Ici  l’Afrique – Musée des Suisses dans le Monde, Genf, július 6-ig.

Genf jól ismert és sokak által látogatott múzeumai mellett létezik egy olyan is, amelyről kevesen tudnak, pedig már harminc éve működik; igaz, épülete, a Château de Penthes egy hatalmas park közepén áll, rejtve az utcán sétálók szeme elől. A Musée des Suisses dans le Monde olyan személyek bemutatásán keresztül ad képet Svájc több évszázados történetének és más nemzetekhez fűződő kapcsolatának fontosabb eseményeiről, akik tetteikkel határon belül és kívül dicsőséget hoztak az országnak. Az állandó kiállításnál azonban számunkra sokkal érdekesebbek a kortárs művészetnek szentelt időszakos tárlatok. A kastélymúzeum termeiben az évszázados tárgyak, bútorok, fegyverek és dokumentumok társaságában jelenleg egy olyan kiállítás látható Ici l’Afrique (Itt Afrika) címmel, mely – huszonnégy művész részvételével – Svájcban első alkalommal ad komoly ízelítőt Afrika kortárs művészetéből.

 

 

Frédéric Bruly Bouabré (Elefántcsontpart)
“A nevetés szabadsága minden polgárnak kijár …. hogy a népet a jó közérzet felé vezesse.” 2012 ceruza, golyóstoll, színes ceruza, karton, 200 rajz, 14.2 x 11 cm, Collection Patrick Fuchs, Bénédicte Montant, Marco Colucci, Genève  

A kiállító művészek egy része jelenleg is hazájában él, más részük Európában, de valamennyiükről elmondható, hogy egyrészt jelentős szerepet játszanak hazájuk vizuális kultúrájának megújításában, másrészt a specifikusan afrikai témák, mint a rabszolgaság, a gyarmatosítás, az éhínség, a migráció és immigráció mellett olyan, az európai művészeket is foglalkoztató problémákat is felvetnek, mint a nemek egyenjogúsága, az emberi jogok vagy a klímaváltozás.                    

J.D.’OKHAI OJEIKERE (Nigéria) Mkpuk Eba, 2008, fotó, 10 x 10 cm © J.D.’Okhai Ojeikere
Collection Patrick Fuchs & Noburo Fernandes de Abreu, Genf

Az idősebb korosztályhoz tartozó nigériai J.D. Okhai Ojeikere (1913-2014) és a mali Malick Sidibé (1935) munkái a gyarmatosítás alóli felszabadulás időszakában, a 60-as években születtek. Míg Ojeikere fotósorozata, a női tetszeni vágyást és találékonyságot példázó Hairstyles több, mint ezer afrikai hajviseletet örökít meg, addig Sidibé fotói a kor hétköznapjaiba és ünnepnapjaiba nyújtanak dokumentum értékű betekintést. A szenegáli születésű, jelenleg Svájcban élő Omar Ba képei, melyeken a művész saját jelzésrendszere keveredik ősi szimbólumokkal, olyan világot mutatnak, ahova a megélhetésért, az életben maradásért naponta megküzdő emberek vágyódnak. Faouzi Bensaïdi marokkói filmrendező tízperces, régi filmek stílusában forgatott videójának „főszereplője” az utca történéseinek tanúja, egy fal. Egymástól teljesen független, hol burleszkszerű, hol erőszakos jelenetek követik egymást, melyek egy részének a fal csak díszlete, máskor részese is.

 

BARTHÉLÉMY TOGUO (Kamerun)
Talking to the Moon II, 2013
Akvarell, papír vászonra ragasztva, 250 x 240 cm, a Galerie Lelong & Bandjoun Station jóvoltából

A legtekintélyesebb múzeumok gyűjteményében is szereplő, Párizsban, New Yorkban és Kamerunban élő Barthélémy Toguo külön termet kapott, melyben a falakon a sèvres-i porcelán manufaktúra számára készített sorozata, a szépségről, fájdalomról, erőről és a diktátori sorsról szóló Judit és Holofernész néhány akvarellje látható, míg a padlót széthajtott banános dobozok fedik be, mintegy az éhbérért dolgozó kameruni banánszedők üzeneteként. A mély szociális érzékenységű Toguo nemcsak képeivel, szobraival, fotóval és installációival, de szavakban is harcol Afrika népeiért, hangoztatva, hogy a diaszpórában élő afrikai művészeknek sokat kell tenniük szülőföldjükért.

A szintén jól ismert, Kamerunban és Brüsszelben élő Pascale Marthine Tayou (1967) kollázsai, fotói, videói, szobrai a gyarmatosítás utáni helyzettel és a globalizációval foglalkoznak könnyed, szinte játékos formában. Munkájához gyakran használ fel hétköznapi használati tárgyakat, újrahasznosított anyagokat: nagyméretű reliefjét, a Chaik C-t (2007) például egymás mellé-alá sorakoztatott színes kréták sokasága alkotja.

 

A tárlat legérdekesebb része az elefántcsontparti Frédéric Bruly Bouabré-nek (1919-2014) szentelt kabinet, amelyet több száz, levelezőlap méretű alkotása tölt meg. A művész nevét a Centre Georges Pompidou-ban 1989-ben rendezett emlékezetes, nagy kiállítás, A Föld mágusai alkalmával ismerhette meg a nemzetközi művészeti élet. Azóta már számos fontos tárlaton szerepeltek képei, és 2013-ban meghívást kapott a Velencei Biennáléra is.

FAOUZI BENSAÏDI (Marokkó)
A fal, 2000, Színes rövidfilm 10′. Produced by Gloria Films Production, Agora Films, France 2, Canal + Horizons, Centre National de la Cinématographie A szerző jóvoltából

Ahogy egyik legfontosabb gyűjtője, Patrick Fuchs, a MOME svájci megfelelője, a genfi Centre de Formation Professionnelle Arts Appliqués tanszékvezetője írja róla, «Bruly Bouabré nem „afrikai művész”, ő kortárs művész: azért kortárs, mert … a lényegre összpontosít, és minimális eszközeivel, származásunktól függetlenül, a világ megkérdőjelezésére ösztönöz bennünket; kortárs, mert állandó kapcsolatot tart fent alkotásai és a világ között, rögzíti saját korát; kortárs, mert Elefántcsontpart határain túllépő, időtlen és egyetemes művet hozott létre.» 

Bouabré költőként is jelentős életművet hagyott hátra; 1940-ben kezdett el írni, majd a hetvenes évek elejétől megfigyeléseit, gondolatait képeslap méretű papírokra ültette át, amelyekhez golyóstollal és színes ceruzával készített rajzok társulnak. Politika, erotika, hagyomány, aktualitások, szerelem, művészet, hit és még sok más témával kapcsolatos életbölcsességeit, megfigyeléseit, tanácsait, véleményét osztja meg alkotásai közönségével. Genfben többek között „A nevetés szabadsága minden polgárnak kijár …. hogy a népet a jó közérzet felé vezesse” cím alatt futó, kétszáz darabból álló 2012-es sorozatával is megismerkedhetünk.

A július 6-ig látogatható tárlat azzal a fontos tanulsággal is szolgál az európai látogató számára, hogy súlyos tévedés Afrikát, a „fekete kontinens” közhelyében is kifejezésre jutó módon homogén egységként kezelni. Éppolyan sokféle nyelvvel, kultúrával, tradícióval rendelkező, egymástól sok mindenben különböző népek, országok alkotta földrész, mint Európa.  

PASCALE MARTHINE TAYOU (Kamerun)
Chalk C, 2007, kréta, fa, 164 x 211 cm, az Art & Public Cabinet PH, Genf jóvoltából