A Genfi Ethnográfiai Múzeum – conches-i részlegének időszakos kiállítása
2004 március 12. – 2005 január 2.
• Az 1920-tól 1950-ig terjedő időszakban legalább tizenötmilló ember töltött több-kevesebb időt a Gulágokon. A kiállítás, amely Oroszország 1988-ban alapított, legnagyobb emberjogi szervezetének, a Memorialnak a közreműködésével jött létre, ezeknek az embereknek a mindennapjairól nyújt megrázó képet. A feketére vagy vörösre festett falak környezetében, a kiállítás korabeli fotók, azok óriásira nagyított változatai, eredeti tárgyak, dokumentumok és a modern technika (CD, DVD, projektoros kivetítő, diavetítő) felhasználásával mutatja be az „átnevelő” táborok eddig talán soha sem látott szomorú valóságát: a száműzöttek életét, a kényszermunkát, a napi normákat, az éhezést és az elszigeteltséget. A kiállított tárgyak között az emberi leleményesség számos darabja is fellelhető: a táborlakók által készített nemezcsizma a tél viszontagságai ellen, fatalpú vászoncipő nyárra, üres konzervdobozokból barkácsolt köztéri lámpa, különböző alapanyagokból eszkábált evőeszközök, és természetesen az «egyenruhák»: pufajkák, usankák, munkakesztyűk. Megismerkedhetünk magával a táborral és annak nyomorúságos körülményeivel, valamint az emberi erőt végsőkig kihasználó feladatokkal (zsilip vagy vízierőmű építése elavult eszközökkel). Külön figyelmet érdemelnek azok a szekciók, amelyek arról adnak képet, hogy a táborlakók az embertelen körülmények közt is megpróbáltak emberek maradni. A táborokban készültek rajzok, használati és dísztárgyak, sőt gyermekjátékok is, hiszen a száműzetés hosszú évei alatt gyermekek is születtek. Szavak nélkül is sokat mond az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” jelmondat reprezentálására kiállított 6 köbméter tört kő, egy napi norma 800 gramm kenyérért…
Megtekinthetők továbbá azok a propagandaanyagok is, melyekkel a sztálini diktatúra próbálta a munkatáborok letagadhatatlan létét igazolni, és azokról hamis képet festeni.