Öt éve zajlik a KBr Flama program, amelyet a Mapfre Alapítvány 2021-ben indított azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítson azoknak a fiatal fotósoknak a bemutatására, akik tudományos képzésük befejezése után indulnak pályafutásukba kiválasztott katalán központokban: jelenleg az EASD Serra i Abella, Elisava – Barcelona Design és IEFCdep Kar.
Ezúttal a nyolcvanas-kilencvenes években született spanyol és nemzetközi szerzők lettek a kiválasztottak, akiket a kezdeményezésben Carolina Ciuti kurátor kísér: Sara Bravo (Girona, 1999), Elena Bulet i Llopis (Barcelona, 1997), Meghan Mathews (Winston-Salem, North Carolina és Lu1995) (Modena, 1987), akinek művei az egyéni élményekben osztoznak, amelyek fokozatosan kiterjesztik hatókörüket a kollektíva felé. Dokumentarista és színpadi megközelítést egyaránt alkalmazva olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az identitás, az érzelmek és az emlékezet.
Az általuk most Barcelonában kínált kiállítás körútjának első szerzője Meghan Mathews, aki Édesanyáinknak elég volt közel áll azokhoz az értékekhez, amelyek nemzedékről nemzedékre megmaradtak Appalachiában. Gyermekkorát Tennessee északi részén töltötte, egy olyan területen, amelyet vallási meggyőződése és gazdasági nehézségei jellemeztek, és úgy döntött, hogy produkcióját egyik lábával ebben az örökségben építi fel, a másikkal pedig a művész önmeghatározási vágya miatt. Képein saját anyaságát és az ezzel járó áldozatokat is feljegyezték.
A KBr Mapfre-ben kiállított díszlet, amely címét egy tizenkilencedik századi evangéliumból kapta, amelynek szövegei a hitet a rutinnal és a családi vonzalommal kapcsolják össze, azt sugallja, mi teszi lehetővé napjainkban az évszázadok óta lehorgonyzott, de manapság erősen megkérdőjelezett vallási, társadalmi és érzelmi hiedelmek érvényességét napjainkban: az archívum családi rétegeinek analógiáinak ötvözése, ám pillanatnyi elbeszélés. amelyben a múlt és a jelen találkozik, a hazai nyomatok mellett néma csendéletek és levelezés önmaga és édesanyja között. A sorozat nincs lezárva, hogy elgondolkodtassunk a kincses hagyatékon és azon, hogy mit tudunk még újra feltalálni.
Meghan Mathews. Nincs cím. Sorozat Édesanyáinknak elég volt2022 © Meghan Mathews
Az intimitás egy másik típusa is tükröződik Sara Bravo projektjében: Rózsaszín elefánt a szobában. A szerző saját tapasztalatai alapján azokra a kellemetlenségekre összpontosít, amelyeken a nem bináris emberek a társadalomban átmennek. Mindenekelőtt a zárt címkékbe kényszerített besorolási kísérletekre reagált, és ezt a szűkséget igyekezett kifejezni aprólékosan felépített és szándékosan mesterséges képekben, amelyekkel a látens társadalmi struktúrákat kívánta feltárni. Gyakran mindennapos átjáró helyeken, például liftekben, metrókban és irodákban zajlanak, ahol finom vezérlőmechanizmusok működnek.
Azt mondjuk, hogy aprólékosan megtervezett kompozíciókról van szó, mert a Bravo Thomas Demand nyomdokaiba lépett életnagyságú enklávék újraalkotásával, papír, valamint metakrilát vagy expandált polisztirol felhasználásával. Ahogy a német művében, itt is elbizonytalanodik az ismerős, elbizonytalanodik a tekintetünk.
Sara Bravo. Nincs cím. Sorozat Rózsaszín elefánt a szobában2025. © Sara Bravo
Ami Elena Bulet i Llopis-t illeti, ő hoz nekünk Indavizuális vizsgálat félúton az általunk örökölt emlék és a költői képzelet között. A szerző az Axarquíában található Almayate malaga városával és a várost körülvevő régészeti maradványokkal fűződő családi kötelékeit kiindulópontnak tekintve olyan képek konstellációját jeleníti meg, amelyek Meghan Mathews érdeklődési köréhez kapcsolódva rávilágítanak arra, hogyan lehet megtalálni a múlt ellenálló vagy elpárolgó útjait.
Amellett, hogy utal a hagyományos kifejezésre, amellyel a fülbevalót emlegetjük, ez a szó a inda A szarvasmarhához való tartozás jegyére és a fonalas szervre utal, amely lehetővé teszi, hogy a hegymászó növények a falakhoz tapadjanak; Mindenesetre a szó így olyan helyekről és szokásokról beszél nekünk, amelyeket Bulet közvetlenül nem ismert, de átadtak neki.
E barcelonai szerző számára a fényképezés nem annyira a rögzítés eszköze, mint inkább olyan forgatókönyvek felépítésének és újrateremtésének eszköze, amelyben a tehetetlenség megelevenedik, és a látens kezd láthatóvá válni; Munkáin gyakran előfordulnak kövületek, romok, rituális tárgyak vagy hétköznapi gesztusok.
Elena Bulet és Llopis. szalagverseny2025. © Elena Bulet i Llopis
Végül Luca Gaetano Pira tiszteleg a sorozatában, Börtön, sarok és szabadságTania Navarro Amo LMBT-aktivistának, megközelítve a karrierjét meghatározó helyeket, a közéletet és a hazait, és felállítva velük a diszkrimináció egyfajta vizuális térképét – Navarro, a transz nő hetven éves lett-.
Ez a modenai fotós az utóbbi kettő során bensőséges és gyakori kapcsolatot alakított ki vele, úgy látja, mint aki túléli a rosszabb szakaszokat, és mint egy idősebb nőt, aki szembesül másokkal közös kihívásokkal: az idő múlásával, a láthatatlansággal és a betegségekkel. Javaslatát archív anyagok egészítik ki: korabeli fényképek és dokumentumok, köztük a korábbi letartóztatásaihoz kapcsolódó rendőrségi akták.
Luca Gaetano Pira. Nincs cím. Sorozat Börtön, Heels és a szabadság2025. © Luca Gaetano Pira
„KBr Flame '26”
KBr MAPFRE ALAPÍTVÁNY
Avenida del Litoral, 30
Barcelona
2026. október 1-től 2027. január 17-ig
