Fehér pingpong-labdák pattognak a sötétzöld asztal egyik térfelén, jobbra-balra hányja őket egy láthatatlan erő, míg le nem potyognak a műterem csupasz padozatára. A kísérleti textilművészet egyik nagyasszonya, Lovas Ilona összeállt a harmincas generáció egyik meghatározó, radikális performerével, Baglyas Erikával|Baglyas Erika.
A közös munka eredménye egy szikár, 13 perces film, félúton a videóművészet és a performansz-dokumentáció között. Nincs sallang, pózolás, műanyag-íz. A felvétel lényegretörő és letisztult, mint egy igazi modernista metafora. A Létről szól, és a lét szörnyű súlyáról. A művésznők – mint valami szeszélyes Demiurgosz-páros – jobbról-balról fújják a pingpong-labdákat egy asztalon, amik percekig keringenek a kezdősorokat szétzilálva. A rend felbomlik, az engedelmes tömegből társtalan egyének lesznek, akik végül, hangos pattogás közepette, lehullanak a földre. A következő jelenet már ott éri őket: a fehér labdák egymástól fényévnyi távolságra mozdulatlanul ülnek a padlón. A kamera szenvtelenül pásztázza őket, az elszigeteltségbe kövült magányukat. Majd a sötét éjben felcsendül az egyik Demiurgosz monológja, sorsról, káoszról és a játékszabályokról. Lovas és Baglyas közös filmje egy kristálykeménységűre csiszolt, már-már klasszikus tömörségű késő-modern metafora. Mintha Pilinszkyt vagy Nemes-Nagy Ágnest olvasnánk 13 percig.
Dorottya Galéria
2007. január 16. – 2007. február 10.