Miközben az USÁ-ban arról folyik szenvedélyes – és a Metropolitan Museumnak a széleskörű tiltakozás ellenére épp március 1-i hatállyal bevezetett kötelező belépődíja által még inkább felszított vita – hogy nem lenne-e indokolt ingyenessé tenni a közgyűjtemények megtekintését, vagy legalábbis a látogatóra bízni, mennyit szán a belépődíjra, a Brooklyn Museum most egy példátlanul magas tarifával hívta fel magára a figyelmet. Igaz, aki lepengeti a közel 700 ezer forintnyi dollárt David Bowie kiállítására, extra szolgáltatásokra tarthat igényt.
Az 1895-ben alapított Brooklyn Museum a maga 52 ezer négyzetméteres területével és másfél millió műtárgyával még amerikai viszonylatban is az igazán nagyok közé tartozik. Különösen antik egyiptomi, továbbá afrikai, óceániai és japán gyűjteménye jelentős, és bár képzőművészeti anyaga nem vetekedhet a nagy szomszédvárak, a Metropolitan Museum és a MoMA kollekciójával, azért olyan nevekkel büszkélkedhet mint Degas, O’Keeffe, Hopper vagy Rothko. Időszaki kiállításai, amik nemegyszer égető társadalmi problémákkal foglalkoznak mint például a faji terror történetét feldolgozó tavalyi tárlat, ugyancsak sok látogatót vonzanak. Legutóbbi nagy dobásuk az volt, hogy egy – épp a napokban záruló – kiállítás erejéig megszerezték Jean-Michel Basquiat 1982-ben született, emblematikus, cím nélküli alkotását, ami a tavalyi év harmadik legmagasabb áron, 98 millió dollárért elkelt műtárgya volt. A festményt, ami most először szerepel múzeumi kiállításon, már új tulajdonosa, a japán Yusaku Maezawa bocsájtotta a brooklyniak rendelkezésére.
A múzeum reményei szerint e tárlatok népszerűségét is felülmúlja majd a március 2-án megnyílt és július 15-ig látogatható David Bowie is című kiállítás, ami a bő két éve elhunyt, hatszoros Grammy-díjas angol zenész, színész, zenei producer és zeneszerző öt évtizedet átívelő, sokszínű pályájáról ad átfogó keresztmetszetet. A tárlatot a londoni Victoria and Albert Museum állította össze – még a művész aktív közreműködésével – és mutatta be 2013-ban elsőként, zajos sikert aratva. London után a kiállítás nemzetközi körútra indult, látható volt többek között Spanyolországban, Japánban, Brazíliában, és – hozzánk legközelebb – Németországban is. Az amerikai érdeklődök eddig Chicagóban találkozhattak a bemutatóval, aminek New York most az utolsó állomása. A siker eddig sehol sem maradt el, s Bowie halála után a sorok csak hosszabbak lettek a múzeumok előtt, hiszen a tárlat így a rajongók számára az idoljuktól való búcsú lehetőségét is biztosította.
Semmi sem indokolja, hogy a siker New York-ban kisebb legyen az eddigi helyszíneknél, ezért a múzeum igyekszik maximálisan kihasználni a ritka lehetőséget kasszája feltöltéséhez. Máris keményen pörög a merchandising, az online shop jelenleg 134-féle emléktárgyat kínál. Szinte minden napra jut valamilyen kísérőrendezvény, mindez azonban az ilyenkor szokásos rutin – az igazi meglepetés akkor éri az embert, amikor elkezdi tanulmányozni a belépődíjakat. Már a normál belépőjegyek is hatféle áron vásárolhatók meg, mivel a nyugdíjasok és a diákok, valamint a gyerekek számára – különböző mértékű – kedvezményeket biztosítanak és valamennyi jegynek van olcsóbb – hétközi – és a hétvégeken érvényes, drágább változata. Ezekért a jegyekért a kedvezmények nélkül 20, illetve 25 dollárt kell fizetni, ami amerikai viszonylatban a jelentős időszaki kiállítások esetében átlagosnak mondható.
Az árak akkor kezdenek el emelkedni, amikor a „speciális jegyek” között keresgélünk, ezeknek még – többnyire Bowie életművéhez köthető – fantázianevet is adtak. A Lightning Bolt csak tíz dollárral kerül többe, mint a normál jegy és egyetlen, ám nem jelentéktelen előnye, hogy tulajdonosa a kígyózó sorokat megkerülve léphet be a múzeumba. A Ziggy Stardust jegyre már 85 dollárt kell szánni, és ehhez a soron kívüli bejutáson túl már katalógus és egy sportszatyor is jár – természetesen Bowie-motívummal. A 250 dolláros Let’s Dance Tickethez az eddigi előnyök mellett egy exkluzív bakelit lemezt és ingyenes parkolójegyet is adnak, ami nem kis tétel. Ám az igazán „nehézsúlyú” változatok még csak most jönnek. A Young Americans Ticket már 750 dollárt kóstál, s az eddigieken felül jár hozzá egy – természetesen exkluzív – David Bowie nyomat, a látogatás előtt és után konzultáció egy tárlatvezetővel, továbbá egy éves tagság a múzeum baráti körében. A csúcsot 2.500 dollárral az Aladdin Sane Ticket jelenti, aminek tulajdonosa magasabb szintű, valamennyi kiállításon privát tárlatvezetésre is jogosító éves tagságot kap és – természetesen ez a lényeg – a múzeum nyitvatartási idején kívül tekintheti meg másodmagával a kiállítást, azaz zavartalanul alámerülhet a karizmatikus művész világában; látogatása alatt csak neki szólnak majd Bowie dalai, neki peregnek filmjei is.
A múzeumi szakma most izgatottan figyeli, milyen sikerrel jár ez a bátornak mondható árképzés, ám az eredményből – ha egyáltalán nyilvánosságot kap – nem feltétlenül lehet általános következtetéseket levonni, hiszen egészen más egy alapvetően zenei karriert befutott művész és mondjuk egy festő rajongótábora, mint ahogy egészen más élmény a látogatónak egyedül maradnia egy multimediális kiállításon mint egy olyanon, ahol „csak” a falakon lógó festményekben gyönyörködhet.
A nyitókép Chris Duffy fotója, Bowie Is/MCA Chicago. Forrás: bbc.com
