Alain Urrutia (Bilbao, 1981), a reprezentáció mentális és vizuális felépítése iránt érdeklődő művész, festményein azzal játszik, amit mutat, és amit el akar rejteni. Mindig fekete-fehér képei olyan történetek töredékeit kínálják nekünk, amelyeket soha nem ismerünk teljesen. Vannak arcok, tárgyak, tájak és utalások más műalkotásokra, de hézagok, vágások és rárakódások is, amelyek megállásra kényszerítenek bennünket. A Reggio Emiliában, a Collezione Maramottiban most megnyílt „ABIAPUNTUA” kiállításon a művész több mint húsz kiadatlan festményből álló körútra tesz javaslatot, amelyen látásmódunk különleges értelmet nyer.
A cím, ABIAPUNTUA, baszk nyelven „kiindulópontot” jelent, és ez a festmény neve is, amellyel a kiállítás kezdődik. Innen indul egy útiterv, amely az emberi tapasztalattal kapcsolatos kilenc fő témát keresztezi, az eredettől és a természettől a közösségig, a mítoszig, a hatalomig vagy a halálig. A művek különböző, összefüggő terekben oszlanak el, és olyan kapcsolatokat alakítanak ki egymással, amelyeket előrehaladva fedezünk fel. Van egy kezdet, egy utazás és egy vég, bár az utóbbi végül visszavezet minket a kezdetekhez. A túra segítségével közelebb kerülhet mind az elkészült képekhez, mind az azokat lehetővé tevő folyamathoz.
Alain Urrutia. ABIASCORE 3/9, 2025-2026. Olaj, vászon. © Alain Urrutia
Az Urrutia működésének megértéséhez ismernie kell az adott képarchívumot. Évek óta gyűjti a fényképeket, filmfelvételeket, műalkotások reprodukcióit és mindenféle vizuális utalást, amelyek felkeltik a figyelmét. Folyamatosan bővülő személyes gyűjtemény, egyfajta digitális atlasz, amelyben a képek csoportosulnak és új kapcsolatokat hoznak létre. Ebből az archívumból, amelyet először oszt meg a nyilvánossággal, születnek festményei. Az Urrutia különböző korszakból és eredetből származó képtöredékeket válogat, kombinál és alakít át, ez a folyamat emlékeztet Atlas Mnemosyne Aby Warburg, amelyben a német művészettörténész a történelem során újra felbukkanó vizuális motívumok közötti összefüggéseket vizsgálta.
A fekete-fehér állandó Urrutia festészetében. De a szürke színek széles skáláján keresztül sikerül a művésznek egységet adni a nagyon különböző időszakokból és kontextusokból származó képeknek, miközben megidézi a mozi és a történelmi fotográfia vizuális nyelvét. Technikai tudása lehetővé teszi számára, hogy a textúrákat, a fényeket és az árnyékokat olyan precízen reprodukálja, hogy egyes festmények első pillantásra összetéveszthetők a fényképekkel.
Az alkotások különböző formátumokban kerülnek bemutatásra. A nagyobbak függőleges csíkokban egymásra helyezett képek halmozását kínálják, mintha egy pakliból terítenénk ki a kártyákat az asztalra. Alig látjuk mindegyik töredékét, de ezek az apró utalások elegendőek ahhoz, hogy felébresszék a kíváncsiságunkat az iránt, hogy mi marad rejtve. Más, kisebb méretű művek ezt a rengeteg hivatkozást egyformán átfedő kompozíciókba sűrítik.
Alain Urrutia. „ABIAPUNTUA”. A kiállítás megtekintése. Collezione Maramotti, Reggio Emilia. © Alain Urrutia. Fotó: Dario Lasagni
Alain Urrutia. HELMUGA 1/9, 2025-2026. Olaj, vászon a panelen. © Alain Urrutia
Találunk három olyan köztes formátumú festményt is, amelyek a középső részükön egymásra helyezett és elszakadt plakátokat szimulálnak. Ennek a gesztusnak nagyon konkrét szándéka van. Ahogy Urrutia maga magyarázza, amikor egy festményen szemlélünk, hajlamosak vagyunk figyelmünket a középpontra összpontosítani, a margókat a háttérben hagyva. A művész szimulálja annak a résznek az eltűnését, amely általában vonzza a tekintetünket, és arra hív, hogy nézzük meg a széleit, a sarkait, annak, ami általában észrevétlen marad. Így ami hiányzik, az ugyanolyan fontossá válik, mint az, amit látunk. A nézőnek el kell képzelnie, ki kell egészítenie és ki kell alakítania a saját kapcsolatait olyan képekkel, amelyeket soha nem mutatnak meg teljesen.
Alain Urrutia. ABIASCORE 2/9, 2025-2026. Olaj, vászon a panelen. © Alain Urrutia
Ez a játék a látható és a rejtett között folytatódik a nagy kompozíciókban, amelyek képeit a kis festményeken is megtaláljuk, egy kivételével. A hiányzó felfedezése a látogató kezében van, aki vissza tudja követni lépéseit, és keresi az összefüggéseket egyes művek és mások között.
A kiállítást két külön teremben vetített videó teszi teljessé, amelyeken Urrutia személyes archívumának képei követik egymást. Egy folyosón megyünk át, amelyen kilenc kis festményt találunk, amelyek a széles vizuális repertoárból izolált motívumokat tárnak fel: egy szem, egy toll, egy virág… Olyan képek ezek, amelyeket már az előző kompozíciókban is felismerhettünk, bár részben rejtve. Ezen kis alkotások mindegyike egy olyan kiválasztási folyamat eredménye, amely a hangulattáblaa kiállítás kilenc fő témájának egyikéhez kapcsolódó képcsoport. Ha megtaláljuk őket a többitől elválasztva, elidőzhetünk olyan részleteken, amelyek talán észrevétlenek maradtak, és jobban megérthetjük, hogyan jut el Urrutia a sok lehetőség közül egy adott képhez.
A két videó közvetlenebb betekintést nyújt az archívumba. A képek más-más ritmusban követik egymást, és egy folyamatosan bővülő vizuális repertoárt tesznek lehetővé, amelyből Urrutia kivonja a festményeihez felhasznált anyagok jó részét.
Alain Urrutia. „ABIAPUNTUA”. A kiállítás megtekintése. Collezione Maramotti, Reggio Emilia. © Alain Urrutia. Fotó: Dario Lasagni
Ez különösen érdekes része ennek a projektnek Reggio Emiliában. Urrutia először engedi, hogy belépjünk archívumába, és megismerjük a festményei mögötti folyamat egy részét, de továbbra is megőrzik rejtélyüket. Az, hogy tudjuk, honnan származnak a képek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent megértünk, amit mondanak nekünk. Maga a művész ezt így fejezi ki: „Azzal a gondolattal haladok előre, hogy eleget felfedjek ahhoz, hogy megmutassam, vannak dolgok, amelyek rejtve maradnak.”
Említést érdemel a kiállítás helyszíne is. A Collezione Maramotti az egykori Max Mara gyárban található, amelyet 1957-ben építettek, és művészi térré alakítottak át, megőrizve ipari jellegét, nagy nyitott tereit, a járdák lábnyomát, amely arra emlékeztet, hogy korábban gépek és munkaasztalok voltak, valamint a természetes fény jelenlétét. A kollekció Achille Maramottinak, a divatmárka alapítójának a művészet iránti szenvedélyéből született, aki az 1950-es években kezdett gyűjteni alkotásokat, és az 1970-es években született meg az ötlet, hogy megosszák a nyilvánossággal. A 2007 óta nyitva tartó kiállításon több száz olasz és nemzetközi művész alkotása látható, különös tekintettel a 20. század második felének festészetére, valamint olyan figurákra, mint Alberto Burri, Lucio Fontana, Michelangelo Pistoletto, Francis Bacon, Cy Twombly, Jean-Michel Basquiat és Anselm Kiefer. Az állandó gyűjtemény mellett kiállítási programot tart fenn, és kortárs művészek megbízásait tartogatja, például Alain Urrutia új projektjét.
„Alain Urrutia. ABIAPUNTUA »
Maramotti kollekció
Via Fratelli Cervi 66
Reggio Emilia (Olaszország)
2026. november 8-tól 2027. február 14-ig
