Nemzetközi műhelykonferencia Budapesten – Sajtóközlemény
Magyarországon évről évre nő az érdeklődés az aukciók iránt és egyre bővül azoknak a magánszemélyeknek, illetve cégeknek a száma, akik saját gyűjtemény építésébe kezdenek. Az esztétikai szempontokon túl a műgyűjtés alternatív befektetési forma is. A nemzetközi műhelykonferenciára április 16-án 14 órától a budapesti Ybl Palotában kerül sor.
Az Equilor Fine Art Kft. konferenciáinak célja, hogy megismertessen a hazai és nemzetközi műtárgypiac működésével, felhívja a figyelmet az aktuális eseményekre, valamint, hogy bemutassa a legrangosabb hazai és külföldi gyűjteményeket. Az idei műhelykonferencia terítékre kerülő témái közt lesz a restitúció, a II. Világháborúban ellopott műkincsek visszaszolgáltatása, a XXI.századi mecenatúra, vagyis az egyre divatosabbá váló hazai céges műgyűjtés jelensége és természetesen a hagyományokhoz híven bemutatkozik egy hazai és egy külföldi magángyűjtemény is.
A restitúciós ügyek 1998 óta kerültek be a köztudatba. Ekkor volt ugyanis a Washingtoni konferencia, ahol 44 ország állapodott meg a nácik által elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásának rendjéről és módjáról. Korábban egyetlen országban sem született törvény arra, hogy ezeket a műtárgyakat visszaszolgáltassák jogos tulajdonosaiknak, vagy azok leszármazottainak. Törvény ma sincs erre nézve, a megállapodást aláíró országok morális kötelezettséget vállaltak, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes országok múzeumainak tulajdonában lévő alkotások származását megvizsgálják és mindenki számára hozzáférhető adatbázist hoznak létre róluk. Ennek köszönhetően 1999-ben a holland állam 9 év pereskedés után több mint 200 műalkotást volt kénytelen visszaszolgáltatni a Goldsticker családnak. A híres műgyűjteményt a háború alatt még Göring tulajdonította el. A gyakran botrányoktól kísért ügyekről, a kérdéses műkincsek felkutatásának módszereiről, a visszaszármaztatási procedúráról, illetve a jelenség műkincspiacra gyakorolt hatásáról Richard Aronowitz-. Mercer, a Sotheby”s restitúciós osztályának londoni igazgatója tart előadást.
A nemzetközi jelenség természetesen hazánkat is érinti. Mi az Oroszországba került műkincseket igényelnénk vissza, amely azért ütközik nehézségekbe, mert az oroszok jóvátételnek, illetve jogos kártérítésnek tekintik ezeket az alkotásokat. Tárgyalások és ígéretek folyamatosan vannak. A legújabb fejleményekről, illetve az Oroszországot érintő kérdésekről Konstantin Akinsha, nemzetközi restitúciós kutató beszél.
A nemzetközi szaktekintélyek mellett természetesen hazai szakértők is megszólalnak Magyarország restitúciós ügyekben tett, illetve elmulasztott lépéseit elemezve.
A lappangó műkincsek utáni vadászat kulisszatitkainak feltárása mellett, a konferencián bemutatkoznak itthoni és külföldi magángyűjtemények is.
Hazánk egyik legjelentősebb magángyűjtője, Antal Péter az Antal-Lusztig gyűjtemény születését és építését, múltját és jelenét mutatja be. A debreceni ügyvéd nagyapja, Lusztig Sámuel nyomdokain haladva kezdett gyűjteni. Saját gyűjteményének első darabját 13 évesen vette meg. A ma közel 3500 darabot számláló gyűjteményből, – amelynek 15%-a kortárs művészeti alkotás –, a debreceni MODEM állít ki rendszeresen válogatásokat.
A külföldi magángyűjtemények közül idén Robert Vallois, francia gyűjtő kollekciója mutatkozik be. Monsieur Vallois természetesen nem csak saját gyűjteményéről beszél, de mint a Syndicat National des Antiquaires képviselője, előadást tart a nemzetközi tendenciákról és gyűjtői szemléletről is.
A magángyűjtemények és gyűjtői attitűdök bemutatása mellett a konferencián szó lesz a hazai vállalati műgyűjtésről is, amely az utóbbi években egyre nagyobb divat lett Magyarországon.
A közelmúltban komoly vihart kavart Hiller István miniszter felajánlása a Kogart gyűjtemény felé, amely fokozottan a vállalati gyűjtés és mecenatúra témájára irányította a figyelmet. Ez és sok más jel is arra utal, hogy a vállalatok gyűjtési tevékenysége egyre intenzívebben foglalkoztatja a közvéleményt.
Egyre több cégnél tartják ugyanis fontosnak, hogy lehetőségük szerint felvállalják a XXI. századi mecénás szerepét és támogassák a művészetet. A vállalati gyűjtés gondolata Amerikából indult annak a felismerésnek köszönhetően, hogy művészetekbe fektetni a pénzt sokkal többet jelent a rövidtávon hasznot nyújtó üzleti vállalkozásoknál. A New-York-i Rockefeller család 1959-ben kezdte építeni az akkori Chase Manhattan Bank (később JP Morgan Chase) kollekcióját, amely ma több mint 30 000 darabból áll. Kezdeményezésükre egymás után születtek meg a később olyan hatalmasra fejlődött gyűjtemények, mint a Philip Morris-é. Az eszme a 20. század második felében Nyugat-Európában is gyökeret eresztett elsősorban a kortárs művészet felkarolásával( Deutsche Bank több mint 50 000 kortárs műalkotás), majd lassacskán becsordogált Magyarországra is. A nagy külföldi vállalatok nyomdokain haladva évről évre szaporodik azoknak a cégeknek a száma, amelyek nem csupán esztétikai szempontból, illetve presztizs növelés céljából vásárolnak műalkotásokat az irodákba, hanem koncepciózus gyűjteményépítésbe kezdtek. Ritka még azonban az, hogy értékmegőrző, értékteremtő szerepről lehessen beszélni a vállalati gyűjtemények kapcsán, amelyek építésekor gyakran hiányzik a szakértelem. Többek közt ez az oka annak, hogy a jelenségnek nemcsak pártfogói, hanem kritikus szemlélői is vannak. A konferencián természetesen mind két oldal képviselői megszólalnak.
A konferencia elsősorban a művészet, mint befektetés iránt érdeklődőknek szól, de programjának színvonala és a választott témák miatt mindenki számára tartalmas lehet, aki elkötelezett híve a művészetnek.
A „Művészet és befektetés – műtárgypiaci folyamatok a világban és Magyarországon” című konferencia 2008. április 16-án 14–19, az Ybl Palotában (1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 12.) kerül megrendezésre.
Érdeklődés esetén további tájékoztatással rendelkezésre áll Varga Zsuzsanna (EDGE Communications, zsuzsanna.varga@edge.hu) és Dankó Dalma (Equilor Fine Art, dalma.danko@equilor.hu).