Anselm Kiefer, aki 1945 márciusában, a második világháború vége előtt született, Georg Baselitz, Gerhard Richter, Sigmar Polke és Jörg Immendorff mellett a hetvenes évek német festészetének reneszánszának egyik alapvető neve, amikor a neo-expresszionizmus uralta a színteret.
Kezdettől fogva hazája történelmét és mítoszait tette kreatív forrásává, belemélyedve az ősi múltba, amikor a legközvetlenebb tegnapi elmélkedés még megközelíthetetlen volt, és Adorno kijelentése, miszerint Auschwitz után nem lehetséges költészet. Kiefer számára a történelem a legendákban gyökerezik, alapja pedig egy szétszórt ideológia, amely térben és időben távoli világokból ered: nem bízott a feljegyzésekben, dokumentumokban vagy tanúkban, de hagyta, hogy az irracionális elbűvölje. Az empátia képessége (a kifejezés jelenlegi manipulációja ellenére) elengedhetetlen volt a korábbi korszakok vizsgálatakor, ez az akarat folyamatosan jelen van produkciójában.
Létrehozásának másik kiindulópontja a természet volt. Legújabb javaslataiban igen gyakran a száraz, sárga szárú növényzet és az okker tónusú elszáradt bogáncs megfigyeléséből indult ki. A bomlás szélén álló szépségüknél fogva a szerelemről, a halálról és az élet mulandóságáról szóló régi ábrázolásokra emlékeztetnek, de mindenekelőtt Walther von der Vogelweide költeményeire, szerelmes dalaira, amelyek szorosan kötődnek a szerző életéhez.
arra az egyre minnesinger (a lírai szerelem költője), aki a 12. és 13. század között élt, és akinek alapszövegeit Kiefer a hetvenes évek óta elemzi, neki szentelte a projektet. Für Walther von der Vogelweideamely minden bizonnyal legelterjedtebb költeményére összpontosít, A hárs alattkét különböző társadalmi osztályba tartozó szerelmes romantikus egyesüléséről természetes környezetben. Az irodalom mindig is nélkülözhetetlen volt számára… és a nyelv is: Nyelvben élek (…). A nyelv az, ami uralkodik rajtam. hallom. Ennek nagy része homályos marad számomra, de magammal hordom a szavakat, és hirtelen kapcsolatokat alakítok ki abból, amit elmond nekem.
Mind az abban a középkori költeményben felragyogó természetélmény, mind a letört fűlevelek és a benne leírt virágok újra és újra megjelennek legújabb festményein; Valójában a növény csak a kezdeti sorozat óta nyert jelenlétet munkáiban Für Paul Celan, Die Ungeborenen és Morgenthau terv. A vastag ecsetvonások gesztusos alkalmazásából született hajlított és kusza szárak megtörhetik a képi teret, és mintha láthatatlan erőktől megmozgatva közelednének a néző felé, virágai pedig önmagukban memento moriegyszerre él és már hervadt.
A növények titkos élete. Anselm Kiefer a Grothe kollekcióban. Fundació Catalunya La Pedrera
Pályájának ez a aspektusa előtérbe kerül azon a kiállításon, amelyet a Fundació Catalunya La Pedrera szentel neki mától, és amely az első egyénisége Barcelonában: jövő januárig tart nyitva, „A növények titkos élete” címet viseli, és a Hans Grothe-gyűjtemény negyven művéből áll, amely a német kortárs tanulmányozása során az egyik nélkülözhetetlen – negyedszázaddal ezelőtti Reina- és egy másik főszereplője. magán alapok.
Ezen a kiállításon Kiefer visszatérő növényei kiindulópontként szolgálnak arra, hogy rávilágítsunk a mikro hasznosságára a makro vizsgálatakor, az élet apró formái és a kozmosz és magát a történelmet meghatározó dinamika közötti kapcsolatok – a végtelen és mély összefüggések – között. Ezen a ponton Robert Fludd brit értelmiségi elméleteit említik, aki már a 17. században megpróbálta a világot egymásra utalt totalitásként magyarázni, három évszázaddal azelőtt, hogy a globalizáció és a klímavészhelyzet teoretikusai a fajok közötti kapcsolatokra hivatkoztak.
A növények titkos élete. Anselm Kiefer a Grothe kollekcióban. Catalunya La Pedrera Alapítvány
Az egész kiállítást önmagában alkotásként fogták fel, amelyben az emlékezet, az anyag és a jelen tudás sokféle formában és támasztékban keresztezik egymást: vitrinekről, festményekről és könyvekről beszélünk, amelyek nem elszigetelt területekre épülnek az útvonal mentén, hanem Kiefer saját pályafutása és világlátása szerint viszonyrendszert és nyitott történetet generálnak, amelynek értelmezésében a közönség is részt vesz.
Nyílt tere lesz erre, mert anyagai – föld, szalma, szövet, hamu, ólom vagy homok, néha megjelölve, elégetve, szakadva vagy megsértve – általában tele vannak olyan jelentésekkel, amelyeket úgy kell olvasnunk, mint azokat a rejtélyes könyveket, amelyeket Kiefer is használt. Talán nem mindig tudunk hozzájuk racionálisan hozzáférni: tele vannak árnyalatokkal és szürkével, ahol a motívumok meghatározása megbomlik.
A növények titkos élete. Anselm Kiefer a Grothe kollekcióban. Fundació Catalunya La Pedrera
„A növények titkos élete. Anselm Kiefer a Grothe kollekcióban»
CATALUNYA LA PEDRERA ALAPÍTVÁNY
C/Provença, 261
Barcelona
2026. október 2-tól 2027. január 24-ig
