Egy komoly apparátust működtető vásárszervező cég nem sok kimaradt vásárt engedhet meg magának: sok az állandó költség, melyek bevételek híján gyorsan megbontják a pénzügyi egyensúlyt és fennáll a veszélye annak, hogy a kiállítók és a látogatók egyaránt „átszoknak” máshova, ami lehet egy kisebb, ezért rugalmasabb, könnyebben megrendezhető másik vásár, de lehet a virtuális tér is. Ezért nem csoda, hogy az Art Basel anyacége, az MCH csoport idén az élő vásárt favorizálja, szinte bármi áron. Az eredeti, hagyományos, júniusi időpont nem volt tartható, a vásárt még tavasszal szeptemberre halasztották, s – mint ahogy arról mi is hírt adtunk – a hó végi időpontot (preview szeptember 21-23, közönségnapok 24-26.) némi hezitálás után június végén megerősítették. A rendezvény globális jellege, s ennél fogva az előkészítés időigényessége miatt tovább nem várhattak – dönteniük kellett, miközben nem tudhatták, hogyan alakul szeptemberig a járványhelyzet Svájcban és szerte a világon. Ma már tudjuk: nem úgy alakult, ahogy a vásár vezetői remélték; Marc Spiegler, a vásár igazgatója el is ismerte a résztvevő galériáknak írott minapi levelében, hogy „a körülmények nem úgy alakultak, mint ahogy azt júniusban, a végső döntés meghozatalakor remélték”. Néhány jelentős galéria eleve nem jelentkezett a vásárra, míg mások a romló körülményeket látva kezdtek gondolkodni jelentkezésük visszavonásán. Azt persze nehéz megítélni, hogy az új keletű távolmaradási szándék mennyire volt komoly – nagyon is elképzelhető, hogy inkább a szervezőkre való nyomásgyakorlás eszköze volt, újabb és újabb engedmények kicsikarása érdekében a részvétel fejében. Az ugyanis eleve nyilvánvaló volt, hogy az idei vásár kevesebb érdeklődőt vonz majd, ezért a magas részvételi költségek kitermelése a korábbi években megszokottnál jóval nehezebb lesz. A helyzet ezzel együtt az elmúlt hétig viszonylag nyugodt maradt, a várható gondokat mindenki „beárazta”. Ekkor azonban robbant a bomba, pontosabban egyidejűleg kettő is.

Az egyik Amerikában, ahol Svájcot átsorolták azon országok közé, ahová a halaszthatatlan eseteket leszámítva nem javasolják az utazást a fertőzések növekvő száma miatt. Ebben van is némi igazság: az elmúlt hét végén például 6832 új fertőzöttet regisztráltak, ami még akkor is magas szám, ha tudjuk, hogy az alpesi országban a tesztek száma is jóval magasabb, mint például idehaza. Az amerikai figyelmeztetés komoly csapás az Art Baselnek, hiszen az USÁ-ból érkezők aránya a kiállítók és a látogatók között is kiemelkedően magas, ráadásul az ottani galériák kiállítani szánt anyaga ekkor már rég úton volt, illetve nagyrészt meg is érkezett Svájcba. A másik bombát viszont, ugyanazon okból, azaz a romló járványhelyzet miatt a svájci hatóságok robbantották, melyek, például a magyar gyakorlattól eltérően, semmilyen, még oly fontos rendezvényt sem vonnak ki az általános korlátozások hatálya alól. Ezek a korlátozások részben általában az országba való belépés feltételeire vonatkoznak, részben kifejezetten az olyan tömegrendezvényekre, mint amilyennek az Art Basel is számít. Az EU-n belülről és az EFTA-országokból érkezőknek elégséges az európai oltási igazolvány felmutatása, a máshonnan beutazóknak viszont előzetesen – a vásár esetében szeptember 13-ig – meg kell küldeniük az oltást igazoló dokumentumaik és útleveleik másolatát az illetékes svájci hatóságoknak annak érdekében, hogy a vásár megnyitásáig elkészüljön a belépést lehetővé tevő dokumentumuk.

De ez még nem minden: az új svájci rendelkezések a nagyrendezvényeken való részvételhez sem a keleti vakcinákat nem fogadják el (ez mondjuk az amerikai résztvevőket aligha érinti), sem az Astra Zenecát, ami viszont már sokaknak okoz gondot. Újabb csavar, hogy az Astra Zeneca „kitiltása” az EU polgárokra nem vonatkozik. Aki a fenti feltételeket nem teljesíti, annak maximum 72 óráig érvényes PCR-tesztet vagy maximum 48 óráig érvényes antigén gyorstesztet kell felmutatnia. Ez alól kivételt képeznek a kiállítók, akiknek három nap után nem kell a tesztet megismételniük. Antigén tesztre 37 frankért a vásár bejáratánál is lehetőség lesz; eredmény 15 percen belül várható, de nem kizárt, hogy a mintavételt hosszabb sorban állás fogja megelőzni. Aki pozitív tesztet produkál, annak tíz napig a szállodájában kell maradnia izolációban és – hacsak nem kiállító – ennek költségét is magának kell viselnie. Ez igen tekintélyes összeg is lehet, tekintve hogy a bázeli szállodák szívfájdalom nélkül elkérik szokásos áraik öt-hatszorosát is a vásár idején. Azt talán külön említeni sem kell, hogy az Art Basel valamennyi rendezvényén kötelező a maszkok folyamatos viselete.

A korlátoknak és akadályoknak már ez a korántsem teljes felsorolása sem növeli a kedvet a vásáron való részvételhez – sem kiállítói, sem látogató minőségben. A vásár vezetősége ezért kénytelen volt szélsebesen kidolgozni egy olyan mentőcsomagot, ami reményei szerint megnyugtatja a visszalépéssel fenyegetőző kiállítókat. Hogy ők mennyien vannak, arról hivatalos információk nem láttak napvilágot; annyi bizonyos, hogy az amerikai galériák egy része nyílt levélben is kifejezésre juttatta aggodalmait.

A csomag talán legfontosabb eleme, hogy további korlátozások esetén, vagy amennyiben a vásárra érkező kiállítók nem tudnak belépni az országba, az érintett galériák visszavonhatják részvételüket és a befizetett részvételi díjat teljes egészében felhasználhatják a jövő évi vásáron. Amennyiben egy kiállító ragaszkodik a standjához, de nem akar vagy nem tud ahhoz személyzetet küldeni, akkor a vásár vezetősége biztosít szakképzett személyzetet a standhoz és a bérleti díjból is elenged 15%-ot. Ezt a kényszermegoldást az Art Basel már Miami Beach-ben is használta és ismert a közelmúlt más vásárainak gyakorlatából is. Ez ugyan vélhetően valóban jobb, mint a részvétel lemondása, hiszen a stand anyaga már úgyis a helyszínen van, hatékonysága azonban erősen korlátozott, mivel a vásár lényege éppen a gyűjtők és a galeristák közötti kapcsolatépítés és -ápolás. Mindenesetre érdekes lesz látni, mennyien élnek ezzel a lehetőséggel. A fenti tételekhez képest inkább szimbolikus gesztus, hogy az EU-n kívülről érkező kiállítók PCR tesztjének költségeit a vásár átvállalja.

Fentieken túl a vásár létrehozott egy 1,5 millió frankos szolidaritási alapot, amiből a galériák saját döntésük szerint igényelhetnek hozzájárulást költségeikhez. A galériák támogatási igényüket vásári szereplésük pénzügy mérlegének ismeretében a vásár zárását követő két héten belül nyújthatják be; ha minden résztvevő él a lehetőséggel, akkor átlagosan részvételi díjuk 10%-át kaphatják vissza.

A vásár jelezte azt is, hogy – miután a szolidaritási alap létrehozásával maga jó példát mutat – tárgyalásokat kezdtek más szolgáltatókkal, így a szállodákkal és a műtárgyszállítmányozási cégekkel annak érdekében, hogy azok is nyújtsanak kedvezményeket a kiállítóknak.

Mint ismert, az Art Baselnek idén sem lesz magyar kiállítója, de feltételezhető, hogy a magyar gyűjtők közül többen ott lesznek idén is a vásáron. Nekik azt javasoljuk, hogy kísérjék folyamatosan figyelemmel a Külgazdasági és Külügyminisztérium konzuli  szolgálata és a vásár honlapját, hiszen a helyzet napról napra változhat.  

Nyitókép: Valentin Carron a 2009-es Art Basel-en. Forrás: Kamelmennour.com