Az „agresszív technokapitalizmus győz, a biztonság meghal” egy film hosszú elnevezése, egy film rövid logline, de ez a kifejezés mindkettőre pontosan használható, ha a filmről van szó. Mesterséges.
Luca Guadagnino a 64. New York-i Filmfesztiválon hétfő este világpremierre vitte legújabb és messze leginkább aktuális filmjét, amely az eddig is szokatlanul hosszúnak tűnő utazás első állomása. Az Amazon MGM Studios az anyavállalatának az OpenAI-ba fektetett 50 milliárd dolláros befektetése után elhagyta a filmet, és mint kiderült, egy nagy technológiai cégnél nem lenne jó, ha soha nem írna alá Sam Altman cégének 5 százalékos részvénycsomagját. Állandóan sivár a kaliforniai nap sugarai alatt, Mesterséges (jelenleg égisze alatt Anora stúdió Neon) a pillanat filmje – a jelenlegi AI-mocsár eredettörténete szó szerint, lélektani és jóformán minden más szinten.
Vagy ahogy az NYFF programozási vezetője, Dennis Lim mondta a vetítés előtt:
„Már egy küszöbidőszakban vagyunk. Meg kell értenünk, hogyan jutottunk el idáig, és a film, amit látni fog, ezt mutatja meg nekünk.”
A film különösen hűséges, időnként kötelességszerűen kronologikus, és szinte mindig horrorfilmes a kapitalista mesterséges intelligencia térnyerése, ahogy Ilya Sutskever, egy idealista és társadalmilag csiszolatlan orosz bevándorló felbukkan Geoffrey Hinton, a mesterséges intelligencia keresztapja irodája ajtajában. nyertes, hamarosan követte őt a Google-hoz és annak Bay Area-i glóriájához. Amint azt a világűr megfigyelői jól tudják, Sutskever egy 2014-es konferencián találkozik Sam Altmannal, ahol a Szilícium-völgyben már jól bejáratott Y Combinator finanszírozója, alig 30 évesen üldözi a csodagyereket, hogy meggyőzze őt: dolgozzon egy születőben lévő OpenAI tudományos igazgatóként, és erősítse LLM-ambicióit. Pontosabban, először is lehetővé kell tenni őket – Sutskever Wozniak az Altman's Jobs számára, de még inkább.
Hamarosan (utolsó) vacsora következik Altmannel, Elon Muskkal, Greg Brockmannel és másokkal – Sutskever és mi is annak a lassú felismerésének előjátéka, hogy az a tudomány, amelyet Sutskever a világ megmentése érdekében ki akar fejleszteni, az a tőke, amelyet Altman egy warchest építésére szeretne használni. A többit már tudjuk – az OpenAI 2022 novemberében lerohanja a ChatGPT-t, sokkolva az iparágat, sőt sok saját alkalmazottját is; Altman a vezető befektető Microsoft támogatásával egyre növekvő felgyorsulást mutat (keverve a blog-y kijelentéseivel, hogy átalakítja és megmenti a világot, és furcsa szófelhő-szeretettel a számítási szó iránt); és az OpenAI nonprofit szervezetből az ellenkezőjébe lép át. Az egész történet Sutskever hírhedt 2023. novemberi puccsában csúcsosodik ki, amelyben a Microsoft vezérigazgatója, Satya Nadella és válogatott OpenAI-hűségesek támogatják Altmant, és úgy tervezték visszatérését, hogy erősebb legyen, mint valaha – ez a nap világos volt akkoriban, és ma már kétszeresen is jelzi a kapitalizmus végső diadalát, és amelyen a mi Yom KippurAI-módszerû pecsétje volt.
Ezzel 2026 végére jutunk el – egészen addig, mert a film ütközik a mesterséges intelligencia-biztonsági figyelmeztetések utolsó hónapjában, amelyek egy utószavát is (körülbelül ötből) a mesterséges intelligencia-kutató és bejelentő Jacob Coxonról figyelmeztetik, hogy minden házukat (vagy legalábbis korábbi munkaadóit, az Anthropicot és az OpenAI-t) egy vakmerő gyorsaság feletti biztonságra figyelmezteti. A jelek szerint Coxon Jon Stewart fél mérfölddel a belvárosban a film pontos időpontjában vette fel, amit az egyik kommentelő nagyon ésszerűen a film „legkomolyabb és legborzongatóbb epizódjának” nevezett. A napi műsor.
Egy lassan égő beszámoló, amely nem fogja meglepni azokat, akik foglalkoztak Altman meteorikus felemelkedésével és teflon ellenálló képességével, Mesterséges még mindig gazdag és gyakran szórakoztató kiindulópontot kínál az OpenAI-vé válásról, az integritásról és az óvatosságról, amelyet újra és újra feláldoznak a pénzügy szent oltárán. (Elolvashatod A Hollywood Reporter A film ismertetője itt.) Nem is beszélve a modern Szilícium-völgy példázatáról, arról a helyről, ahol a fejlett tudomány és az obszcén gazdagság oly módon közeledik egymáshoz, amilyenre az emberiség történetében még soha nem volt példa, és csak akkor lehet, ha minden regény bármelyik témában hinni lehet, pompásan jó a vége.
Guadagnino érdeklődött a téma iránt, mert „bármennyire is a mesterséges intelligencia a matematika és a számítógépek világához tartozik, még mindig az emberek generálják, és interakciójuk terében létezik” – jegyezte meg az NYFF színpadán. Simon Rich forgatókönyvíró érdeklődést mutatott a téma iránt, miután egy gyerekkori barátja évtizedekkel ezelőtt elmondta neki, hogy mi lehetséges az AI-val. Ez a barát végül az iparban dolgozott, aminek hatására Rich, egy korábbi Saturday Night Live és a Pixar írója, valamint egy regényíró és esszéíró, hogy megírja ezt a forgatókönyvet. „Nem vagyok különösebben karizmatikus vagy jó megjelenésű, de az emberiség figyelmeztetése végett megírtam ezt a filmet. Remélem, Istennek van pár ember, aki odafigyel” – mondta.
Az Amazon kezdetben támogatta a filmet korábban, nos, „az összeférhetetlenség fogalma nagyon fontos, mondjuk elefánt a szobában” – mondta Guadagnino. THR-ek David Canfield. Utólag már-már megdöbbentő, hogy a cég még arra is gondolt volna, hogy aláírjon egy olyan filmet, amely ennyire kritikusan kritikus egy völgyi vízióval szemben, amelyben nemes használati esetek, de vékony, álcázó hártyát képeznek egy embert taposó pénznyelő véres fekete szíve fölött – olyannyira, hogy a kérdés nem az, hogy az Amazon miért hagyta el a filmet, hanem az, hogy melyik hollywoodi ügynök a felelős a Houdinian-féle featért nem azok azok akik uralják a világot?
Íme egy rövid összefoglaló, hogy érzékeltessem, mennyire gagyi ez a film, és csak általánosságban felmutatjuk, hogyan mutatkoznak be a Szilícium-völgy néhány leghatalmasabb embere abban a filmben, amely minden bizonnyal az Oscar-díj főszereplője és kulturális kőbe kerül:
Greg Brockman – A való életben ő egy AGI evangélista és Altman lock-stepper, aki egy zseniális jelenléte, aki milliókat adományoz egy pro-AI Super PAC-nak. A filmben ő az összes ilyen dolog, de okosabb és egyszerűbb. Az őt alakító Cooper Hoffman azt mondta a NYFF-en, hogy nem olvasott könyveket Brockmanről, de hagyta magát gondolni egy mondatra, amit Garfield mondott neki: hogy a férfi elhagyja a feleségét Sam Altmanért.
Mira Murati – Régen az OpenAI legrejtélyesebb figurája – megpróbálja megállítani Altmant, de kitart mellette; egyszerre Cassandra és bűnrészes – az albán ex-Tesla mérnök megkapja Monica Barbarótól, aki épp elég melegséget ad a karakternek ahhoz, hogy hősnek tűnjön, egészen addig, amíg olyan cselekedeteket nem hajt végre, amelyek ellentétesnek tűnnek.
Sam Altman – Hinton a filmben úgy írja le Altmant, mint egy olyan mérgezően karizmatikus embert, aki a kannibálok szigetén landol, és röviddel ezután a királyuk lesz. Andrew Garfield egy teljesen becstelen személyiségként mutatja be, aki mindig mindenkinek elmondja, mennyire szereti őket, miközben a hátuk mögé csavarja. Egy olykor rajzfilmes mértékben pompázó rejtjel (a karakter megalkotásának pontos leírását itt olvashatja el) Garfield Altmanje egy másfajta spirituális igazságra törekszik. „Természetesen szembesülni fog [to Altman]– mondta Garfield a vetítésen.[but I wanted] mély kihallgatásra, hogy ki ad hatalmunkat, autonómiánkat, adatainkat is.”
A legjobb ajándék, amit Garfield adhat Altmannek, hogy olyan keményen foglalkozik a karikatúrákkal, hogy Altman hiteltelenné tegye az egészet. Már próbálkozott ezzel, anélkül, hogy látta volna a filmet. – Nem hiszem, hogy a pontosságra törekednek – mondta Altman Hiúságvásár, bevallottan az előzetesre alapozta értékelését. Ő és Garfield még abban sem tudnak megegyezni, hogy intettek-e egymásnak, amikor a filmet a mogul háza közelében forgatták. Altman azt mondja, megtették; Garfield azt mondta a premieren, hogy „ha ez megtörtént, biztosan elsötétültem, mert egyáltalán nem emlékszem rá.”
Yann LeCun – A mesterséges intelligencia másik keresztapja kap egy cameót, amelyben felmutatja Sutskevert, és gúnyosan megkérdezi tőle a közönségtől, hogy látta-e valaha 2001. Nem tudom, hogy ez valaha is megtörtént, de a Sutskever tárgyi tanulságaként, amelyet az AI-szervezet nem vett komolyan, megfelel a céljának. Árnyékosnak tűnik, hogy LeCun soha többé nem jelenik meg a filmben, bár tekintettel arra, hogy más tech személyiségek kezelésében részesülnek, talán küldjön egy csokrot Lucának.
Srác a padon – Jason Schwarzman a végzet névtelen prófétáját alakítja (és ex-techie-t), aki megjelenik egy San Francisco-i parkban, hogy leírja Sutskevernek, hogy az AI fellendülése miként ronthat el, így a film a főcímekből származó vezérmotívumával, a mozi pedig tágabb értelemben a legvadabb hajjal látja el azóta. Forrest Gump.
Elon Musk – Ike Barinholtz egy másik filmből vagy dimenzióból vándorol be Muskba, egy kósza, arrogáns, de végül komikusan nem fenyegető figuraként. Ez észrevehető lesz, sőt, mindenki számára kiváltó lesz, aki látja Alex Gibney-t Pézsma vagy csak követte a férfi DOGE-alapú kizsigereléseit a szövetségi kormány fontos vonatkozásairól. „Amikor úgy játszol valakit, mint akit szeretett, általánosan csodált…” – kezdte Barinholtz bevezetőjét a fesztiválon, mielőtt azt mondta, megpróbálta megragadni Elont, hogyan néznek rá. majdjóval az „RNC láncfűrésszel” előtt. Barenholtz ábrázolása felveti azt, ami valójában kulcskérdés a tényeken alapuló művészetben: kötelesek vagyunk-e olyan modern felfogást beadni, amelyet akkor még nem ismerhettünk?
Tasha McAuley — Vállalkozó, Joseph Gordon-Levitt felesége és puccstársa az OpenAI fórumán, rövid ideig Zosia Mamet játssza (bár név szerint nem azonosították).
Geoffrey Hinton – Ha van valami jó abban, hogy a mesterséges intelligencia ennyire popkulturálisan megy, az az, hogy kapunk egy telivér karaktert, aki korunk egyik nagy tudományos elméjét képviseli, itt (pontosan) egy iparág lelkiismereteként ábrázolva. Ha van még egy jó dolog, az az, hogy Mark Rylance ilyen lelkiismeretet ábrázol.
Dario Amodei – Ma úgy ismerik, mint az embert, aki megalapította a szakadár Anthropicot, és egy-két leszámolást félretéve a Pentagonnal egy olyan céget vezet, amely tönkreteheti a munkaerőpiacot és az általunk ismert világot (hé, az ő szavai). De még az OpenAI-korszaka alatt Altman galériájának tagja, bár nagyon idióta és határozottan idealistább tagja annak. Őszintén szólva az imázs-rehabtól a teljes kizsigerelésig, Amodei azon kevés AI-vállalkozók egyike, akik ebben a filmben közelebb kerültek az előbbihez. Finoman szólva messze van a legutóbbi ábrázolásától SNL vagy ábrázolás Stewart tudósításaiban.
Ilja Sutskever – A történet kendőzetlen hőse, akit a való életben is segített, de a sikertelen puccs után eltűnt (bár 1 milliárd dollárt gyűjtött egy mesterséges intelligencia-biztonsági cégnek). Garfieldé a látványosabb előadás, de Jura Boriszov olyan emberként ábrázolja, aki lassanként ráébred arra, hogy mi volt vele, Richard-Gere-a-végén.Primal-Fear– szintű cucc. „Csak próbáltam ezt megfogalmazni [lost innocence] a filmben, hogy érezze azt, amit remélek.” – mondta a vetítésen. A Jacob Coxonok és más figurák, akik folytatják Sutskever örökségét, nem is beszélve azokról az aggodalmakról, amelyek egyre sürgetőbbek, kevésbé érzik úgy, mint egy figura a 2023-as régi mesterséges intelligencia időkből, hanem a vállunk felett beszél hozzánk, miközben a reggeli asztal címsorait görgetjük.
Az egyetlen hátránya az ilyen hevesen a pillanatfelvételnek, hogy az említett pillanat változhat a film karácsonyi megjelenéséig tartó közel három hónapban. Lehet, hogy addigra a Neonnak 20 utóiratot kell tartalmaznia, és alá kell vetnie magát az Oscar-díjas dokumentumfilm kategóriában.
