Kirzsán Zoltán frissen végzett fiatal festő. Így vagy úgy, de az új fotórealista nemzedékhez, az úgynevezett technorealistákhoz sorolható. Használja a fotográfiát, az akadémikus festőhagyomány gazdag öröksége mellett. Erőteljes fény-árnyék kontrasztjai Caravaggiót idézik, démoni torzításai, hullaszagú, neonos zöldjei viszont El Grecót. Az inas férfitestek megnyúlnak, manierisztikusan egymásba csavarodnak, mint valami pokolbéli táncjeleneten. És a pokollal nem is járunk messze az igazságtól, mert a sötét vásznakon és a falapra felvitt szénrajzokon ott a rejtélyes túlvilági izzás, az okkultizmus fojtogató légköre. A Képzőművészeti Egyetem sötét lépcsőkorlátja felett szürreális látomás tűnik fel: egy rosszindulatú kreatúra, a megnyúlt fejű kacagó dzsinn, a szent szörnyeteg, a fantázia sötét bugyraiból. Megkínzott aktok tekeregnek egymás hegyén-hátán a metsző-zöld villanófényében. Techno-realizmus helyett inkább az okkult-realizmus lenne a helyénvaló, pattognak a latin kifejezések, Krizsán mint egy sötét alkimista, egy gonosz nekromanta idézi meg a démonokat, kicsavarva a biblikus terminológiát. A megoldást mesébe illő, álomszerű fantasy-asszonyok hozzák, a lehajtott fejű, izmos amazon (arcát a kép széle metszi félbe, mint egy CD borítón) és a könnyed rózsaszín foltokba öltöztetett tündérszerű nőalak. Krizsán különös misztikus világot teremtett, ahol a sötét fantazmák és az éteri jelenések megvívhatják harcaikat. Mesévé és allegóriává oldott belső világ – egyszemélyes fantasy, a jó és a rossz, a szellem és az anyag küzdelméről.
Lehner Ügyvédi Iroda – Újvári Gábor Galéria
2006. január 12.–2006. március 31.