Rilke a Prado Múzeumban, minden elölről kezdődik Spanyolországban

2026.11.17. Paula Modersohn-Becker. Rainer Maria Rilke, 1906. Bremen, Paula-Modersohn-Becker-Stiftung, Leihgabe aus Privatbesitz

Ut pictura poesisa latin megszólítás, amelyet Quintus Horacio Flaccus fogalmazott meg, nem kevésbé, mint a Kr. e. Levél a Pisonesheza 15. századtól az európai festészet vezérmotívuma volt, nagyrészt arra használták, hogy a liberális művészet körébe emeljék, akárcsak maga az irodalom, de az egyik tudományág és a másik közötti kapcsolatokat a kiállítási körkép nem vizsgálta különösebben. Kevés a kivétel; ezek egyike az a tematikus útiterv, amelyet három évvel ezelőtt a Prado Múzeum Calderón de la Barcának szentelt.

Alfonso Palacio kezdeményezésére, Javier Arnaldo és Javier Barón kurátorsága alatt – ez az utolsó kiállítása a 19. századi festménygyűjtemény vezetőjeként – a központban ma a „Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet” ad otthont, a prágai költő halálának századik évfordulójával egybeeső projektnek, amelybe az El Grecó és a Pradoa mint a nemzetközi intézmények utazása a New York-i világba, vagy a Pradoyába került. A Musée Bonnat Bayonában, amelyeket ritkán láttak szobájukon kívül. A túra olyan darabokból áll, amelyekről tudjuk, hogy valójában népszerűsítették, inspirálták és nyomot hagytak Rilke írásaiban, nem pedig az őt elcsábító szerzők „általános” műveiből, ebből adódik ezek a kölcsönzések bonyolultsága, amelyek közbeékelődnek azokkal a vásznakkal, amelyek nyilvánvalóan a Pradoból származnak, egy múzeumból, amelyet a szerző Levelek egy fiatal költőnek jól tudta, mint látni fogjuk.

A tárlat az író 1912-1913-as spanyolországi utazását fogalmazza meg, amelyet nagymértékben beárnyékolt az El Greco, majd hagyta, hogy hazánk művészetének ismeretében Ignacio Zuloaga vezessen, akivel Párizsban ismerkedett meg, amikor a baszkok ott éltek, és akivel a 20. század első éveiben bizonyos barátságot ápolt. Ez az út megváltoztatta, lehetővé tette számára, hogy magáévá tegye a misztikusok élményeit, akik számára a táj lelkiállapotot jelenthet, és szenvedélyesen elmélyedhetett a krétai misztériumban; csodálattal Goya iránt, akinek örömét hangsúlyozta; és kellő udvariassággal Velázquezben, aki mindenekelőtt portréival lepte meg.

A „Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet” kiállítótermek képe. Fotó © Museo Nacional del Prado

A „Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet” kiállítótermek képe. Fényképezés: © Museo Nacional del Prado

A „Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet” kiállítótermek képe. Fotó © Museo Nacional del PradoA „Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet” kiállítótermek képe. Fotó © Museo Nacional del Prado

A „Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet” kiállítótermek képe. Fényképezés: © Museo Nacional del Prado

Az európai költő par excellence – mint mondtuk, Prágában született; Münchenben képezték ki; követte Lou Andreas-Salomét Berlinbe; sokat utazott Olaszországban és Oroszországban; része volt a brémai Worpswede művésztelepnek; Több évig élt Párizsban, majd Duinóban és Velencében; Az I. világháborúban Németországban és Ausztriában maradt; végül Svájcban telepedett le haláláig – mély és jól ismert kapcsolatokat ápolt a plasztikai művészettel; leghíresebb fejezete minden bizonnyal Rodin titkári tartózkodása, egy rövid idő (a szobrász elbocsátotta, és nem haragudott rá), ami lehetővé tette számára, hogy rövid és kiváló könyvet írjon róla, amelyet maga a francia mester tartott legfelsőbb értelmezése alkotásairól. Szövegeik szuggesztív vizuális karaktert is kínálnak. Valójában 1996 és 1997 között egy kiállítás járta be Neuss-t, Münchent és Brémát korának plasztikai művészetéhez fűződő kapcsolatairól, és az ő koncepciójára összpontosított. tanulni látnitavaly pedig a Paula Modersohn-Becker Múzeum adott otthont egy másiknak, amely a két művész közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozta a Worpswede kontextusában.

A kilencvenes évek bemutatásából csak két, akkoriban jelenlévő alkotás látható a Pradóban, és az első pontosan az a tömör portré, amelyet Modersohn-Becker adott neki 1906-ban Párizsban, nagyon nyilvánvalóan nyitott szemmel és szájjal, olyan gesztussal, amely Rilkéről beszélve sokat közöl. A második az A törpe Doña Mercedes Zuloagában, amelyben a cseh megtalálta azt az alázatot és bátorságot, amelyről úgy gondolta, hogy a tükörgömbjében egy egész világ mellett meghatározta az itt lakókat.

Paula Modersohn-Becker. Rainer Maria Rilke, 1906. Bremen, Paula-Modersohn-Becker-Stiftung, Leihgabe aus PrivatbesitzPaula Modersohn-Becker. Rainer Maria Rilke, 1906. Bremen, Paula-Modersohn-Becker-Stiftung, Leihgabe aus Privatbesitz

Paula Modersohn-Becker. Rainer Maria Rilke1906. Bremen, Paula-Modersohn-Becker-Stiftung, Leihgabe aus Privatbesitz

Ignacio Zuloaga. A törpe Doña Mercedes, 1899. Musée d'Orsay, PárizsIgnacio Zuloaga. A törpe Doña Mercedes, 1899. Musée d'Orsay, Párizs

Ignacio Zuloaga. A törpe Doña Mercedes1899. Musée d'Orsay, Párizs

A kiállítási körút első állomása pontosan Párizs, mert ahogy azt előre sejtettük, ott találkozott Zuloagával, akinek festményeiről már korábban, 1900 körül Németországban hallott. Bikaviadorai és flamenco táncai – majd elmélkedünk. spanyol táncos és Fut– ihlette meg két versével, amelyeket sokszorosítanak, és mindig is így maradnak a szobákban, a képekkel összhangban, de ezeken túl Éibarnak is köszönheti mély vonzódását El Grecóhoz és a legnagyobb történelmi jelentőségű spanyol városokhoz.

A kettejük közötti levelezés révén nyomaink vannak arra vonatkozóan, hogy Rilke Spanyolországba akart utazni – ezt akkor tette, amikor ez a barátság már nem tartott –, és hogy többet akart tudni azokról a spanyol művészekről, akik kortársai voltak, mint például María Blanchard, akinek Hírközlő (most a Pradóban) látott a fotózásban, vagy mint az elkerülhetetlen Picasso, akinek mountebanks család Ez lenne a csírája tíz duinói elégiája közül az ötödiknek: Mondd csak, kik azok a bábosok/ még mi magunknál is homályosabbak. /Kik azok/ akiket egy fáradságos kielégületlen akarat úgy csavar, mint a ruha, hirtelen/ (kinek?)/?

Maria Blanchard. A kommunikáló, 1914. Reina Sofia Nemzeti Művészeti Központ MúzeumMaria Blanchard. A kommunikáló, 1914. Reina Sofia Nemzeti Művészeti Központ Múzeum

Maria Blanchard. A kommunikáló1914. Reina Sofia Nemzeti Művészeti Központ Múzeum

Picasso. Saltimbanquis, 1905. A Málagai Alapítvány kölcsönbe a Picasso Szülőház MúzeumnakPicasso. Saltimbanquis, 1905. A Málagai Alapítvány kölcsönbe a Picasso Szülőház Múzeumnak

Picasso. Mountie1905. Málagai Alapítvány a Picasso Szülőház Múzeumnak kölcsönözve

Elmerült spanyolországi kalandjában – az utazás akkoriban volt –, első állomása nem lehetett más, mint Toledo, a múlt és maga Greco iránti szeretete miatt: leigázta tereinek valószerűtlensége, figuráinak furcsa és emelkedő jellege, a világítás minősége és rendkívül gazdag palettája.

Az utcák és azok a festmények egyaránt kinyilatkoztatást jelentettek számára; A szépek megérkeztek Madridba Bűnbánó Magdolna Budapestről, Szent Jeromosról és a bayonne-i Benavente hercegről készült portréi, vagy frenetikus és szinte átszellemült éjszakai Kilátás Toledo városára New Yorkból.

El Greco. Kilátás Toledo városára1599-1600 körül. A Metropolitan Művészeti Múzeum

Egy hónapig maradt ott, mielőtt Rondában telepedett le, miután rövid ideig áthaladt Córdobán és Sevillán. Nem tervezte, hogy Malaga városában marad, ennek ellenére ez volt az a város, amely a legtöbb időt foglalkoztatta spanyol tartózkodása alatt. A szikláiról és utcáiról jó néhány fényképet szerzett be, amelyeket gondosan válogatott, hogy a levelezése részét képezze, és írásaiban párhuzamot állított az erodált természeti táj és a kultúrtáj között.hegyek, amelyek kinyíltak, mint egy énekelni való zsoltárkönyv).

Némelyikében ennek a helynek a nyomait is nyomon követhetjük Versek éjjel vagy ugyanabban Duino elégiák.

José María Reyes nevéhez fűződik. Ronda tíz képe Rilke annotációival a hátoldalon, 1900-1913 körül. Bern, Schweizerischen NationalbibliothekJosé María Reyes nevéhez fűződik. Ronda tíz képe Rilke annotációival a hátoldalon, 1900-1913 körül. Bern, Schweizerischen Nationalbibliothek

José María Reyes nevéhez fűződik. Ronda tíz képe Rilke annotációival a hátoldalon, 1900-1913 körül. Bern, Schweizerischen Nationalbibliothek

Rilke utolsó spanyolországi állomása Madrid volt, világos kezdeti céllal, ahogy Pía Valmaranának levélben kifejtette: Megállok Madridban, és eltöltök néhány napot a Prado Múzeumban. Azok a napok majdnem egy hét volt, és alkalom volt találkozni régi ismerősökkel, akiket Bécsben, Münchenben, Berlinben vagy Bayonne-ban fedezhettem fel – vagy pillanthattam meg diffúz minőségű fényképeken; A Musée Bonnat-Helleu ehhez az utolsó részhez egy érett, szemüveges Goya portrét készített. Fiatalkora óta rajongott Velázquezért – bolondjaiért és királyi portréiért; Murillo vagy az életre (és állathalálra) nyitottabb Goya vallási jeleneteinek gyengédségére is. Remélte, hogy Modersohn-Becker, akinek érzelmes rekviemet adott, élvezni fogja gyermekeit.

A Rilke-hez (utazáshoz) hasonlóan ritkán készülő kivételes alkotások szemléltetésén túl ez a kiállítás óriási dokumentumértékkel is kitűnik: kiadatlan leveleket és jegyzetfüzettöredékeket tartalmaz, amelyek szintén kiadatlanok, és amelyek a katalógusban részletesen megtekinthetők.

Francisco de Goya. Önarckép szemüveggel, 1800 körül. Musée Bonnat-Helleu, musée des beaux-arts de BayonneFrancisco de Goya. Önarckép szemüveggel, 1800 körül. Musée Bonnat-Helleu, musée des beaux-arts de Bayonne

Francisco de Goya. Önarckép szemüveggel1800 körül. Musée Bonnat-Helleu, musée des beaux-arts de Bayonne

„Rainer Maria Rilke és a spanyol művészet”

NEMZETI PRADO MÚZEUM

Paseo del Prado, s/n

Madrid

2026. november 17-től 2027. március 7-ig

Nikola G.
Nikola G.
A budapesti művészeti élet inspirál nap mint nap, és az ArtPortalon keresztül szeretem megosztani ezt a szenvedélyt. A hazai és nemzetközi művészet új történeteit keresem minden cikkben.

Szólj hozzá!

öt + 17 =