Edvard Munch kulturális ikonná vált művének egyetlen, még magánkézben őrzött variánsát indítja a Sotheby’s május 2-án, a New York-i impresszionista és modern művek árverésén.
Az aukciós ház szakértői és a szaklapok publicistái nem véletlenül hasonlítják Munch Sikolyát a Mona Lisához: igaz ugyan, ahogy Leonardo művéből nem készült több példány, de a művészettörténetben (és a popkultúrában) elfoglalt helye, feldolgozásainak száma hasonló, és legalább annyiszor fenekedtek rá a műkincstolvajok – szerencsére mindegyik mű idővel megkerült. Fontos adat, hogy a Sotheby’s nem határozta meg a tétel becsértékét, de elképzeléseik szerint 80 millió dollár körül lehet a különleges darab reális ára. A Sikoly másik három variánsa norvégiai múzeumokban látható. Ezt a példányt Petter Olsen őrizte, akinek édesapja Edvard Munch barátja és egyik legszorgalmasabb vásárlója volt. A beadó a bevételből számos eseményt kíván támogatni, amelyekre a művész születésének 150. évfordulóján, 2013-ban kerül sor. Ebből az alkalomból a felújítás előtt álló egykori – az Olsen család szomszédságában található – házában, műtermében múzeumot, kulturális központot és szállodát nyitnának. A Sikoly első, tempera változata 1893-ban készült, ezt a Norvég Nemzeti Galéria őrzi. Az ugyanebben az évben született pasztell változat az oslói Munch Múzeumban látható. Időben az Olsen-gyűjtemény darabja következett 1895-ben, ez szintén pasztell, az utolsó, 1910-es tempera-olaj változat ugyancsak a Munch Múzeum anyagába került. (A litográfia 1895-ös keltezésű.) A most árverésre kerülő példány a legszínesebb, ez az egyetlen, amelyik saját, a művész által festett eredeti keretben maradt, rajta Munch saját kezű soraival, és az egyetlen, ahol a héttérben látható két figura körül az egyik elfordul.A Sotheby’s biztosra megy, és a kiválasztott ügyfeleinek (Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában) még azt is lehetővé tette, hogy pár óra erejéig saját lakásukban vegyék szemügyre a művet. Ha a VIP-kliensek földrajzi elhelyezkedését nézzük, komoly esély van arra, hogy a Sikoly egyetlen, nem Norvégiában őrzött példánya Ázsiában kössön ki: az egyik potenciális vevő a katari királyi család, amely nemrég 250 millió dollárt adott egy Cézanne-ért (Kártyázók), és épülő múzeumát készül remekművekkel megtölteni. Európából a genfi Lily Safra pályázhat eséllyel a tételre (ő vette meg Giacometti Sétáló férfiját 104 millió dollárért), de Ronald Laudertől és Roman Abramovich-tól is várnak ajánlatot – gyakorlatilag ők jelenleg a világ top gyűjtői. Artportal