Könyvet a Fortepanból? Elsőre lehetetlen vállalkozásnak hangzik – pedig a most megjelent Fortepan Masters – Kollektív fotográfia a 20. századból című kötet pontosan erre vállalkozik. A könyvet, amelynek képeit Barakonyi Szabolcs fotográfus-képzőművész válogatta, nemrég mutatták be Budapesten, és most, október 10-ig még bevezető áron kapható az Írók Boltjában.
A Fortepan pontosan az az archívum, amely sokakat inspirál arra, hogy kezdjenek vele valamit, de amellyel mégis rettentő nehéz ténylegesen is kezdeni valamit. A 130 ezer fotó, a hazai privát fényképezés, illetve bizonyos intézményi archívumok képei a 2010-es kezdetek óta olyan irdatlan súlyú gyűjteménnyé váltak az eltelt évek alatt (interjúnk Tamási Miklóssal, a Fortepan kezdeményezőjével itt), amelyet használni ugyan nagyon jól lehet, de majdhogynem szinte képtelenség megmozgatni valamilyen művészi koncepció jegyében.
Ebben a kötetben azonban valahogy mégiscsak sikerült. A könyvbemutatón elhangzott a kulcsmondat is ehhez, Barakonyi Szabolcs úgy fogta fel ezt képarchívumot, mint ami egyetlen személyhez tartozik: „A kísérlet kedvéért kezeljük úgy, mintha egyetlen emberé volna, aki magyar, és átélte az egész huszadik századot.” A kollektív fotográfia így egyetlen, időtlen személyiségbe sűrűsödik. Az is elhangzott azonban, hogy
a válogatás során a kötet készítői próbáltak ellenállni a narratíva kényszerének, vagy inkább a narratíva-teremtés késztetésének
– pedig Barakonyi képszerkesztőként a Telexnél, illetve korábban az Indexnél a kollégáival tematikus, narratív válogatásokat szerkesztett a képekből, egy-egy sorsa, élettörténetre fókuszálva. A kötetben azonban a 333 kiválogatott fotóval nem egy nagy történetet kísérelt megalkotni, nem is nagy, történelmi kollázst és még csak nem is próbálta reprezentatívan bemutatni a 20. század sorsfordító pillanatait. A képeket ténylegesen, mint képeket tekintette, a nehezen megfogalmazható, de mégiscsak tetten érhető „művészi értéket”, mozzanatot keresve a fotókon. Látszólag random módon kerültek így egymás mellé képek, azonban a sorrend mégsem véletlenszerű. A jelleg, a hangulat, a látvány, a kompozíció, az aura adják a logikán túlmutató kapcsolatokat, és ahogy ez el is hangzott, „minden asszociációnk helyes”.
A véletlenszerűség, azaz inkább a tervezett véletlen sokkal inkább a könyvtervben jelenik meg. Salát Zalán Péter, a kötet tervezője elmondta, hogy a vaskos könyvhöz használt többféle papírt – a svéd Arctic Paper papírgyár Munken papírcsaládjának négy különböző árnyalatú változatát – véletlenszerűen tették föl a nyomdagépre, így nincs két egyforma kötet a most megjelentek között. A nyitottság, a laza fűzés szintén jellemző a kötetre, azaz erre a könyvtárgyra, sőt, a tervezésnél fontos szempont volt, hogy ne kelljen a képméretek szempontjából sem kompromisszumot kötni, ha egy fotó dupla vagy akár tripla oldalt követelt ki magának, akkor ezt meg lehessen oldani. A könyv szerkesztője Szilágyi Róza Tekla felelős a szövegekért – és ugyan narratíva nincs, de történet-töredékek, kezdemények mégiscsak vannak, részben az említett online fotóválogatások szövegeiből, részben a készítők belső levelezéséből kerültek részletek a könyvbe. Mindez pedig a jól ismert, vagy inkább közhelyessé kopott Times New Roman betűtípussal, de, mint a könyvtervező elmondta, ebben a fontban sokkal több van annál, mint amit használunk belőle, szinte egyidős a szóban forgó korszakkal, és számos izgalmas kortárs verziója is létezik, a könyv textusai ezeknek a mutációknak az együtteséből állnak össze.
Olyan könyvtárgy született, amely gyűjtői darab is, de a fotó tematikájú vásárokon, könyves eseményeken is képes megjelenni. A projekt anyagi hátterét magánadományozók teremtették meg, a projektet Simó György gondozta és ő a Fortepan Masters kiadója is. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében október 10-ig az Írók Boltjában a könyv első sorozata kapható és egy arra a helyre tervezett installációban meg is tekinthető.
Fotók: Villányi Csaba
