Az Art Market Budapest idei kiadása, október 7. és 10. között Közép-Európa művészetét, kiemelten a visegrádi országokat helyezi fókuszba. A résztvevő galériák sorában az egyik legizgalmasabb név a prágai Hunt Kastner , amelynek tevékenysége nemcsak a kortárs cseh képzőművészetről, hanem a cseh kortárs piac állapotáról is képet ad.
A galériát 2006 elején nyitotta meg Prágában a kanadai Camille Hunt és az Egyesült Államokbeli Katherine „Kacha” Kastner. Közös vállalkozásuk előtt mindketten a Futura nevű non profit művészeti helyszínen dolgoztak – amelynek egyébként Camille Hunt az egyik alapítója, és amely a mai napig fontos intézményi szereplő az egész közép-európai kortárs színtéren.
Jókor voltak, jó helyen, mondhatnánk, hiszen szakértők az ezt követő időszakra teszik a cseh kortárs piac felfutását – de persze ez visszafelé is igaz: egy minőségi, professzionális és a legfrissebb művészetet következetesen képviselő kereskedelmi galéria megjelenése nagy mértékben építi és fejleszti is a piacot.
Azt a kortárs piacot, amelyet az artportal kérdésére Jan Skřivánek, a cseh Art+ műkereskedelmi lap szerkesztője úgy jellemzett, hogy szabad szemmel is jól látható fejlődést produkált a kétezres években. Mint mondja, nehéz konkrét számokat rendelni a kortárs galériás piac alakulása mellé, az azonban biztos, hogy volumene nem vethető össze az osztrák piac számaival, de a minőség kiválasztódása, a profilok tisztulása, a kortárs arányának növekedése a műkereskedelem egészén belül nyugat-európai mintára zajlik.
De nézzünk rá egy pillanatra a tágabb cseh műtárgypaici összképre is! Az aukciós piac komoly számokat produkált Csehországban – erről a Műértő publikált hosszabb elemzést nemrégiben. Eszerint 2020-ban a járvány ellenére elérte a 2019-es szintet az árverési piac: ez 1,405 milliárd cseh koronát, azaz közel 19,5 milliárd forintot jelent. Néhány szám, hogy érzékeljük a cseh piac dimenzióit: Zdeněk Sýkora 1985-ös festménye nemrégiben egymillió euró fölött kelt el a kölni Lempertz aukciós háznál. A nemzetközi piacon legdrágábban eladott cseh mű František Kupka egy 1922-23-ban készült képe, amely a Sotheby’s-nél 7,5 millió angol fontért kelt el idén márciusban. A legnagyobb piaci értéket képviselő, ma élő cseh művész Theodor Pištěk . A csehországi aukciókon elért eddigi legdrágább eladás 2017-ben volt, amikor Federico Diaz egy műve kelt el 6,5 millió koronáért, kb. 256 ezer euróért.
A két világháború közötti, illetve a hatvanas-hetvenes évek művészetével foglalkozó galériáknál kisebb a rizikó, és ezek teljes mértékben kereskedelmi lábon állnak. A legújabb művészetet promotáló cseh kortárs kereskedelmi galériák között viszont gyakori a „hibrid” modell, azaz a kiállítások, projektek szintjén van bennük közpénz alapú pályázati, vagy önkormányzati támogatás is. Arról azonban nincs szó, hogy ezek a galériák ne vállalnának kereskedelmi kockázatot: a támogatás inkább a fiatal művészek piacra lépését és a nemzetközi kollaborációkat segíti. Jan Skřivánek szerint öt-tíz hasonló modellben működő galéria lehet, mint ahogyan a Hunt Kastner is dolgozik. Ők piacot is építenek: új, kortárs cseh művészekkel ismertetik meg a hazai és nemzetközi közeget, valamint külföldi kortárs művészeket mutatnak be a cseh gyűjtőknek.
A Hunt Kastnernek van pár olyan művésze, akik ismertek a magyar műkereskedelmi piacon is, ilyen például Anna Hulačová (2016-ban az artportal is beszélgetett vele), vagy Viktor Kopasz, Eva Kotatkovának egy magyar közgyűjteményben megtalálható egy műve, illetve szerepelt az OFF-Biennálén is. Vannak tehát a galériának magyarországi gyűjtői illetve intézményi kapcsolatai, számos magyar partnerrel dolgoztak és dolgoznak együtt.
Az artportal Kacha Kastnert, a Hunt Kastner galéria egyik alapító tulajdonosát kérdezte budapesti útja előtt.
artportal: Egy régebbi interjúban azt mondta, 2005-2006 körül, amikor a Hunt Kastner elindult, a cseh művészeti piac “olyan volt, mint a sivatag”. Miként írná le most ugyanezt a piacot?
Kacha Kastner (KK): Így a COVID után, elég nehéz megmondani, hol is tartunk pontosan és mit jelent, hogy visszatér az üzlet a normális kerékvágásba, de mégis, gondolkodás nélkül azt felelném: a cseh kortárs művészeti piac jelentőset nőtt ahhoz képest, amilyen akkor volt, amikor mi kezdtük 2006-ban. Ha óvatosabb választ akarok adni, akkor megjegyezném, hogy azért még mindig eléggé konzervatív, a figuratív művészetben, valamint a festészetben erős, más médiumokban kevésbé. Hozzátenném, tartok attól is, hogy a Cseh Köztársaság egyre inkább befelé fordul, provinciálissá válik, a xenofóbia máris felütötte a maga ronda fejét. Ez részben talán érthető következménye a COVID miatti lezárásnak, de azt is érzem, hogy ezt a rendkívüli helyzetet kifogásként is használták. Tartok attól, hogy visszatérünk egy olyan korszakhoz, amikor a nemzetközi és határokon átnyúló együttműködéseket nem támogatják a nagyobb intézmények, amelyeket politikai és anyagi eszközökkel abba az irányba tolnak, hogy sokkal inkább a helyi, népszerű ízlést szolgálják ki.
Itt, Magyarországon sokszor halljuk, hogy a helyi gyűjtőket többnyire a helyi művészet érdekli. Hogy van ez Csehországban? A Hunt Kastner mennyire bizonyult sikeresnek abban, hogy nemzetközi művészeket ismertessen meg a cseh gyűjtői közeggel?
KK: Valóban, Csehországban is létezik ez a trend, és kihívást jelent megismertetni a helyi közeggel a máshonnan érkező művészetet. A legtöbb cseh gyűjtő cseh művészetet gyűjt, és a közönség is szívesebben megy el olyanok kiállításaira, akiket már ismer és akiknek a munkáival már otthonos viszonyban van. Mi sikeresek tudunk lenni abban, hogy a művészeinket bemutassuk annak a nemzetközi közegnek, amely nyitott, a minőség és a kreativitás érdekli, az pedig kevésbé, hogy honnan jön a művész. De gyakori, hogy azok a művészek, akik nemzetközileg sikeresebbek, otthon kevésbé ismertek. Mi a kezdetekkor eldöntöttük, hogy olyan művészekkel akarunk dolgozni, akik mindenekelőtt gondolatébresztő munkákat hoznak létre, és ennek érdekében a nemzetközi közönséget kellett elérnünk.
Az elmúlt egy-két évtizedben a kelet-közép európai művészet iránti növekvő nemzetközi érdeklődésnek lehettünk tanúi. A hatvanas-hetvenes évek neoavantgárdja pedig egyenesen divattá vált. Hogy látja a mostani helyzetet? Még mindig pusztán “érdekesek” vagyunk, vagy már többről van szó és a nyugati és a keleti kánonok egybeíródtak?
KK: A kelet-közép európai művészet, mint különleges fogalom iránti érdeklődés már régen szertefoszlott – szerintem ez inkább a kilencvenes években, vagy a kétezres évek elején volt meg. Azt is gondolom ugyanakkor, hogy mindig van igény és érdeklődés olyan tendenciák felfedezésére, amelyek a múltban elkerülték a figyelmet – ilyen például a női művészek újrafelfedezése a huszadik század második feléből –, ezek a folyamatok azonban nem korlátozódnak egyetlen földrajzi régióra.
Voltak, akik azt remélték, a kelet-közép európai neoavantgárd iránti érdeklődés majd ráirányítja a figyelmet a térség friss, kortárs művészetére is. Ön szerint ez megtörtént? Illetve mit tehetnek a galériák, hogy ezt a folyamatot elősegítsék?
KK: Azt hiszem, az nem jó, ha az ember túlságosan is a múlthoz akarja kötni a maga szekerét. Igen, fontos, hogy elismerjük az idősebb generációk művészeit, akik hatással voltak a fiatalabbakra, inspirációt jelentettek a számukra, sőt, olykor mentoraik is voltak, de ettől még nem kell azt gondolnunk, hogy a legkülönfélébb kortárs művészeti pozíciók ne állnának meg önmaguk jogán is. A galéria célja inkább a kontextualizálás – történetileg és a jelenkor szempontjából is –, egy szélesebb társadalmi, gazdasági, politikai, művészeti kontextust értve ez alatt.
Prágában és Brnóban izgalmas és magas színvonalú non-profit galériákat, művészek által működtetett, független helyeket találni. Milyen a kapcsolatuk velük? És általában is: milyen mértékig kell ön szerint együttműködnie a kereskedelmi és a non-profit színtérnek?
KK: Magam is a non-profit, független közegből érkezem. Erős intézmények híján, Csehországban ezek a helyek a kortárs színtér fejlődésének nagyon fontos platformjai voltak 1989-től kezdődően. Nagyon is azt gondolom, hogy a velük való együttműködés fontos, ez a közös érdekünk. Mint ahogy az egész képzőművészeti “táplálékláncban” sokkal több kollaborációra volna szükség: kereskedelmi galériák, független helyek, nagyobb intézmények, gyűjtők, művészek, kurátorok között.
Nálunk a gyűjtők egy bizonyos köre jól ismeri az önök galériáját. Milyen várakozásokkal vesznek részt most egy budapesti kortárs művészeti vásáron?
KK: Sok nagyon jó barátunk és kollégánk van Magyarországon, és ezt most remek lehetőségnek látjuk arra, hogy találkozzunk velük azok után, hogy közel két évig nem lehetett utazni és személyesen találkozni. A legjobb gyűjtőink közül néhányan magyarok, megvan a saját víziójuk, tájékozottak és képzettek, nem az egójuk miatt foglalkoznak a művészettel, hanem mert értik a művészet fontosságát a civil társadalom fejlődése szempontjából, és a jövő generációk szempontjából. Számos magyar galériával működtünk együtt az évek alatt a független és a kereskedelmi színtérről is, több kiállításban vettünk részt. Megtisztelő, hogy bemutathattuk Maurer Dóra munkáit Prágában, köszönhetően a Vintage Galériának és Bencsik Barnabásnak, aki egyébként abban is szerepet játszott, hogy Eva Kotatkovának egy műve a Ludwig Múzeumba kerülhetett. A Kisterem vezetője, Valkó Margit jelentős munkát végzett nemzetközi kiállítások szervezésében, vele mindig öröm találkozni, ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol legutóbb abbahagytuk. Most csak néhány nevet említettem azok közül, akikkel már várjuk a találkozást – és természetesen reméljük, hogy szert tehetünk majd új barátokra is.
Idén az Art Market Budapesten az úgynevezett visegrádi együttműködés országai, vagyis Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia kortárs művészete kerül a figyelem fókuszába. Az október 7. és 10. között zajló vásár pedig kiegészül egy fesztivál jellegű eseménnyel is, a VISEGRAD CONTEMPORARY-vel. A V4 országok művészetének szentelt, az Art Market Budapest helyszínén bemutatásra kerülő nagyszabású válogatás köré épülő programsorozat Budapest számos más művészeti helyszínét is bekapcsolva, gazdag és mély betekintést nyújt Európa egyik legizgalmasabb művészeti szcénájának történéseibe. Az érdeklődők megismerkedhetnek a régió kiemelt művészeti galériáival és intézményeivel, tematikus kiállításokat láthatnak, szakmai beszélgetéseken, tárlatvezetéseken, művészetpedagógiai programokon vehetnek részt.
Illusztrációk: a Hunt Kastner galéria jóvoltából
A cikk megjelenését az Art Market Budapest támogatta.
