„Túlérzékeny sem akarok lenni, de érzéketlen sem”

A tavalyi év egyik legizgalmasabb kiállítása, vagy inkább megjelenése Wolfgang Tillmansszé volt a budapesti Trafó Galériában. Itt jártak gazdag életművének fontos munkái és a A te tested a tiéd / Your body is yours című kiállítás apropóján itt járt ő maga is. Sajátos pillanatban érkezett: a pandémia enyhülésekor, a fokozatos nyitás idején, a kormányzat homofób kampányának felfutása idején. Nem véletlen, hogy pont ekkor. Csak néhány lapnak adott interjút budapesti tartózkodása alatt, köztük elsőként az artportálnak.

Valahogy így matatunk mindannyian lezáratlanul privát múltunk körül

Kevés kortárs művészeti centrum van Budapesten kívül. Pécsen az utóbbi időben örvendetesen feléledtek a város kortárs művészeti kiállítóterei, helyszínei, köztük a Zsolnay-negyedben levő m21 galéria is. Itt rendezték meg Nemes Csaba életműkiállítását az ősz folyamán. Erről az átfogó kiállításról közöltünk elemző kritikát.

Emlékezetről és felejtésről

Az artportal az elmúlt időszakban viszonylag nagy teret szentelt a köztéri emlékművek kérdésének. Több vonatkozásban is szó volt erről a témáról és ennek kapcsán az emlékezet és emlékezetpolitika kérdéseiről. A cikkek és interjúk egy része egy, a Főváros által kezdeményezett új projekt, a háborúkban megerőszakolt nők emlékére állítandó emlékmű köré csoportosult. Ebben a sorozatban közöltünk interjút mások mellett Aleida Assmannal is, aki Pető Andreával beszélgetett az emlékezet és a társadalmi változás összefüggéseiről.

„A moralista vonal művészeti kontextusban zsákutca”

Ha már köztéri művészet: nem lehetett szó nélkül hagyni a tavalyi év egyik legnagyobb vihart kiváltó esetét, a budapesti IX. kerület köztéri művészeti pályázatát. Ennek keretében valósult meg Szalay Péter Prizma című köztéri alkotása, amely ugyan rövid ideig állt csak a Ferenc téren, mégis komoly indulatokat váltott ki, és mintha a nem túl sok optimizmusra okot adó hazai közállapotok sajátos tükre (vagy egész pontosan prizmája) lett volna. A művészt azonban messze nem csak erről a munkájáról kérdeztük.

A nap is másképp süt rájuk

Egy magyar képzőművész a New York-i high life nyomába eredt, méghozzá sajátos módon. Schmied Andi egy alteregó segítségével jutott be olyan felhőkarcolók olyan apartmanjaiba, amelyek üresen állnak és amelyeket ingatlanosok próbálnak kiadni jobbára csillagászati összegekért. A panoráma magánosítása, a városi térkialakításban és használatban konzerválódó egyenlőtlenségek – sok minden eszünkbe juthat a projekt nyomán, nem csak az értelmetlennek tűnő luxus, az élhetetlennek tűnő felhőkarcolók. A projekt manifesztációja egy könyv lett, amelyet prágai kiadó jelentetett meg. Szemléztük a Private Views című prjektet és könyvet.

Megfizetni Nyan Catet: miért ér több tízezer dollárt egy milliárd példányban létező file?

2021 sok egyéb mellett az NFT éve is volt. Több cikkben próbáltuk bemutatni és értelmezni a jelenséget, a sorban ez volt az első. A Qubit.hu-val partnerségben közöltünk kisokost arról, hogy mi is az a non fungible token, milyen módon vannak művészeti vonakozásai és persze, hogy látszólag értéktelen digitális adatállományokon mégis mi kerül annyiba?

Az örökké kortárs mű. Az első NFT-jével berobbant Beeple ismét kitalált valamit, ami bejött

Az NFT hullám megteremtette a maga sztárjait is. Beeple kétségkívül ilyen sztár. A 40 éves Mike Winkelmann, 2021 talán legnagyobb felfedezettjévé vált a műtágypiacon. Tavaly tavasszal a Christie’s-nél eladott NFT-jével egyből a harmadik legdrágább élő művésszé vált, és őszre is tartogatott meglepetést: akkor egy fizikailag is létező műtárgy és az NFT kombinálásával sepert be közel 30 millió dollárt.

Hasonló ügyek, eltérő döntések

Folyamatosan foglalkoztunk a restitúció kérdésével. A vészkorszak vége óta eltelt háromnegyed század sem volt elég a zsidó tulajdonosaiktól lefoglalt, elrabolt, vagy messze áron alul eladni kényszerített műtárgyak egy része sorsának igazságos rendezésére. Az 1998-ban 44 ország képviselői által elfogadott Washingtoni Alapelvek ugyan felgyorsították a folyamatot, de az ügyek rendezése továbbra sem mindig azonos mércével történik – ilyen példákat hasonlítottunk össze ebben az augusztusi cikkben.

Hamarosan talán már Dél-Koreában is lehet adót fizetni műtárgyakkal. De hogyan is működik ez a megoldás?

Ahogy egyre több országban épülnek kiemelkedő jelentőségű magángyűjtemények, mind több helyen merül fel az igény, hogy például az örökösödési vagy a vagyonadó műtárgyban is leróható legyen. 2021-ben követtük ennek a vadonatúj adózási formának az elterjedését is.

Secondary Archive: egy új platform Közép- és Kelet-Európa nőművészeinek

Közép- és Kelet-Európa nőművészei hosszú időn keresztül kétszeresen is hátrányos helyzetben voltak: munkáikat egészen a legutóbbi néhány évig mindenütt lényegesen kisebb figyelem és érdeklődés kísérte, mint férfi pályatársaikét, másfelől egy olyan régióban működtek-működnek, amire a globális művészeti szintéren a big player-ek árnyékában ugyancsak kevés reflektorfény jutott. Egy Varsóból indult kezdeményezés a közép- és kelet-európai nőművészek adatbázisa és platformja lett.

„Az ablakon át a csillagok felé repül néha az eszem”

Kicsit könnyedén bánunk a jelzővel: legendás. Tavaly szeptemberben hunyt el Baksa-Soós János – Január Herceg TOVA, képzőművész, zenész, akinek személyét ténylegesen legendák övezték. Rövid, de annál nagyobb hatású működése a hatvanas években a Kex zenekar frontembereként, távozása az országból, egész további élete és munkássága, különcségei, időnkénti felbukkanásai Pesten, különös, szürreális képzettársításokkal teli mondatai, szövegei mind ennek a legendáriumnak lettek a részei. Halála lezárta ezt a legendáriumot. Ebben a cikkünkben a képzőművészeti munkáiról volt szó, mítizálás nélkül.

Tényleg megkerülhetetlen?

A tavalyi év hazai blockbuster kiállítása kétségkívül Gerhard Richter tárlata volt a Magyar Nemzeti Galériában. Megint csak egyfajta legendárium mögé próbáltunk nézni, amikor hazai képzőművészeket kérdeztünk arról, tényleg nagy hatásúnak gondolják-e Richtert, mint ahogy vele kapcsolatban ez rendre előkerült, illetve mit jelent, miben nyilvánul meg ez a hatás, akár a saját munkásságukra vonatkozóan is.

Felszabadított roma képzőművészet, legalábbis szeptemberig

2021 kevés számú pozitív híreinek egyike volt, hogy a Romsa Parlament hányatott sorsú képzőművészeti gyűjteményének helyzete a megoldás felé halad. Legalábbis időlegesen. A Kőfaragó utcában kapott elhelyezést, és ez, ha megnyugtató megoldást nem is jelentett, de annyit igen, hogy láthatóvá vált a gyűjtemény és legalább lett honnan újrakezdeni a megoldáskeresést. Miközben a 2021-es OFF-Biennále Budapest egyik projektje, a RomaMoMA több különböző irányból azt a kérdést vizsgálta, elképzelhető-e ma, Magyarországon egy roma kortárs művészeti közgyűjtemény, és ha igen, milyen lehetne, mi volna a feladata, ebben a cikkben összefoglaltuk a Roma Parlament gyűjteményének útját a Tavaszmező utcától a Kőfaragóig.

Előttünk van észak, mi vagyunk a dél

Nem gondolunk bele, miért Havanna-lakótelep a Havanna-lakótelep. Elfelejtettük, hogyan és mikor kerültek hozzánk kubai vendégmunkások, iraki, vietnámi diákok. Mint ahogy abba sem gondolunk bele, hogy mi milyen szerepet játszottunk más kontinenseken, hogy például magyar telepesek milyen kolóniákat alkottak Dél-Amerikában. Abba sem, hogy a harmincas évek hazai szegénységkutatása, szociográfiája milyen – akár öntudatlan – kapcsolódásokat teremt a gyarmati Afrika szegénységképével. Az OFF-Biennále Budapest Transzperiféria Mozgalom című programja pontosan ezeket a kérdéseket, ezeket a kapcsolódásokat vizsgálta, a félperiféria (Kelet-Európa) és a Globális Dél viszonyát. E kérdések kapcsán készült podcastunk, a Potméter egyik epizódja.

„A kulturális intézmények legyenek a változás ügynökei”

Hans Ulrich Obrist a kortárs képzőművészet egyik meghatározó figurája. Kurátor, teoretikus, kritikus, művészettörténész, a londoni Serpentine Galleries művészeti igazgatója, a Power100-as listák felsőházi szereplője – bármit is jelentsen ez. A Ludwig Múzeum a BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállításához kapcsolódóan vett részt egy Zoom-beszélgetésben, ezt megelőzően pedig az artportalnak adott interjút. Leginkább a művészet és a művészeti színtér főszereplőinek hatalmáról, a globális szcéna legaktuálisabb problémáiról, és – ami kihagyhatatlan – a pandémia következményeiről kérdeztük.

A világ vezető múzeumi szakemberei aggódnak a szlovén, magyar és lengyel fejlemények miatt

Ez a cikk tulajdonképpen nem más, mint a CIMAM (International Committee for Museums and Collections of Modern Art) nevű szakmai szervezet állásfoglalásának ismertetése, mondhatni kevés a „hozzáadott érték” a részünkről. Dokumentumértéke miatt marad emlékezetes 2021-ből, merthogy egy olyan folyamatra reagál, érzésünk szerint végre releváns módon, amely az egész térségben érezteti hatását, ez pedig a múzeumok, művészeti közintézmények vezetőinek politikailag motivált lecserélése, tekintet nélkül szakmai szempontokra. Ljubljanától Varsóig láthattuk ennek a folyamatnak az állomásait, és sajnos nem is maradtunk ki belőle. Hogy volt-e, lehet-e hatása bármilyen szakmai állásfoglalásnak, az egy másik cikk témája lehetne, mindenestere a CIMAM állásfoglalása elég pontosan leírta a helyzetet.

A világ nagy múzeumainak látogatószáma 77 százalékkal csökkent 2020-ban

Sokat beszéltünk a Covid-helyzet hatásairól a művészeti-kulturális színtéren. Tavaly, az első negyedévet követően összeszedtük a jelentősebb múzeumok adatait és eléggé megdöbbentő számokat kaptunk. És az a bizonyos első negyedév sem nézett ki túl jól. Adatos cikk, kül- és belföldi számokkal.

Állam nélküli demokrácia az elfoglalt egyetemen

Még mindig 2020, de persze az SZFE-ügy nem ért véget 2021-ben sem, sőt, tulajdonképpen cezúrát jelent az egész hazai kulturális intézményrendszer rendszerváltás utáni történetében. Igyekeztünk követni a történet általánosabb, a művészeti szabadság helyzetével, a művészeti felsőoktatással kapcsolatos vonatkozásait, és még 2020 novemberében kezdtünk cikket írni az SZFE-helyzetről, hogy a magyarországi kontextust kevésbé ismerő külföldi olvasóknak is bemutassuk – az a cikk Stateless democracy at an occupied university címmel itt olvasható. Aztán az év elején úgy döntöttünk, közöljük a magyar változatot is.

Nem volt tér, amely ennyi fényt be tudott volna fogadni

2021 egyik fontos dokumentumfilmje volt Todd Hayes egyszerűen csak The Velvet Underground címmel ellátott munkája. A film a zenekar tevékenységének azt a rétegét tárja fel, amely a rock and roll felszíne alatt van és amely számos ponton érintkezett a korszak képzőművészeti, progresszív zenei és egyéb kulturális mozgásaival. Amely a hatvanas évek New Yorkjában ténylegesen revelatív művészeti projektté avatta az együttest.

„Elcsodálkoztam, amikor vita lett abból, hogy szabad-e ilyet csinálni”

Egy kiállítás, amelyen A4-es, nyomtatott lapokon szövegek szerepeltek. Egy könyv hosszabb-rövidebb egységei, 221 szöveg, ráadásul duplán, egy korábbi és egy újabb fordításban, így vált összehasonlítóvá a két változat. A Korrektúra című kiállításán a Liget Galériában Erhardt Miklós azzal a szöveggel foglalkozott, amely tulajdonképpen végigkísérte elmúlt legalább másfél évtizedét. Amelyet kétszer lefordított, és milliószor újragondolt. Guy Debord A spektákulum társadalma című könyvéről van szó, amelyet a – nevezzük így – fordítás-projekttel tulajdonképpen a hazai gondolkodás horizontján is elhelyezett. Vele beszélgettünk tavaly novemberben a szövegről, Debordról és a szituácionistákról, és saját alkotói pályájáról.

Nyitókép: Eugster II Belgrade Gallery, 2019. Fotó: Erdei Krisztina