A londoni Hayward Galéria The Painting of Modern Life (A modern élet megfestése) címmel az utóbbi évtizedek festészeti trendjéről nyújt keresztmetszetet. A kiállításon szereplő alkotókat munkamódszerük hozza közös nevezőre; mindannyian fotók alapján készítik festményeiket. Közülük többen a képekhez kiindulópontul szolgáló fotókat is nagyközönség elé tárták nemrégiben. Gerhard Richter Atlas címmel mutatta be fotóarchívumát Európa több múzeumában, Luc Tuymans 
[lásd http://www.artportal.hu/aktualis/kiallitasok/latogathato_kiallitasok/lap:2] 
pedig nemrégiben ajándékozta a Mukha-nak (Kortárs Művészeti Múzeum, Antwerpen) festményei elkészítéséhez használt polaroid képeit. A londoni kiállításon mindkét festőtől láthatók alkotások, csakúgy mint a fotót kevéssé átértelmező, fotórealista stílusban dolgozó Franz Gertsch-től és Malcolm Morley-től, vagy a fotókat „élesben” felhasználó Andy Warhol-tól.
A négy évtizeden átívelő képeket tematikus keretbe próbálja szuszakolni a
galéria; így portrékat, családi tablókat, történelmi eseményeket és szadadidős
tevékenységeket ábrázoló festményeket rendel egymás mellé, hogy valamiképp
mederbe terelje a szétfolyó anyagot. A képek skálája a hiperrealista
festményektől a Richter-féle „tükör által homályosan” megfogalmazásokig terjed.
A széles tartományban alkotó művészek és a lefedett négy évtized fényében
azonban szűknek tűnik a 22 művész nyújtotta keresztmetszet és felettébb furcsa a műkereskedelemben legkeresettebb alkotók (köztük Peter Doig, Marlene Dumas, Elisabeth Peyton, Wilhelm Sasnal, LucTuymans) dominanciája. Egy közszolgálati galériától nagyobb kisérletezőkedvet várnánk el és nem a piac után kullogó biztosramenészetet. A kiállítás mintha nem lenne több, mint egy rácsodálkozás a fotótechnikára, amelytől annak feltalálása idején a festők kenyerüket féltették, ám mára a festészetben konstruktív módon alkalmazzott mádiává vált. Tanulságnak ez bizony kevés.
A kiállítás London után a Torinói Castello di Rivoli-ban lesz látható.