Tegnap, november 30-án Londonban lezajlott az idehaza több szempontból is nagy érdeklődéssel kísért aukció, a 20th Century Art – A Different Perspective – berangozónk itt, legfrissebb kommentárunk pedig itt.
Az árverés magyar szempontból felemás eredményeket hozott. Az összesített statisztika a kínálat rendkívül heterogén volta miatt nem sokat mond, csak a rend kedvéért említjük meg, hogy a 18 magyar tétel közül 5 a becsérték feletti, 4 a becsérték sávján belüli, míg 2 a taksa alatti áron kelt el, ugyanakkor hét tételre nem volt licit vagy nem érkezett a limitárat meghaladó ajánlat.
A becsértékhez képest a legjobb szereplést – igaz, ehhez a tévesen alacsonyan megállapított becsérték is kellett – Galimberti Sándor produkálta, a taksa négyszeresét jelentő 21.250 fontos árral. (Valamennyi ár tartalmazza az árverőház jutalékát is.) A várakozás felett teljesített Patkó Károly olajképe és temperája is – 23.750 illetve 27.500 fontos áron – akvarelljei viszont a vártnál jóval kevesebbért, darabonként 625 fontért találtak vevőre. Felemásan szerepelt Mattis-Teutsch János is; míg a Kompozíció nem kelt el, az Álló alakok 32.500 fonttal megfelelt a várakozásnak.
Ugyanez mondható el a kései Kassák-munkáról is, amiért 31.250 fontot adtak. Bálint Endre 1975-ös olajképe és Marosán Gyula temperája nem kelt el, s ez lett a sorsa több kortárs munkának is. Így beragadt az egész aukció legmagasabb becsértékű tétele, Reigl Judit festménye és nem keltek el Maurer Dóra és El Kazovszkij munkái sem. 8.750 fonttal hozta becsértékét Rozsda Endre kompozíciója és 5.625 fonttal taksájának sávjában maradt Nagy Boglárka idén született festménye is. Két kortárs mester, Fajó János és Szűcs Attila igen jól szerepelt; előbbi korai olajképéért 10.625, utóbbi friss vásznáért pedig 13.750 fontot adtak, nem sokkal elmaradva a művész júniusban elért 16.250 fontos rekordjától.