják fel.
Szentesi Csaba: Cím nélkül, 2016, Ceruza, akril, papír, vászon. Installációs látkép. Fotó: Surányi Miklós
Kútvölgyi-Szabó Áron: 4 perccel később oldalnézetből, 2016, installáció: különféle tárgyak, talált tárgyak, giclée nyomatok (részlet). Fotó: Surányi Miklós
A terem hátsó részében Kútvölgyi-Szabó Áron munkáival találkozunk. Az előzőleg személyesebb, specifikusabb témákat feldolgozó művész mostani munkáinak témája sokkal általánosabb, legújabban az információs hálózatok, a megértés, a tudás milyenségének és megszerezhetőségének, az adatok és jelrendszerek dekódolhatóságának témakörével foglalkozik. Az ezt feldolgozó munkáit a trafós kiállítással párhuzamosan mutatta be decemberben a Laborban Nemtudások címmel, illetve fogja bemutatni a héten nyíló Torzítások című kiállításán a Chimera-projectben. A Trafóban látható 4 perccel később oldalnézetből című installációjának részeiként kiállított giclée nyomatok a hálózatok, rácsszerkezetek, struktúrák szilárdságát, szabályosságát megkérdőjelező metaforák. Az installáció fő elemeként pedig egy bizonytalanul ferde posztamensen rendelt egymás mellé különféle kódoláshoz, leképezéshez, a transzparencia fogalmához kapcsolódó talált tárgyakat, eszközöket és képeket: ezzel kommunikációra készteti a tárgyakat és rákérdez az eltérő rendeltetésű dolgok, illetve hangsúlyosan azok anyagisága és formavilága közötti lehetséges viszonyokra, azok egymás státuszát és esztétikáját befolyásoló hatására.
Fridvalszki Márkot, ha egy mondatban próbáljuk összefoglalni, a digitális képmanipulációk, a glitch, valamint a kortárs poszthumán elméletek, az ember és technológia kapcsolata érdeklik. Itt kiállított Hommage für das Material III. című apokaliptikus hangulatú videoinstallációja az élő, örökké változó anyagnak állít emléket a rá jellemző planetáris, univerzális, az emberin túlmutató perspektívából. A VHS-re visszaírt digitális kísérleti videó archaikusnak ható, elmosódott képek jelenítik meg 2D-ben, virtuálisan az örökké mozgásban lévő nagybetűs Anyagot: a néha felismerhető archaikus tárgyakat, geológiai képződményeket és egymásba olvadó geometrikus alakzatokat mutató képsor sötéten metafizikus, álomszerű képi világot teremt. Ezt az élményt erősítik a nézőt körbevevő absztrakt digitális nyomatokkal kitapétázott falak is.
Kiállítási látkép az előtérben jobbra Fridvalszki Márk videójával, a háttérben balra Kristóf Gábor műveivel. Fotó: Surányi Miklós
Kristóf Gábor 2014-es diplomakiállításán, majd a Horizont galériában rendezett egyéni kiállításán mutatta be Heidi absztraktjai című sorozatát, aminek most itt két újabb darabja látható. Az ofszet nyomdagépek elhasznált és már hulladék státuszba került nyomóköpenyeit állítja kiállítási szituációba, ezzel a kisajátítás gesztussal kapcsolatot hozva létre a nyomdaipar technológiája, funkcionális darabjai és a művészet intézménye között. Bár a sorozat több darabján láthatók a nyomtatás után a köpenyeken maradt képek, az itt szereplő két absztrakton semmi sem árulkodik a korábbi funkcióról. A médiaipar és a képzőművészet közötti határterület vagy szakadék esztétikai alapon való meghatározásával operáló sorozatnak ezek az absztrakt, már-már monokróm képei a legletisztultabb és talán legjobb darabjai.
Kristóf Gábor így fogalmazott nemrégiben egy interjúban: „az esztétikum, a puszta látvány hatásának fel- vagy kihasználása a hazai közegben sokszor még mintha valamiféle tabunak számítana”. Pedig a fiatal művészek számára egyre inkább magától értetődő stratégia, és sokan közülük érzékelhető természetességgel fordítják le a legaktuálisabb problémákat a tiszta vizualitás nyelvére, és hoznak létre egyre inkább közvetlenül a képeken, vizualitáson, látványon és az ezek által kiváltott érzeteken keresztül kommunikáló képzőművészet, ami többek között a szóban forgó generáció egyre erősebb nemzetköziség-igényének is bizonyítéka.
A nyitóképen Kristóf Gábor munkája.