Mikor, ha nem most, amikor a civilek bizonyos kormánypolitikusok célkeresztjébe kerültek? És mikor, ha nem most, amikor rendelkezni lehet az 1 százalékokról? Felsorolunk néhány képzőművészettel foglalkozó civil szervezetet, amely támogatásra érdemes. Van köztük, amelyik 1 százalékos felajánlásokat is tud fogadni, van, amelyik nem, van amelyik pénzzel, önkéntes munkával, vásárlással, vagy akár sima jelenléttel támogatható, de egy dolog biztos: mindegyikük fontos munkát végez. Most 14 szervezet, két részben. A felsorolás messze nem toplista, és közel sem teljes.
Az Ongoing Histories című kiállítás megnyitóján a Stúdió Galériában, 2016 márciusában. Fotó: Simon Zsuzsanna
Kik ők?
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületet, azaz az FKSE-t, vagy Stúdiót tulajdonképpen nem is kell bemutatni. 1990 óta egyesületként működik, a rendszerváltás előtti múltját pedig épp nemrégiben tárta fel egy projekt és a hozzá kapcsolódó kiállítás. Az FKSE pályakezdő művészeket tömörít, rendszeresen hoz létre csoportos kiállításokat, szervez beszélgetés-sorozatokat, szűkös forrásai ellenére nemzetközi projekteket is futtat. És persze fundraising eseményeket, mint amilyen a decemberben is megrendezett PATRON. Korábban létezett minisztériumi támogatásuk mára szabad szemmel alig látható, miközben deklaráltan nem pályáznak az MMA-hoz és a megváltozott működésű NKA-hoz sem.
Miért érdemes őket támogatni?
Az FKSE Rottenbiller utcai kiállítóhelye és a belvárosi Labor, amelyet részben ők működtetnek, a vészesen szürkülő hazai intézményi színtéren eleven és nehezen megkerülhető helyszínek. Progresszív műhely, ahonnan évről-évre fontos művek, művészek és gondolatok kerülnek ki.
Kunhegyesi Ferenc A tanító című képét festi fel az egyik falubeli ház falára. Fotó: Bódvalenke Freskófalu Facebook
Kik ők?
Pásztor Eszter 2009-ben, egyiptomi példák alapján indítottal el a Freskófalu projektet egy olyan, 95 százalékban romák lakta borsodi településen, ahol gyakorlatilag semmilyen megélhetési lehetőség sem maradt a helyiek számára. Kivéve a tehetséget. Az ötlet kezdetben annyi volt: fessünk freskókat a falakra. Mára 18 roma alkotó 33 képe látható a falu házain, Bódvalenke világhírű lett, a válságrégió kisköszsége felkerült a világtérképre, a turisták jönnek, javult a falu helyzete, erősödött a közösség – csakhogy az elképzelés messze nem pusztán ennyit célzott. A projektre és a turizmusra egész vertikumot lehetne építeni, munkahelyteremtő beruházásokkal. Ez az, ami nehéz, vagyis a következő lépés megtétele. Főként, hogy Pásztor Eszter, aki időközben a helyiek életének része és részese lett, nehezen fölfogható szegénységről tudósít.
Miért érdemes őket támogatni?
Nyáron élénk a turizmus, de a késő ősztől tavaszig tartó időszak, amikor a látogatások elapadnak, a legnehezebb hónapokat jelentik Bódvalenke életében. Ilyenkor valóban a napi betevő falat előteremtése a tét. Ami pedig ezen túlmutat: a falunak fejlesztésre, beruházásokra van szüksége, hogy fogadóképesebb legyen, hogy a freskóknak köszönhető figyelemmel élni lehessen.
In Essence. Az FFS csoportos kiállítása jelenleg is látható a KAS Galériában. Fotó: Bényi Andrea
Kik ők?
A Fiatal Fotóművészek Stúdiója (FFS) valamiképp az FKSE fotós párhuzama. Azzal a különbséggel, hogy nem teljesen önállóak a tevékenységükben, mert a Magyar Fotóművészek Szövetsége alá tartoznak. Ebbe a bonyolult viszonyba most ne menjünk bele, a lényeg az, hogy az idők során több FFS-vezetőség is küzdött a teljes önállóságért, ez a folyamat – mondjuk így – egyelőre nem ért még véget, az FFS azonban közben nagyon is aktív, sőt. Kiállításokat szervez, kiadványokat hoz létre, portfólió bemutatókat tart.
Miért érdemes őket támogatni?
A fotográfia gyorsan változó és nagyon izgalmas terület a hazai művészetben. És mindig érdekesebb, hogy a nagy mogulokon túl, kik a feltörekvő, új alkotók. A fiatal fotográfusok számára az FFS fontos lépcsőfok lehet az alkotói pályájukon, és a friss dolgok mindig a perifériáról jönnek.
Dan Perjovschi felirata a Hátsó Kapu redőnyén, az OFF-Biennále Budapest keretében, 2015-ben.
Fotó: Aknay Csaba / OFF-Biennále Budapest Archívum
Kik ők?
Egyesületi formában működik, és jelenleg éppen a 2017-ben esedékes második biennálét készíti elő az OFF. A 2015-ben megrendezett OFF1-ről sok szó esett már, nem részleteznénk, elég csak annyi, hogy minimális összegből, önkéntes munkában, a közpénzt, illetve az állam által fenntartott intézményeket mellőzve szerveződött, és tényleg megaprojekt lett. Művészek, kurátorok, galeristák, szervezők ingyenmunkájának eredményeként Budapest hetekig pezsgett, és az események átvitték a kortárs művészetre olykor süket média falát is, de hogy idén ősszel legyen OFF2, nem lesz elég pusztán az emlékezés a tavalyelőttre. Szűkebb időkeretben, de ugyanolyan izgalmasat szeretne produkálni az OFF2 is, mint amilyen az első nekifutás volt.
Miért érdemes őket támogatni?
A hazai kortárs művészeti „össztermék” egy igen jelentős része most kiszorul a hivatalos intézményi keretek közül. Az OFF még afféle metaintézménnyé is válhat, pótolva a hiányokat. Az alap megvan, és az OFF2-t sem a nulláról kell kezdeni, egy nemzetközi díj még némi anyagi segítset is adott ehhez. A fanntarthatóság azonban nagyon fontos, ugyebár, egy binnále ígérete az, hogy kétévente tényleg megvalósul.
A Brassó gyerekeknek című könyv bemutatója Brassón, 2016-ban. Fotó: Kultúraktív Blog
Kik ők?
Azzal foglalkoznak, amivel kevesen, sőt, szervezeti értelemben rajtuk kívül senki. Az épített környezettel kapcsolatos érzékenység, tudatosság, a városi környezettel kapcsolatos kreatív, kritikus gondolkodás elsajítása a fő cél. Valamint az épített környezeti nevelés – azaz a gyerekek, fiatalok megismertetése azzal, hogy a város, amelyben élünk, az vajon micsoda. Nemcsak a nagyváros, hanem akár a kisváros is, vagy a képzeletbeli város. Méghozzá mindezt olyan tevékenységeken keresztül végzik, amelyek ötletesek, kreatívak és innovatívak.
Miért érdemes őket támogatni?
Fiatal építészek, tájépítészek, képzőművészettel, társadalomtudományokkal foglalkozó emberek alkotják a Kultúraktív csapatát, amely nem mellékesen a fent említett OFF-Biennáléval is együttműködött. Programjaikra, edukatív tevékenységükre, kutatásaikra, kiadványok, gyerekkönyvek megjelentetésére használják a forrásokat.
Hubert Czerepok: Madness Is Like Gravity. A művész az ACAX budapesti residency programjának vendége volt
Kik ők?
A kétezres évek elején alakult iroda, a rövidítés az Agency for Contemporary Art Exchange elnevezést takarja, vagyis egy, a kortárs művészet nemzetközi cseréjével, expont-importjával foglalkozó szervezetet – de nem kereskedelemről van szó, az ACAX nonprofit tevékenységet végez. Viharos volt ez a másfél évtized a hazai kultúrpolitikában, és ez az ACAX sorsán is jól látszik, egy időben már-már a hivatalos intézményrendszer részei lettek, az ACAX nyomán számos exportiroda alakult akkoriban, minisztériumi segédlettel. Az ACAX önállósága megmaradt, de egy darabig a Ludwig Múzeum ernyője alatt működtek, majd 2013-tól kezdve teljesen önállóan. Residency porgramokat szerveznek Budapesten és másutt Európában, de New York-ban is, kiállításokban, nemzetközi kollaborációkban vesznek részt, legújabban egy négyéves uniós projekt keretében, amelynek központi tematikája a migráció. De ők hoztak el Budapestre számos nemzeközi hírű kurátort, például az idei documenta14 egyik főemberét is.
Miért érdemes őket támogatni?
Változó intenzitással tudnak működni, az anyagi lehetőségek függvényében. Pedig a tevékenységük fontos volna, a hazai színtér ugyanis a kulturális politika izolacionista törekvései miatt nehezen szervül a nemzetközibe. Ezen tud segíteni az ACAX.
Reichardt Roland grafikája. Forrás: igazgyongy-alapitvany.hu
Kik ők?
Sokat szerepelnek a médiában, de nem véletlenül: nagyon nehéz terepen dolgoznak. Gyakorta mélyszegénységben élő iskolásokkal végeznek komplex fejlesztőtevékenységet, a művészetpedagógia eszközeivel. A társadalmi mobilitást nem segítő hazai közoktatási (azaz most már köznevelési) rendszerben az efféle személyes, odafigyelő, érzékeny aprómunka nagyon lényeges. És arra mutat rá, hogy a művészi tevékenységen, kreativitáson, közösségi alkotómunkán keresztül az öntudat, az identitás formálható, megerősíthető, a társadalmi integráció segíthető, végső soron elérhető az esélyteremtés, a felemelkedés is. Alapfokú művészeti iskolájuk működik Berettyóújfalun, a környéken 16 települést érint a munkájuk, de egyéb tevékenységeikkel, projektjeikkel ennél is több településen vannak jelen.
Miért érdemes őket támogatni?
L.Ritók Nóra, az alapítvány vezetője többek között az artPortal-on is elmondta, az utóbbi időben elbuktak a pályázataik. Pedig az Igazgyöngy nem csak pályázati pénzből igyekszik működni, létrehoznak munkákat, műveket eladásra is, vannak saját bevételeik. Ezzel együtt: minden forint jól jön ebben a munkákban, azokon a településeken, ahol az Igazgyöngy jelen van.
Folytatjuk, további 7 szervezettel!
A cikk főoldali képe Sós József munkája.
