Hallgasd a folyót! A „Kőszívre nyíló nyíl” egy bennszülött lencsén keresztül elmondott költői hibrid élmény

Egy disznószerű lény sétál a brazíliai São Paulo külvárosában, az őslakos Guaraní területén. „A nevem Rete, peka vagyok” – mondja nekünk. És megosztja azt, ami akkoriban történt a természettel, amikor a gyarmatosítók elkezdtek megtelepedni. „Egy napon azok kezdtek érkezni, akikből sokan vannak.” Az idő múlásával az általuk hozott kövek egyre több teret kezdtek elnyelni, korlátozva egy ősi folyót, növényeket és sok élőlényt.

Ugyancsak az őslakos területen álmodik egy Jera Rete nevű nő. Rémálmaiban a város megszállja a faluját. De van egy öregasszony is, aki folyton beszélget vele. És még a folyónak is van hangja – ha csak hajlandó hallgatni.

Költői debütáló játékában Nyíl a kőszívhez (Flecha para Um Coração de Pedra), Luiza Calagian író, rendező és operatőr a helyi guarani bennszülött közösséggel együttműködve a városhoz közeli erdő szívébe szállít minket. A dokumentum-fikciós hibrid narratívája pedig valamiért nagyon eltérő. Az, ahogy az őslakosok tapasztalják és elmondják a valóságot, más. Az ő szemszögükből a mítoszok, az álmok és a nem emberekkel való kapcsolatok különböző időbeliségeket és perspektívákat kapcsolnak össze.

A filmes, talán hallucinációs utazás, amelyen a film elvezet bennünket, megvilágítja a közösség küzdelmének történetét. A mozi a megértés és esetleg a változás lehetőségeként jelenik meg.

Nyíl a kőszívhez világpremierjét november 17-én, kedden ünnepli a Tallini Fekete Éjszakák Filmfesztivál (PÖFF) 30. alkalommal megrendezett Lázadók egy ügyben versenyén Észtországban.

Calagian a filmet Jera Rete-vel közösen írta. Calagian az operatőrt is kezelte, és megosztotta a vágási feladatokat Caio De-vel. A producerek Vinicius Toro és Sabrina Zimmermann, az ügyvezető producer pedig Bruno Cucio. Az Utopia Docs foglalkozik a terjesztéssel és a világméretű értékesítéssel.

A világpremier előtt mondta Calagian THR arról, hogyan az ötlet Nyíl a kőszívhez egyedi hangja, megjelenése és érzése.

„Valahogy ezen a filmen nőttem fel. Ennek már hét éve” – ​​magyarázza a kreatív. „A film is átalakulni kezdett, és egy bizonyos ponton megértettem, hogy nincs értelme, hogy megpróbáljam elmesélni a történetet, ami a Guaraní története. Ezt az ő nézőpontjukból és az ő szemszögükből kellett elmondani, nem pedig a Nyugatról.”

Szóval, hogyan lehet ezt átfogó módon megtenni? „A küldetés az volt, hogyan hozzuk be a Guaraní kozmológiát, a Guaraní filozófiát, azt a módot, ahogyan a valóságot látják, szervezik, elbeszélik és szimbolizálják egy film szerkezetébe, amely természeténél fogva nyugati dolog” – mondja Calagian. THR. „De ez egyben megnyitotta a művészet átalakulási lehetőségeit is.”

Az első dolog, amit elkezdett nézni, az álmok voltak. „A guarániak nagyon-nagyon-nagyon kötődnek az álmaikhoz” – magyarázza. „Nem úgy értik az álmokat, mint olyasvalamit, amit az elméd vagy a képzeleted teremt, hanem az álom számukra a kapcsolat más dimenziókkal, más lényekkel, más szellemekkel, emberekkel, akik már nincsenek itt, és istenekkel.”

A folyamat során Jera közeli baráttá vált. „Oddig magáévá tette a projektet, hogy társíróvá vált” – osztja meg Calagian THR. „Ő is elkezdte szervezni, hogy kik szerepeljenek a filmben. Rajta kívül a főszereplők a két lánya. Az egyik lány, a legkisebb, a folyót játssza, a nagyobbik lánya pedig, aki röviden fel is tűnik a film végén, Rete, a pekás hangját adta meg. Szóval Jera körül forog minden. Ő ennek a falunak a vezetője, és nem csak az egész film társszerzője lett.”

A filmrendező beleszeretett Retébe, a pecásba is. A peka pedig produkciós cégének, a Mata Fechada Filmesnek a szimbóluma lett. „Számomra ez egy szimbólum” – mondja Calagian. „Sok köze van a mozi varázslatához. A guarániak szerint képes mozogni és utazni a világok között, és különböző dimenziókba, különböző perspektívákba lépni és az isteneket meglátogatni.”

A természetes egyensúlyt leromboló emberek és a gyarmatosítás visszatérő témája Nyíl a kőszívhez. A folyót például a Guaraní egyik legbölcsebb és leghatalmasabb szellemének tartják. „Még a gyarmatosítás előtt, amikor még minden harmóniában volt, a guaraník nagyon óvatosak voltak, és nagyon tisztelték azokat a folyami szellemeket, mert veszélyesek lehetnek – nem szabad bántani velük” – emeli ki a filmes. „Ezért szerettem volna bevonni ezt a karaktert, a folyót, hogy elmondhassam az ő oldalát a történetben. A pusztítás ellenére a folyóban még mindig van élet, ami elképesztő. Valahogy a természet megtalálja a módját a túlélésnek, még ilyen kedvezőtlen körülmények között is. Egy antropomorf jelenlétet képvisel.”

Még a szavakat és a nyelvet is gondosan választották ki, hogy megfelelően tükrözzék az őslakosok világnézetét. „Akik sokan vannak” például az egyik visszatérő mondat. „Így hívják az embereket, akik megszálltak” – mondja Calagian THR.

Valójában már több mint 10 éve dolgozik a Guaraní-val, és korábban a kommunikációs erőfeszítésekre is összpontosított, hogy hallatsák hangjukat. „Olyan kampányon dolgoztunk, hogy a kormány elismerje a bennszülött őslakos területeket a városban, a világ egyik legnagyobb metropoliszában” – jegyzi meg a filmes. „Nagy történelmi vita folyik a gyarmatosítás története körül, különösen São Paulóban. Van egy regionális kultúra, amely a gyarmatosítókat ünnepli, akik felelősek voltak a terület megszállásáért, amely mindig is Guaraní területe volt.”

Itt van a film címe is, Nyíl a kőszívhezinnen származik. Nemcsak a „kőszív” kifejezés játéka a kegyetlen vagy hidegszívű emberek számára, hanem utalás a szobrokra és más emlékeztetőkre és a gyarmatosításra is. „Még mindig sok történelmi emlékmű, sok utcanév, sok nyilvános politikai szimbólum a gyarmatosítókat ünnepli, azokat az embereket, akik megölték és rabszolgává tették az őslakosokat” – emeli ki Calagian. „Megértettük, mennyire fontos ez a narratívák közötti vita, és így született meg ez a projekt.”

Nézze meg az előzetest Nyíl a kőszívhez itt.