A BP és a Tate múzeumok közötti együttműködés Nagy-Britanniában a kulturális szponzoráció területén az egyik leghosszabb múltra visszatekintő, még 1990-ben kezdődött kapcsolat. Nagyságrendjéről egészen a közelmúltig nem lehetett biztosat tudni, mert azt mindkét fél bizalmasan kezelte, egy aktivista-csoport azonban a közelmúltban egy 2012-es törvényre és a Tate közintézmény voltára hivatkozva jogi úton kikényszerítette az 1990-2006 közötti számok nyilvánosságra hozatalát és jelenleg is folytatja a pert a későbbi számok publikálásáért. A közvélemény valószínűleg nagyobb számokat várt, a támogatás ugyanis az együttműködés első 15 évében „mindössze” évi 150-330 ezer font között váltakozott, ami a Tate költségvetésének százalékban szinte ki sem fejezhető töredéke.
BP-ellenes tiltakozók a Tate Modernben. Fotó: Peter Marshall/Demotix/Corbis, forrás: theguardian.com
Az együttműködés a kezdetektől fogva, de különösen a BP tengeri olajfúró tornyának 2010-es katasztrófája óta szálka számos közéleti, kulturális, illetve környezetvédelmi területen működő egyesület és aktivista csoport, így a Request Initiative, a Liberate Tate és a Platform szemében, melyek szerint, mivel a BP a környezetet súlyosan károsító módon jut profitjához, a múzeumnak nem szabadna pénzének elfogadásával hozzájárulnia imázsának fényezéséhez.
A BP részéről elhangzott hivatalos indoklás szerint a nehezedő gazdasági körülmények, az olajár drasztikus csökkenése kényszeríti őket hétezer dolgozó elbocsájtása mellett további takarékossági intézkedésekre és ez az egyetlen oka annak, hogy a 2017-ben lejáró szponzori szerződést a Tate-tel nem hosszabbítják meg. Az aktivista csoportok azonban saját sikerüknek könyvelik el a döntést. Nehéz megítélni, hogy ebben mennyi az igazság, de tény, hogy a BP közleménye hangsúlyozza: a Tate-tel kapcsolatos döntés nem érinti a cég egyéb kötelezettségvállalásait kulturális területen, melyek kedvezményezettjei közé tartozik többek között a British Museum, a Science Museum, a National Portrait Gallery és a londoni Királyi Operaház is. Ha valóban csak ez az egy együttműködés nem folytatódik, akkor nehéz elhinni, hogy ennek kizárólag gazdasági okai lennének.
A Liberate Tate tiltakozó performansza a Tate Britain-ben. Fotó: Amy Scaife, a Corbis jóvoltából, forrás: news.artnet.com
Ugyanakkor az aktivista csoportok álláspontját is nehéz lenne következetesnek minősíteni: miután nyilvánosságra került a támogatás mértéke, azt „sokkolóan alacsonynak” nevezték, ami semmiképpen sem indokolja az üggyel kapcsolatos erkölcsi megfontolások figyelmen kívül hagyását. Felmerül a kérdés: ha történetesen ez az összeg lényegesen nagyobb lenne, akkor már – stílszerűen – nem lenne gáz a BP tevékenységének környezetkárosító hatása? Másképpen fogalmazva: csak a (viszonylag) kevés pénznek van szaga, a nagyon soknak már nincs?
Nyitókép: Liberate Tate, 2016. Fotó: Amy Scaife
