Szinte minden olyan írás, ami az elmúlt hónapokban a COVID-nak a nemzetközi múzeumi szcénára gyakorolt hatását igyekezett felmérni, azzal a jóslattal zárult, hogy – főként a múzeumok nehéz, sok esetben súlyosan megingott anyagi helyzete, a COVID okozta logisztikai nehézségek, a korlátozások miatti várhatóan alacsonyabb látogatószámok miatt – belátható ideig lemondhatunk a nagy, költséges, nemzetközi kölcsönzésekkel megvalósuló kiállításokról. A valóság, legalábbis részben, rácáfolni látszik a pesszimista jóslatokra, aminek immár a második örvendetes példáját látjuk idehaza is.
Gerhard Richter első igazán nagyszabású budapesti tárlata után – amiről itt adtunk előzetesen hírt – most a debreceni MODEM osztott meg egy komoly figyelmet érdemlő információt: október elején Párizsi absztraktok. Abstraction-Création. Kandinszkij, Hélion, Calder, Moholy-Nagy… címmel nyílik kiállításuk, ami a valaha volt legnagyobb hivatalos nonfiguratív csoportosulás, az Abstraction-Création 1931 és 1936 közötti rövid, ám rendkívüli jelentőségű működésébe enged bepillantást.
A csoportot Auguste Herbin, Georges Vantongerloo, Hans Arp, Albert Gleizes, Jean Hélion, František Kupka, Robert Delaunay és Léon Tutundjian alapította, soraikban húsz országból mintegy száz művész fordult meg, köztük olyan kiemelkedő mesterek,mint Vaszilij Kandinszkij, Naum Gabo vagy Alexander Calder. És ami számunkra különösen izgalmas: a teljesen nemzetközi összetételű csoport munkájában több, ez idő tájt Párizsban élő magyar művész, Beöthy István, Réth Alfréd, Tihanyi Lajos és Martyn Ferenc is részt vett, sőt – anélkül, hogy Párizsban tartózkodott volna – külső tagként csatlakozott hozzájuk Moholy-Nagy László is. A világon mindenütt elismert és neves társaság a későbbi absztrakt körök mintaadójává vált; a legfontosabb korai absztrakt művészek életében egytől-egyig jelentős állomás és csúcskorszak volt a csoporthoz köthető munkásságuk. Az Abstraction-Création viszonylag gyorsan, öt év után feloszlott – amiben a személyi konfliktusok és hatalmi harcok mellett az anyagi nehézségek is szerepet játszottak –, de e rövid idő alatt szervezett kiállításaikkal, saját folyóiratukkal, sőt, egy időben saját galériájukkal is a nonfigurativitás kiemelkedő jelentőségű fórumaként szolgáltak. Az anyagi gondoktól az sem kímélte meg a csoportot, hogy – a hasonló jellegű tömörülésektől merőben eltérő módon – tőzsdézett, sőt maga is bocsájtott ki részvényeket.
A MODEM kiállítása már önmagában a fentebb említett művésznévsor okán is fontos esemény lenne, hiszen az abban szereplő művészek túlnyomó többsége, s mellettük például Otto Freundlich, Ben Nicholson, Alberto Magnelli és Jean Gorin is szerepel a bemutatandó közel száz mű szerzői között, ezúttal azonban ennél többről van szó.
Nagyszabású, átfogó kiállítása, melyek sorába a debreceni tárlat illeszkedik, az Abstraction-Créationnak utoljára 1977-ben volt a New York-i MoMÁ-ban, majd egy évvel később a münsteri Westfälisches Landesmuseumban és a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban. Az azóta eltelt évtizedekben rendezett kiállítások többnyire egyes tagok tevékenységére helyezték a hangsúlyt, új szempontú megközelítések nélkül. Legutóbb a Centre Pompidou metzi fiókintézménye rendezett Des Mondes construits. Un Choix de sculptures du Centre Pompidou címmel olyan, éppen a napokban zárult kiállítást, amelynek egyik szekciója az Abstraction-Création művészei közül mutatott be néhányat.
A MODEM-ben nemrég zajlott le vezetőváltás (erről itt írtunk részletesebben), jegyezzük meg, hogy a mostani kiállítást az előző vezetés kezdte megszervezni, a munka 2018-ban kezdődött. Eredetileg 2020-ban nyílt volna a kiállítás, de a COVID miatt kétszer is elhalasztották. Emlékezetes, hogy Debrecen a MODEM költségvetését tavaly februárban, 74 millió forinttal drasztikusan visszavágta, de a a fenntartó önkormányzat biztosít külön forrást a költségevetési kereteken túl érő projekt megvalósításához. A kiállítás idén tavaszról újra eltolódott őszre, így nyílhat meg most, október elején.
A debreceni kiállítás kurátora és a projekt menedzsere Mészáros Flóra művészettörténész, aki csaknem másfél évtizede kutatja az Abstraction-Création működését és doktori disszertációját is ebben a témában védte meg a párizsi Sorbonne-on. A tárlat 1.500 négyzetméteren, kilenc szekcióban, Mészáros Flóra újító kutatási eredményeinek fényében mutatja be a jeles csoportot és az 1930-as évekbeli francia főváros modern szellemiségét, azt a közeget, amiben a csoport működött. A kiállított művek kétharmada külföldi köz- és magángyűjteményekből, köztük olyan tekintélyes intézményekből érkezik, mint a párizsi Centre Georges Pompidou, az ugyancsak párizsi Galerie Le Minotaure, a Saint-Étienne-i Musée d’art moderne et contemporain de Saint-Étienne, a Nantes-i Musée d’arts de Nantes, vagy a bécsi mumok és Belvedere. Az általuk kölcsönzött munkák jelentős része nemcsak Magyarországon látható most először, de korábban régiónkban más országaiban sem szerepelt még, s ez a megállapítás ráadásul a magyar vonatkozású munkák egy részére is igaz. A művek maradék harmada hazai köz- és magánkollekciók, köztük a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. A hároméves szervezőmunkával előkészített tárlat André Kertész, Brassaï és Moholy-Nagy László fotóival idézi meg a múlt század 30-as éveinek párizsi hangulatát.
A tárlatot reprezentatív katalógus kíséri majd, amelybe Mészáros Flóra kurátor mellett olyan ismert hazai és külföldi szakemberek írtak tanulmányokat, mint Passuth Krisztina, Sarah Wilson, a Courtauld Institute professzora, a párizsi Sorbonne-on oktató Markéta Theinhardt és Alexander Klee, a bécsi Belvedere kurátora.
Ami a tárlat látogatóinak nem fog majd feltűnni, de amit a MODEM jogos büszkeséggel ad hírül: több neves intézmény a kölcsönzési megállapodás részeként a MODEM-re bízta egyes művek restaurálását és/vagy újrakeretezését. Az ilyesmi nem számít ritkaságnak a kölcsönzési szerződések paragrafusai között, de mindenképpen a szakmai bizalom és elismerés jelének tekinthető. Így a brit Paule Vézelay egyik, Saint-Étienne-ben őrzött festményének restaurálását, Tihanyi Lajos Centre Pompidou-ból érkező két művének restaurálását és keretezését, illetve az ugyaninnen kölcsönkapott egyik Kandinszkij-alkotás keretezését is a MODEM vállalta magára.
A kiállítás 2021. október 3. – 2022. január 30. között látható a MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központban, Debrecenben.
- Frissítés, 09.08, 15:25: cikkünket a debreceni önkományzat tájékoztatása alapján pontosítottuk.
Az előző változatban azt írtuk, a kiállításra nem kapott az intézmény külön támogatást, valójában azonban Debrecen biztosítja a szükséges plusz forrásokat a kiállításhoz.
Nyitókép: 1934 (relief) oil paint on wood sculpture by Ben Nicholson, 1934, Tate Modern / Wikipedia.org
