Tulajdonképpen már számítani lehetett rá. Nem volt meglepetés. A Taxidermia bizarr maszkjai óta tudtuk: köztünk él. Csak idő kérdése volt, mikor csap le rá egy kereskedelmi galéria, hogy felborzolja a műkedvelők és az ellenszenvvel viseltetők kedélyeit. Márpedig Szöllősi Géza plasztikái erre nagyon is alkalmasak! A fiatal kortárs művész a legtorzabb rémálmokba illő fantáziaképeinek ad szárnyakat. Például felszolgál egy kitömött disznót, a hasából kitekeredő műanyag kolbászokkal vagy összeácsol egy hatalmas csocsóasztalt, amin a bábukat tartósított mókusok és hörcsögök helyettesítik. Máskor nyers csirkecombot, disznólapockát, libanyakat fércel össze emberi arccá vagy női ágyékká. Pőre undor. A formalinos akváriumban ázó, állatmaradékból összetákolt testrészek lábbal tiporják mindazt, ami az emberben szent és magasztos. A sarokban ott villog a 18 éven felülieknek szóló karika – de szeretném hinni, hogy itt kicsit többről van szó. Szöllősi a homo sapiens öncsonkító hentesüzemét állította a célkeresztbe. A felvilágosodás nagy álmát, az Új Emberről, az alkimisták homonkuluszától kezdve, Frankenstein doktor szörnyein keresztül, a jövőkutatók kiborgjaiig. Nem véletlenül installál egy alakok arányait rögzítő „nőmérő táblát” vagy állít ki printeket a totalitárius birodalmak futószalagon gyártott állampolgárairól. Boncteremben nem lehet embert teremteni! Erre a torz japán szexuális játékszer, a realisztikus guminő a legvégső érv, aki Szöllősi nyomatain megpróbálkozik a normális élettel. Sikertelenül. Ha a nyers húsokat, a gyomorforgató játékokat és a gusztustalan preparátumokat magunk mögött hagytuk, akkor születik csak meg a pozitív végkicsengésű összegzés. Hogy nem csak a bálnákat kell védeni, hanem az önmagából kifordított, állattá, sőt inkább moszattá silányított modern Embert is. És nem csak Szöllősi vad fantáziájától.
Körzőgyár
2007.február 1. – 2007. február 24.