A Turner, Whistler és Monet munkáit párhuzamba állító nagysikerű kiállítás Torontó és Párizs után most a londoni Tate Britain-ben látható. A művészek egymásra gyakorolt hatását vizsgáló tárlat középpontjában a három XIX. századi festő londoni, velencei és párizsi látképei állnak. A londoni képek szinte mindegyike a várost elborító ködöt és füstöt ábrázolja, a gyakori tüzek és a gombamód szaporodó gyárak okozta szürkeséget, amely – bármilyen hihetetlen – túristákat és művészeket vonzott a városba. A környezetszennyezés új jelensége attrakció volt, a korábban sohasem látott füsttömeg az iparosodás mellékterméke, a modernitás hátulütője. A londoni kiállítás a XIX. század végén felgyorsult urbanizáció művészi lenyomataként is értelmezhető. Kortársai szerint Monet képes volt a Savoy Hotel erkélyéről órákig tanulmányozni a Temzén húzódó köd és füst változásait, melyekről csupán 1900 és 1901 között húsz festményt készített. Monet és Whistler barátok voltak, s mindkettőjük művészetére nagy hatással volt az impresszionisták előfutárának tekintett Turner, akinek témáit gyakran feldolgozták. Turner gyakran rögzítette az időjárás és az atmoszféra változásait főleg akvarelljein, vázlatain. A légköri jelenségek ábrázolását Monet fejlesztette tökélyre. A realista megközelítést elvető festőket a maguk korában forradalmi újítóknak tekintették.
A londoni kiállítás ritka alkalom a három művész, gyakran azonos nézőpontból megfestett képeinek összehasonlítására.