2014-ben nagy lelkesedés fogadta a hírt, hogy a Sotheby’s, a nagy nemzetközi aukciósházak közül elsőként, önálló árverést szentel térségünk modern és kortárs művészetének és még nagyobb volt az öröm, amikor kiderült, hogy ezt hagyományteremtő szándékkal tette. A 20th Century Art: A Different Perspective címre keresztelt árverést azóta rendszeresen megtartják. A lelkes fogadtatás mögött az a remény húzódott meg, hogy ezek az árverések segítenek ráirányítani a figyelmet térségünk képzőművészetére, javítják az érintett országok művészeinek esélyeit a nemzetközi piacon. Az első aukciók élőben zajlottak, később – de még az előtt, hogy a pandémia ezt kikényszerítette volna – áttértek az online lebonyolításra. Az árverezett anyagról lényegében évek óta ugyanaz mondható el, nevezetesen, hogy meglehetősen vegyes és ez a jelző nem elsősorban nem a művek minőségére, hanem az egész anyag összetételére vonatkozik. Ma, amikor számos árverés anyaga kurált kiállításokéval vetekszik, ezeknek az aukcióknak a tételsora meglehetősen esetlegesnek tűnik, nehéz mögötte bármiféle koncepciót felfedezni. Persze interpretálható mindez pozitívabb megközelítéssel, érdemként feltüntetve a sokszínűséget, azt, hogy igyekeznek széles körben meríteni az érintett országok XX. századi és kortárs kínálatából; a befutott mesterek mellett fiatal, pályájuk kezdeti vagy középső szakaszánál tartó művészeknek is lehetővé teszik a nemzetközi porondra való kilépést, stb. Tény az is, hogy az évek során több magyar művésznek sikerült itt jó, az irántuk való figyelmet erősítő árat elérnie és nem volt ez másképp idén sem. Talán ezzel együtt is kimondható ugyanakkor az a gyanú, hogy a Sotheby’s nem a bemutatott munkáktól reméli az üzletet, hanem sokkal inkább attól, hogy segítségükkel jobban fel tudja hívni magára a jelentős vásárlóerővel rendelkező térségbeli gyűjtők figyelmét.
Az már hagyomány, hogy a kínálatban igen hangsúlyos a magyar jelenlét; az idei 81 tételből 20 volt magyar vagy magyar származású alkotó munkája. Az összes tétel 70%-ára volt vevő, a magyar kínálat esetében ez az arány 65%-os volt. A tételek többsége néhány ezer vagy néhány tízezer fontért kelt el, hat számjegyű összeget csak nagyon kevés munkáért fizettek. A messze legmagasabb áron, csaknem 475 ezer fontért a 2015-ben elhunyt lengyel Wojciech Fangor absztrakt olajképe kelt el, míg a magyar tételek közül egy 1921-es Bortnyik-gouache érte ezen az estén a legtöbbet, a becsértéke három-négyszeresét jelentő 113.400 fontot. A mű korábban német és luxemburgi magángyűjteményekben is megfordult, aukciós szereplésként pedig a kölni Lempertz 2006. novemberi árverését jelöli meg a katalógus. A két világháború közötti évtizedek művészetét Bortnyik mellett Vaszary János és Aba-Novák Vilmos művei képviselték. Ők mindketten gyakori vendégek ezeken az árveréseken, ráadásul nemritkán ugyanazokkal a művekkel. Aba-Novák cirkuszi témájú vászna messze a 26-34 ezer fontos becsértéke felett, 56.700 fontért cserélt gazdát, míg piaci jelenete a becsérték 30-50 ezres sávjának alsó határán. Ugyanez a festmény 4 éve még 20 ezer fontért kelt el Londonban, igaz, akkor még 8-12 ezer fontos becsérték mellett. A két becsérték közötti négyszeres különbség még akkor is feltűnő, ha tudjuk, hogy közben négy év telt el. Victor Vasarelytől egy, a Pesti Műhely által 1989-ben kiadott tíz lapos mappa 8-12 ezer fontos taksa mellett nem kelt el, míg a művész egy másik, 1973-ban Párizsban kiadott mappája becsértéke sávjában, 8.800 fontért talált gazdára.
A második világháború utáni és kortárs kategória lezárt életpályájú magyar szereplője volt még Pekáry István, az ő Nyári tenger című, 3-5 ezer euróra taksált jellegzetes vásznára nem volt licit.
Élő művészeink közül többen is jó árat értek el. Duliskovich Bazil friss, idén a londoni David Kovats Gallery-ben rendezett egyéni tárlatán már bemutatott olaj-mixed media munkája a várt 10-15 ezer helyett 20 ezer fontért; Kucsora Márta idei akril-mixed media képe a taksa felső határához közeli 17.640 fontért; Mengyán András Improvizáció három formára című 1998-as akrilképe pedig a várakozásnak megfelelő 10.080 fontért cserélt gazdát.
Benyovszky-Szűcs Domonkos, Fábián Zoltán, Romvári Márton és az évtizedeken keresztül az NSZK-ban élt Milasovszky László munkái a becsértéküket tükröző árakon, 2.000-3.800 fontért váltottak tulajdonost, míg Haraszty István ecsetekből összeállított kompozíciójára és Dobos Tamás fotójára nem volt licit. Ezúttal több magyar plasztika is szerepelt a kínálatban: Boldi bronza és NAGÁMI gránit-acél kompozíciója nem kelt el, míg Kiss Dániel márvány-alabástrom plasztikái közül az egyik cserélt gazdát 2.142 fontért.
