Pompidou Központ, Párizs, február 15-ig
Manapság sokféle értelemben és kontextusban használt fogalom a multikultúra, de hogy ez a kifejezés, a különböző etnikai eredetű és tartalmú művészeti formákat termékeny és kreatív módon egyesítő olvasztótégely, már régebben is jelen volt a művészetben, arra kiváló példa Wifredo Lam élete és művészete. Az 1902-ben Kubában kínai apától és fekete-afrikai és spanyol, azaz mulatt édesanyától született művésznek jelenleg a párizsi Pompidou Központban látható nagyszabású retrospektív kiállítása, jövőre pedig a londoni Tate Modern következik.
Wifredo Lam, Kuba, 1956, fotó: Jesse A. Fernandez © Estate Jesse A. Fernandez,
Collection France Mazin Fernandez
Az a lehetőség, hogy a Havannában művészeti akadémiára járó fiatalember 1923-ban Spanyolországba utazhatott, hatalmas impulzust adott alkotói pályájának. A klasszikus, akadémikus rajztanulás mellé a Pradóban tanulmányozott és sokszor másolt művek, valamint a friss európai irányzatok megismerése jelentősen radikalizálta a nemcsak művészeti önkifejezésre, de a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésére is nyitott fiatalembert. Gauguin, Matisse festészetének hatása, még inkább Miró és Picasso forradalmian új látásmódja, a német expresszionizmus technikája a kínai tusrajzokkal és az afrikai primitív törzsi kultúrák szimbólumaival keveredve már pályája elején is egészen egyedi és álomszerű univerzumba vezették el Lamot.
Fata Morgana, 1941, kézzel színezett könyvillusztráció Wifredo Lam és André Breton aláirásával, Marseille, 1941, Éditions du Sagittaire, fotó: Suzanne Nagy. Chancellerie des Universités de Paris – Bibliothèque Littéraire Jacques Doucet, Paris
1932-ben, családi tragédiák hatására – egyszerre veszítette el TBC-ben megbetegedett fiát és feleségét – Spanyolországba utazott, ahol a polgárháborúban a republikánusok közé állt, és egészen 1938-ig katonaként harcolt. Franco győzelme után menekülnie kellett; barátainak – elsősorban Picassónak és Bretonnak – köszönhetően Franciaországba költözött. Picasso műtermében aztán elhűlve látta, hogy mindazok az afrikai hatások, amiket ő szinte genetikai örökség formájában hordott magában, már mennyire beépültek az akkori kortárs művészet eszközrendszerébe. Ettől kezdve bátrabban és erőteljesebben használta képein az afrikai varázslatok hangulatát felidéző maszkokat, állati és növényi figurákat. A németek párizsi bevonulása Lamot néhány hónapra Marseille-be kényszerítette, ahol Bretonnal és barátaival közösen dolgozott: egészen kivételes rajztudását a Pompidou Központ mostani kiállításán szürrealista cadavre exquis-k sokasága tanúsítja.
A kiállítás a madridi Reina Sofia és a londoni Tate Gallery együttműködésével jött létre, ami lehetőséget adott arra, hogy Wifredo Lam életművének minden fontos darabja egyszerre legyen látható Párizsban, ráadásul hatalmas dokumentációs anyaggal kiegészítve. Öt, az alkotások létrejöttének időrendi sorrendjét követő részre osztva, négyszáz kiállított tárgyon keresztül ismerhetjük meg Wifredo Lam életművét, a még Kubában készült rajzoktól kezdve, egészen a művész 1982-ben Párizsban bekövetkezett haláláig. Lam ugyanis, 18 évi európai emigráció után hiába menekült 1941-ben Havannába, ott súlyos csalódások várták. Gyerekkori szép és poétikus emlékei helyett egy nyomorgó, morális és gazdasági tartásától megfosztott országot talált.
A dzsungel, 1943, olaj, papír, vászonra ragasztva, 239,4 x 229,9 cm, The Museum of Modern Art, New York, digitális fotó: The Museum of Modern Art, New York/Scala, Florence © Adagp, Paris 2015
Elkeseredettségében egyre mélyebbre hatolt tudatalattijának sosem feltárt, mégis megőrzőtt mélységeibe és növényekből, állatok teteméből, maszkokból és totemisztikus formákból épített magának művészi menedéket. Az ötvenes években New York-i kiállításain ezek a hatalmas méretű vásznak, a dzsungelek hangulatát idéző képei aratták a legnagyobb sikert, lehetőséget nyújtva Lamnak arra, hogy újra Európába költözhessen. Párizsi műterme mellett az olaszországi Albissolában is dolgozott, ahol elsősorban kerámiákat készített, amelyekből ugyancsak gazdag anyagot mutat be a mostani tárlat. A hetvenes években önálló vagy csoportos kiállítások alkalmával többször is Kubába utazott, ahol Fidel Castro próbálta őt rávenni a letelepedésre, de a képeiből is áradó korlátlan szabadságvágy mindannyiszor az ajánlat elhárítására késztette Lamot. Utolsó éveiben egyre erősödő paralízise miatt főleg sokszorosított papírmunkákat, nagyon igényes könyvillusztrációkat és nyomatokat készített, amelyekből a kiállítás utolsó termeiben több mint ötven lapot és albumot láthatunk.
Cím nélkül, (A bozótos), 1958, vegyes technika papír, vászon, 244 x 345 cm. Magángyűjtemény, a Galerie Gmurzynska jóvoltából. Fotó: a Galerie Gmurzynska jóvoltából, © Adagp, Paris 2015
Ha valaki az egyetlen címkével kategorizálható művészeket, a homogén stílusú alkotókat kedveli, nehezen fog boldogulni Wifredo Lam több forrásból táplálkozó, komplex képeivel és életművével. Azoknak viszont, akik értékelik a képzelet szabadságát, az emóciókból, a tudatalatti és ösztönös intuíciókból is építkező, folyamatosan változó spirituális művészetet, bátran ajánlhatjuk Wifredo Lam február 15-ig látogatható retrospektív kiállítását.