Tavaly nyáron a négy évtizedes történelme felé haladó kantábriai Sala Robayera de Miengo, vállalva azt a kihívást, hogy magas szintű kortárs művészeti programot kínáljon közönségének, és ezt egy vidéki enklávéból, távol a megszokott kulturális körforgástól, egy olyan munkasorba kezdett, amely a saját források összeillesztéséből, de nem a művészek vásárlásaiból felhalmozott adományokból állt. szerzők.
Ez a tér azon az úton halad tovább, amelyet annak idején Juan Manuel Puente festő hirdetett, és idén ősszel két kiállítással indul, amelyek középpontjában egy régió fiatal alkotója, Manuel Minch áll, valamint egy tucatnyi darab saját gyűjteményéből, átvéve a Robayera munkáit bemutató nyári kiállítást, amelyet tavaly nyáron láthattunk a Los Bragala által adományozott gyűjtemény kapcsán.
Az 1993-ban Santanderben született Minch, a Juan Silió galéria képviseletében, a városban és Madridban is van irodája, a Castilla-La Mancha Egyetemen képzőművészeti diplomát szerzett, a Barcelonai Autonóm Egyetemen pedig művészeti és formatervezési mesterdiplomát szerzett, és közel tizenöt éve foglalkozik az emberi jelenlét rejtett helyeken való felszínre hozásának lehetőségeivel. Személyes tapasztalatai alapján azt vizsgálja, hogy lehetséges-e a ma már láthatatlan kódok, testek, mögöttes anyagok felismerése különböző vizuális nyelvekből: képmosáshoz, gyűjtött anyagokhoz folyamodik. Munkái tehát a mulandó és az állandó, az egyéni és a kollektív életek és nyomok közötti kapcsolatokra irányulnak, és figyelmünket a jelenkori életet alakító látens mechanizmusokra hívja fel a figyelmet.
Minch állítja annak lehetőségét, hogy a a kinyilatkoztatás poétikája és arra ösztönöz bennünket, hogy tudatosítsuk mindazt, amit soha nem fogunk észrevenni: a nyomokat, amelyeket szándék nélkül hagyunk, a rendszereket, amelyek nagymértékben meghatározzák cselekedeteinket, és azt, ahogyan az időt megéljük.
Manuel Minch. c3au. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Manuel Minch. c3au. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
A Sala Robayerában tett javaslatát „c3au”-nak hívják, és három korábbi projektjét foglalja össze –Posta; 3 perc, 3 nap, 3 hét; Fertőtlenítés és Árnyék– amelyben arra jutott, hogy a világ felfogásának és rendezésének módja intézkedéseket igényel (szállítást, strukturálást, osztályozást), és nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek szükségszerűen a létező redukálásával járnak: sok minden kimarad belőlük illeszkedés vagy helyhiány miatt.
Ezen a kiállításon az újralátogatott művek mindegyikét egy-egy nyommal azonosítjuk: a tranzit által előállított (Hozzászólás), amelyik a testben marad (3 perc…), amelyet töröltek (Fertőtlenítés) és az archivált (Árnyék), a kettő metszéspontjából pedig kirajzolódik a kiállítást alkotó hat sorozat, amely a múlt alkotásainak hibridizációját jelenti. Úgy hívják (c+3), (c+u), (c+a), (3+a), (3+u) és (a+u); Egyes vizsgálatok átfedésben vannak másokkal, és bizonyos anyagok ott találják a helyüket, ahol nem számítottak rájuk.
Manuel Minch. c3au. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Manuel Minch. c3au. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Véletlenül talált töredékekre, viaszokra, habokra, dioráma-maradványokra gondolunk, amelyekből olyan darabok keletkeznek, amelyek még mindig őrzik azt, amit az adott rendszerek nem tudtak magukban foglalni: a munka maradványait, a kimerültséget és az ezzel járó elmozdulásokat. Azt képviselik, ami nincs rögzítve a feljegyzésekben, és végül elfelejtik. Ami nincs megnevezve, ahogy Santiago Mazarrasa felidézte a legutóbbi bemutató szövegében Árnyék a Nemzeti Antropológiai Múzeumban: Képzeljen el bármilyen tárgyat, olyat, amelyet nem ismer fel, bármilyen anyagot olyan formában, amely ellenáll a meghatározásnak. Amíg nem nevezed meg, az az objektum semmi, alig létezik. Képzelj el egy másik tárgyat biztonságos távolságban az előzőtől, egy másik formát, egy másik anyagot, bármilyen más tömeget. Amíg meg nem nevezik, nincs kapcsolat a kettő között. A névtelen és néma megfigyelők közül kinek van előjoga, hogy nevet adjon annak, akinek még nincs? Mindent és senkit, hiszen a dolgok elnevezése paradox módon anonim feladat. Ráadásul minden név egy történelmi fejlődés eredménye. Persze: minél távolabb, annál kevésbé követhető, mint egy lábnyom, ami idővel elhalványul.. De ha egyszer elnevezzük, mindkettőnek lesz átadandó jelentése, jelentős formákkal együtt élnek, és tudást adnak: talán érthetővé teszik a múltat, és kiszámíthatóvá a jövőt.
Eredetében azonban – és Minch itt érdeklődik az utazás iránt – ez a tudás csoda és kérdés volt: néma viasz. Vagy por: Fertőtlenítés akkor született, amikor a művész megtudta, hogy az Uffiziben kincset őrzött műveken nagy mennyiségben halmozódnak fel, és a legtöbbet levált emberi bőr alkotja. A santanderi férfi nem a mesterek hagyatékával hámunk ezen érintkezésének költői vetületére figyelt, hanem inkább arra, hogy ennek a bőrnek mi az identitása és a külsővel való érintkezés eszköze, amelynek tisztítását ezért nem hagytuk abba, különösen a 19. század óta.
Plasztikai utalásai a minket alkotó testi szövetekre arra invitáljanak, hogy absztrakt képekből és anyagi testekből tekintsünk magunkba: szagokkal átitatott szivacsokból és expandált poliuretán habokból.
Manuel Minch. c3au. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Ami az „Al Norte”-t illeti, a most a Sala Robayera gyűjteményeinek kínált kiállítás már a címétől kezdve utal arra a földrajzi és kulturális helyzetre, amelyből ez a központ működik – egy táj, amely egyben természetes és szentimentális -, de a kiállított művek közös jegyzeteire is, amelyek gyakran közösek a természet, a felhők, a víz motívumaival, bár ez nem feltétlenül egy terület azonosítása, emléke.
Juan Genovés, Joan Hernández Pijuan, Cristina Iglesias, Eva Lootz, Chema Madoz, Juan Muñoz, Susana Solano és Darío Villalba – klasszikus szerzők és egyformán klasszikus kortársak – válogatott műveit a környezet töredékeiként fogjuk fel, amelyek összeolvadnak, bár eredetileg távol maradnak.
Északi. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Északi. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Északi. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
Északi. Robayera szoba. Miengo, Kantábria
«c3au. MANUEL MINCH»
„ÉSZAKI”
ROBAYERA SZOBA
Régi iskolák
El Castro környéke, Cudón
Kantábria
2026. szeptember 19-től október 30-ig
