A nemzetközi építészek projektjeit elemezve a spanyol közönség számára, az ICO Múzeum a napokban nyitotta meg a nagyközönség előtt az «Anupama Kundoo» kiállítást. Tudás építése” címmel, ennek a csaknem négy évtizedes tapasztalattal rendelkező indiai építésznek szentelték, aki tevékenységét tudásforrásként és a standardizált cselekvési módok megkérdőjelezéseként fogta fel.
Pontosan a deperszonalizáció és az iparosodott szokások két olyan konvenció, amelyre Kundoo felhívja a figyelmet, és megpróbálja elkerülni, figyelemmel saját tereinek időbeni alakulására és az általa használt anyagok évtizedek alatti viselkedésére, az emberi tényezővel és az éghajlattal kapcsolatban. Éppen ezért, amint a kiállítás címe is rámutat, a szerző tudományát lényegében a kutatás és tanulás területeként értelmezi, amelyben minden javaslat nem a tetőn, hanem a műteremben ér véget. A tudás terén is, és nem a tisztán kézzelfoghatóban, munkáját a körkörösség vezérli.
Az ICO Múzeumban rajzok, makettek, épülettöredékek, anyagok, prototípusok és dokumentált beszélgetések várnak ránk az építész saját csapata, az Anupama Kundoo Architects által összeállított körút során, amely számot ad arról, hogy elképzelései milyen átalakuláson mennek keresztül születésétől egészen addig, amíg a pályára nem kerülnek és a munkások kezébe kerülnek. A kiállítás úgy szerveződik, hogy a termeket úgy alakítják ki, mintha az egész központ egy fának felelne meg, annak gyökereivel, törzsével és terméseivel együtt.
Az elsők a fejezetnek felelnek meg Az idő építészeteamely Kundoo munkáinak és az anyagokkal kapcsolatos vizsgálatainak forrásaira utal; a második a szintén tanári pályafutására összpontosító szekcióhoz, amelyben elméleti és gyakorlati szempontokat kapcsolt össze, szintetizálva és egyensúlyban tartva; az utolsók pedig különféle léptékű és nagyon különböző típusú projektjeik áttekintésével, akár megépültek, akár nem. És ahogy a fa táplálja a fényt, a vizet és a tápanyagokat a Földről, az indiánok inkább az emberi képességekben, időben és rendelkezésre álló erőforrásokban fellelhető bőséget hangsúlyozzák, nem pedig a szűkösséget, bármilyen nyilvánvaló is legyen ez.
Anupama Kundoo. Fotó: Julio César González. ICO Múzeum
A kiállítás egyik legvonzóbb javaslata Kundoo személyes otthonának egy részének 1:1 arányú rekreációja, Fali Házamelyet az indiai Auroville-ben állítottak fel az 1990-es évek végén. Noha munkája másik alaptengelye Németország, ez a ház a laboratóriumának tekinthető, amikor a felhasználók és az építők jólétéhez igazodó, megfelelő építési technológiákkal kell kísérletezni. Környezete kedvez az építész kutatásainak: Auroville-t humanista városi projektként fogták fel, amely a világ minden tájáról érkező szakemberek gyakorlati próbáinak összefonódásán alapuló kollektív építési és közös élettudat kialakulását segíti elő.
Ezért Auroville-ben a Kundoo képes volt felépíteni egy olyan munkamódszert, amely a kézművesek, technikusok, diákok és a helyi közösségek együttműködésén alapul, állandó munkamódszert a lakónegyedeiben, középületeiben és a kiállításon látható várostervezésben. Nincs olyan épület – magyarázza –, amely nem kollektív vállalkozás, és amely nem jelenti az értékek megosztását. Nem jár benne korábbi próbálkozások (próbálkozások, tévedések) egymásutánja, többszörös előzetes elképzelések és kiindulópontok, amelyek nem lesznek véglegesek, ezért ez a montázs szerves és alapvető szerepet ad folyamatainak.
Anupama Kundoo. Fotó: Julio César González. ICO Múzeum
Anupama Kundoo. Fotó: Julio César González. ICO Múzeum
Pontosan Auroville számára tervezte első otthonát, már kísérletezett az éghajlat és az életmód lehetőségeivel: 1990 volt, és Petite Ferme kunyhó. Az általa végzett vizsgálatok egy része a fent említettekben öltött testet Fali Ház (1996-2000), amely a MoMA kollekciójában képviselteti magát a szellőzés és a porozitás terén elért eredményeiért. Ugyancsak Indiában, de Puducherryben 2008-ban földdel és helyben tüzelt házkomplexumot tervezett hajléktalan gyerekeknek, így maguk a házak átmenetileg kemenceként funkcionáltak az építkezés során, majd egy évtizeddel később létrehozta a helyi téglából és vascementből épült Nandalal Sewa Samithi Könyvtárat, amelyet a lakóknak szántak. Ez az egyik legeredetibb alkotása: borítóját nyitott könyv, fényeffektusait Braille-írás ihlette.
Legutóbbi, az ICO Múzeumban tanulmányozott projektjei a Kalkuttai Nemzetközi Könyvvásár pavilonja (2025) és a még folyamatban lévő albániai Kingscoast Master Plan. Az első polcmodulokból áll, amelyek nyitott teret hoznak létre az olvasáshoz és a találkozáshoz, majd újra felhasználhatók a szociális infrastruktúrákban; A második egy ökovárost vázol fel, amely a terület regenerációján, a biodiverzitás gondozásán, a gyalogosok mobilitásán, a hatékony vízgazdálkodáson és a megújuló energiákon alapul.
A „Building Knowledge” Kundoo első egyéni bemutatója hazánkban, de egy évtizede a Velencei Építészeti Biennálén, az osztrák Architekturzentrum Wien (Az W) vagy a dán Louisiana Modern Művészeti Múzeumban kötött ki, utóbbi öt éve. Egy évtizeddel ezelőtt ugyanabban az ICO Múzeumban is részt vett a „The Architect is Present” kollektívában.
„Anupama Kundoo. Tudásépítés »
ICO MÚZEUM
Paseo del Prado, 4
Madrid
2026. október 29-től 2027. január 24-ig
