Várhatóan alperesként áll bíróság elé egy most induló eljárásban Valentin Carron ismert svájci képzőművész.

A 37 éves Carron, aki a legutóbbi velencei képzőművészeti biennálén is képviselte az alpesi országot, a vidéki Svájc jellegzetes, mindennapi tárgyait kritikusan újraértelmező munkáival vált ismertté, az utóbbi években pedig neves képzőművészek, így Peter Fischli és David Weiss vagy Mike Kelley alkotásait is feldolgozta.

Egy hasonló szellemű munkája, a The Dawn, az elmúlt napokban a párizsi FIAC-on, az ismert zürichi Galerie Eva Presenhuber standján csapta ki a biztosítékot. Az 50 ezer euróért kínált térplasztika lényegében Francesco Marino di Teana 20. századi olasz-argentin szobrász azonos című, 1977-ben született munkájának replikája; Marino műve ma a neuchâteli városi művészeti múzeum bejárata előtt látható. Nicolas Marino, a művész fia most feljelentette Carront, mondván, hogy „a másolat olyannyira pontos, hogy az már hamisítás”; Carron szerinte egyszerűen plagizált. A perbe fogott művész viszont úgy látja, hogy ő csak felhasználta Marino munkáját és „azokat az emóciókat reprodukálta, amelyeket Marino plasztikája keltett benne”.

 

Valentin Carron munkája a FIAC-on (bal oldalon); Francesco Marino di Teana műve a neuchâteli múzeum előtt.

Forrás: artnet

 

Az ügyben pro és kontra is többen megszólaltak. A Marino hagyatékát gondozó párizsi Galerie Loft igazgatója, Jean-François Roudillon természetesen a felperes oldalán áll, „szomorúnak és sokkolónak” minősítve, hogy egy olyan tekintélyes vásár, mint a FIAC ilyen praktikáknak ad helyt. „Annyira ötlethiányban szenvednek a kortárs művészek – teszi fel a szónoki kérdést – hogy ahelyett, hogy inspirációt keresnének korábban született művekben, egyszerűen lemásolják azokat?”

Christian Bernard, a genfi Mamco igazgatója ugyanakkor védelmébe vette Carront. Munkája más anyagból készült, vállalja replika-mivoltát és a címazonosság is jelzi, hogy itt nem lopásról, hanem „bevallott és vállalt felhasználásról” van szó. Az ilyenfajta felhasználás ismert és legitim eljárás, amire a művészettörténetben számos példa van. Aki plágiummal vádolja Carront, az „mindent ignorál a mai művészetben”. Védelmébe vette Carront Pierre Keller, a lausanne-i tartományi művészeti iskola korábbi igazgatója is. Carron itt tanult és professzora az a John Armleder volt, aki többek között hasonló újraértelmezésekkel vált ismertté. Keller szerint Marino keresete kudarcra van ítélve, a szakmai közvélemény pedig érdeklődve várja, vajon osztja-e majd ezt az álláspontot a bíróság is.