Adamkó Dáviddal, a Hercegprímás utcai Higgs Mező tulajdonosával beszélgettünk, aki maga is videóinstallációkat készít, és 2013-ban a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj egyik jelöltje volt.
Adamkó Dávid (A.D.): A galéria szót félve használom, talán pontosabb meghatározás a kiállító tér. Ez egy inspiráló hely, ami azonnal beindította a képzeletünket. Merthogy eredetileg négyen álltunk a Higgs mező mögött, rajtam kívül édesapám Adamkó János, Holly Streekstra, amerikai képzőművész és Deli Anna Budapest legkisebb galériájának, a Luk Galériának a tulajdonosa. Ez Anna lakásának a kukucskálónyílását jelöli, ezen benézve a látogató időnként installációkat és videómunkákat láthat. Visszatérve a Higgs-re, az épület minden korábbi elképzelésünket felülmúlta, ugyanis nagyobb, elegánsabb és jobb helyen van mint amilyet kerestünk. Sajnos mire végigverekedtük magunkat az engedélyezés és felújítás buktatóin, addigra Holly visszament Amerikába, és más elfoglaltságai miatt Anna sem tud részt venni a galéria és a kávézó működtetésében. A Higgs művészeti események és kiállítások remek helyszíne lehet. Valójában egy állandóan alakuló tér. Kísérlet arra, hogy hogyan lehet kortárs művészetet bemutatni, és egy független kiállító helyet működtetni a jelenlegi viszonyok között a hagyományos intézményes keretektől eltérő módon. Ebben az elképzelésben a galériában működő kávézó financiális tényezőként szerepel és lehetőséget biztosít a nem kimondottan galérialátogató közönséggel való találkozásra és kommunikációra is.
artPortal: Eredetileg festő szakon végeztél, miért hagytad abba a festést?
A.D.: Nem hagytam abba. Csak rájöttem, hogy a művészet az eszközhasználat szempontjából is rendkívül nyitott és jobban működik számomra, ha nem korlátozom egy médiumra a tevékenységemet. Leginkább installációkat készítek, amikben a mozgókép egy tárgyi környezetbe illeszkedik, de jelenleg minden időmet a Higgs Mező tölti ki.
Higgs Mező. Fotók:Higgs Mező
Honnan a név?
A.D.: Amikor nevet kerestem a galériának, akkor került be a köztudatba a higgs-bozon problémája. A mára Nobel díjas Peter Higgs teóriája szerint a Higgs-mező, benne a higgs bozonokkal kitölti az univerzumot, és az ősrobbanás első pillanatában a fénysebességel szétrepülő részecskék a Higgs-mezővel való kölcsönhatásuk következtében nyertek tömeget. Ez a tudományos magyarázat arra, hogy miért is van valami a semmi helyett. A Higgs-tér nélkül a jelen pillanatig minden részecske fénysebességgel száguldana a végtelenbe. Nem lennének égitestek és élet sem. A higgs bozont nevezik “istenverte” és “isteni részecskének” is, mert a teremtés természettudományos feltétele. Művészként elsősorban a teremtés, a kreativitás működése foglalkoztat, és a kreatív folyamatban működő erők véleményem szerint a tudományban és a művészetben azonosak. A névválasztás ezt az összefüggést hangsúlyozza. A mező olyan tér-rész, aminek nincsenek megfogható határai. Bízom abban, hogy a jövőben a galéria találkozási ponttá fejlődik, ami ütközteti és összekapcsolja a kreativitás elkülönült területeit. Erre volt kísérlet decemberben a Laz Jori, R. Farkas és a Shakespeare’s Helmet csoport Hermész Botja című projektje, ami a tudomány, a misztikum és a művészet kapcsolatában vizsgálta a jó közérzet fogalmát.
Higgs Mező, All you do.
Jól hangzik: a hely ahol a „semmi” helyett „valami” lesz. Mi lesz az a tartalom, amit itt látni szeretnél?
A.D.: A Higgsben bármi megtörténhet, ami hiteles és érdekes lehet kortárs művészeti megközelítésben. A program szervezésében – ami szerencsére szinte magától alakul – sok teret engedek a véletlennek és a találkozásoknak. A kiállítások mellett, amik elsősorban a video és installáció művészetre koncentrálnak, lesznek workshop-ok, előadások, bemutatók és hangművészeti események. Szerveződik egy dokumentumfilmes program is. Tavaly nyitáskor a 6. Crosstalk fesztivál alternatív helyszíne volt a Higgs a Toldi mozi mellett. Videóművészet tematikus szűrő nélkül – jó helyen volt itt és a Német Szilvivel való együttműködésnek lesz folytatása áprilisban. Szilvi szervezte Antal Balázs Manana, Manana című kiállítását is, ami januárban volt. Februárban a Randomroutines (Kaszás Tamás és Kristóf Krisztián) Tűzszünetben című kiállítása lesz látható, amit egy amerikai kurátor Leo Kuelbs Submerged című csoportos video projektje követ, majd egy áttekintő fanzine kiállítás nyílik. Sok mindent el tudok képzelni, ami beilleszthető a Higgs nyitott és formálódó koncepciójába. Mint művész periférikus szereplője vagyok a magyar képzőművészeti szcénának ezért a programszervezés és a galériával való munka teljesen új a számomra .
Nem biztos, hogy ez a státusz hátrányt jelent, nézhetjük a szabadság felől is.
A.D.: Ez igaz, és az eddigi rövid működés alatt már látszódik is valami helyzetem előnyeiből. Azt is jónak gondolom, hogy a galéria és a kávézó nem egy már meglévő modellt követ. Itt ugyanazzal a módszerrel dolgozom, mint a művészeti gyakorlatban, és inkább tekintem a Higgs Mezőt művészeti projektnek mint üzleti vagy kulturális vállalkozásnak.
A galériázás kereskedelmi részébe nem akarsz beszállni?
A.D.: Kevest tudok a műtárgy-kereskedelemről és idegenkedem is tőle. Ha arra kell koncentrálni, hogy a művészi munka eladható legyen, az nagyon komoly korlátokat hoz be. Magyarországon a video és az installáció művészet nem kimondottan kereskedelmi kategóriák. A Higgsben elsősorban a kávézó hivatott biztosítani a galéria fentartását, amit reálisabbnak érzek, mint a műtárgy kereskedelemből történő finanszírozást és ettől várom annak a biztosítékát is, hogy a galéria független marad.
Adamkó Dávid: Quixotic, digital print, 2011