Nyugodtan mondhatjuk, két aukciós periódus lezárása után, hogy 2009 a magyar aukciós piac fekete éve. Legalábbis eddig az.
A műkereskedelemmel kapcsolatos válság médiában felröppenő hol jó híreiből, hol ennek ellenkezőiből – mely úgy tűnik, csak a média híréhségét csillapítja, de túl sok szakszerűség és koncepció nincs mögötte -, nehéz tájékozódni. Úgy látszik, hogy ezek az írások inkább csak egy-egy nemzetközi aukciós eredményt próbálnak trendnek, vagy jóslatnak beállítani, mint komoly elemzésbe bocsátkozni. A hírek tehát jönnek és mennek, az aukciók és a műkereskedelmi piac pedig szép csendesen pang. A honi vizeket alig borzolja valami. 
A múlt héten, október 18-án lezajlott Virág Judit őszi aukciója. Megvártam az eredményeit, mielőtt véleményt formálnék a magyar aukciós piac pillanatnyi állapotáról, hiszen ma ők a piacvezetők ezen a területen. Az ő eredményeik nélkül minden vélemény felemás lenne.
Miután a Kieselbach Galéria, az év eddigi szakaszára visszavonulót fújt, gyakorlatilag a nagy volument és komoly minőségi műveket egyaránt felvonultatni képes két piacvezető aukciósház száma, egyre apadt. Üzleti hasonlattal élve olyan ez, mintha a Coca Cola és a Pepsi Cola harcából az egyik eltűnt volna a polcokról.
Az egy más kérdés, hogy ez az erőgyűjtés szakasza, vagy egy új koncepció kiérlelése Kieselbach Tamás részéről. A legrosszabb esetben azonban, behozhatatlan előnyhöz juttathatja a konkurenciát. Most ne foglaljunk állást, biztosan jó oka van erre a döntésre a galériának, az idő és a piac pedig eldönti e választás helyességét, vagy helytelenségét.
Nézzük azt, ami tény. Virág Judit őszi aukciója közel száz művel kevesebbet vonultatott fel, mint egyébként korábban megszoktuk. Ez talán nem is lett volna önmagában baj, hiszen egy aukciót végigülni önmagában is komoly teljesítmény 200 tétel fölött, még akkor is, ha izgalmakban bővelkedik. Most, valahogy izgalmakból is jóval kevesebb jutott.
A „boldog békeidőkben”, mondjuk a 2008-as karácsonyi aukciós periódusban, mind a Virág Judit Galéria és Aukciósház, mind a Kieselbach Galéria, a mostaninál nagyságrendekkel komolyabb kínálatot indított.
Az előbbi majdnem 800 milliós összértékű kikiáltási árról indult és közel 1,1 milliárdos forgalmat produkált, 134%-os átlagos licit mutatóval. Az utóbbi, a Kieselbach Galéria ugyanekkor, szinte teljesen ugyan ezt a teljesítményt mutatta 750 milliós induló összértékről indulva és 1 milliárdos forgalmat produkálva. Az átlagos licit index itt is 134% lett. Ugyancsak jellemzőek az átlagos kikiáltási és az átlagos leütési árak, amelyek hihetetlenül hasonlóak.
Nézzük most a 2009 őszi, Virág Judit aukció eredményeit. (Nem hivatalos végeredmény, csak a szerző jegyzetei alapján készült)
A teljes tételszám a korábbi 246-ról 157-re apadt. Az össz. kikiáltási érték, a tételek száma miatt nem annyira beszédes, bár érdekes, mindössze 240 millió, a korábbi 800-al szemben. A kalapácsár pedig közel 300 millió, a korábbi 1,1 milliárddal szemben! Ekkora értékkülönbséget a közel 100 tétellel kevesebb mű nem indokolna normál piaci helyzetben. Nézzük azonban az átlagokat, amik még erősebben rávilágítanak a magyar aukciós piac pillanatnyi állapotára.
Ezeket a számokat elemezve kijelenthetjük, hogy messze nem vagyunk túl a válságon a műkereskedelmi piac állapotát látva.
Több tény, tapasztalat van, amely szerint ugyanúgy, ahogyan a gazdasági válságra is lassabban reagált az aukciós piac, közel 4-5 hónapos késéssel, úgy a gazdaság javulására is késéssel reagál ez a piac. A tapasztalatok szerint, a javulásra még sokkal nagyobb késéssel. Nyilván a leggyorsabban a tőzsdék, majd az ingatlan piac mozdul, és csak ezek után várható az aukciós piac ébredezése.
Egy dolog azonban fontos. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy aki festménybefektetésben gondolkozik és a pénzét ebben tartja, vagy a portfoliójának egy jelentős részét ezen a területen fialtatja, azokat a válság kevésbé érinti, hiszen ők eleve minimum 5, de inkább 8-10 évben gondolkodnak. Nos, ennyire elhúzódó válság ebben a felgyorsult és globalizált gazdaságban nem valószínű.
Még egy dologra figyelmeztetnek az elemzők. Mégpedig arra, hogy nem lehet ugyanott folytatni, ahol abbamaradt. Ez a válság nem egyszerűen „majd elmúlik”, hanem gyökeresen átalakít régebbi gazdasági struktúrákat, folyamatokat. A kérdés, az, hogy a műkereskedelem hogyan jön ki ebből és milyen új dolgok születnek ennek hatására!