A fantasy nem csak nagy művek terepe, hanem a 80-as években született, mégis máig élő, makacsul szerethető filmeké is. Ilyen a Don Coscarelli rendezte, 1982-ben bemutatott The Beastmaster – a francia forgalmazásban „Dar l’invincible” –, amely 42 évvel később is az erő, a képzelet és az őszinte kalandvágy különös elegyét kínálja. Bár nem Conan és nem A Gyűrűk Ura, ez a film továbbra is egyike azoknak, amelyeket egy heroic fantasy-rajongónak érdemes legalább egyszer az életében, tágabb kontextusban pedig újra és újra megnéznie.
Mítosz, bronzkori álom és állatszövetség
Coscarelli a Phantasm után merészebb tervekkel fogott neki következő munkájának, és Andre Norton The Beast Master című regényéből indult ki, amelynek sci-fi alapjait okosan „időn kívülre” helyezte. A költségvetés szabta határ kitalált „bronzkori” világot eredményezett, ahol a mitológia, a népmese és a szandálos eposz hagyománya találkozik egy szelídebb, mégis markáns fantasy tónussal. Az így létrejött közeg egyszerre ismerős és idegen: nincsenek nagy királyságok és hosszú tündeháborúk, ellenben van egy magányos harcos, aki különleges ajándékkal, az állatokkal való kapcsolattal bír.
A történet főhőse Dar, a trónörökös, akit születéskor a sötét jóslat pecsétel meg, majd csodával határos módon megmenekül. Nevelőapja falujában nő fel, ám a zsarnok szolgái lemészárolják szeretteit, és a bosszú, a helykeresés, valamint a természethez fűződő empatikus szövetség útjára lép. Dar falkáját fúriafarkú ferecek, egy büszke sas és egy fekete „párduc” egészítik ki – állatok, akik nem csupán eszközök, hanem a hős lényének kiterjesztései.
Ez a dinamika adja a film különleges varázsát: a küzdelmet nem csupán acél és izom vívja, hanem bizalom, figyelem és a „másik” megértésének képessége. A hősiesség itt nem csupán barbár nyers erő, hanem a gyöngédebb teremtés ereje is.
Viharos forgatás, csúcsminőségű képek
A produkció megszületése rögös út volt. Coscarelli nehezen gyűjtötte össze a körülbelül 9 millió dollárt, és a forgatás közben komoly nézeteltérések mérgezték a légkört. A rendező és a producer, Sylvio Tabet konfliktusa legendássá vált, miközben Marc Singer – Dar megformálója – egyszerre volt elhivatott és időnként makacs partner.
„A szerződések aláírása után a konfliktus a producerrel gyorsan eszkalálódott” – idézik Coscarellit, aki a nyomás ellenére magas színvonalon tartotta a filmet: operatőrnek Stanley Kubrick állandó munkatársát, John Alcottot szerződtette, aki az Orange mecánicától a Barry Lyndonig a képek mestereként vált híressé. A The Beastmaster vizuális világa ennek megfelelően fényekre, színekre és textúrákra építő, klasszikusan komponált, „nagyvásznú” fantázia.
A filmben Tanya Roberts is emlékezetes alakítást nyújt Kiri szerepében; jelenléte egyszerre romantikus és földközeli. Lee Holdridge zenéje hősies, mégis lírai hangsúlyokat ad, miközben a praktikus effektusok és a díszletek kézműves bája ma már retró vonzerő.
A „Conan-árnyék” és a videós reneszánsz
A mozikban a bemutató időzítése balszerencsés volt: John Milius Conan, a barbár című filmje előtte néhány héttel futott be, és dominálta a pénztárakat. Conan közel 80 millió dollárt termelt, a The Beastmaster amerikai bevétele jóval szerényebb maradt, ám a VHS-korszakban új életre kelt. A videótékák polcain ez a film az „otthoni kaland” mintapéldányává vált, amelyet családok és kamaszok újra és újra levettek, mert közvetlenebb, intimebb hősiességet kínált.
Ha a CGI-n edzett szemnek néhol olcsónak tűnnek az effektusok, a rendezés és az Alcott-féle képi műgond ma is működik. A film bája abban rejlik, hogy a heroizmus mögé empátiát és természetközeli spiritualitást csúsztat: a hős nem csupán győz, hanem ráhangolódik a világ rendjére.
Miért érdemes ma is elővenni?
- A John Alcott-féle operatőri munka időtálló szépsége, természetes fényekkel és klasszikus kompozíciókkal.
- A praktikus effektusok kézműves varázsa, amely a digitális kor szemének is üdítően valós.
- Az állatszövetség mint hősi motívum, amely finoman humanista üzenetet hordoz.
- Lee Holdridge zenei partitúrája, amely emlékezetes témákkal emeli a jeleneteket.
- A kaland és a mítosz kiegyensúlyozott arányai, amelyek családi, mégis testes élményt adnak.
A top 10-es hely titka
A heroic fantasy nem csak eposzi léptékben létezik. A The Beastmaster erénye, hogy a személyes, „vándorló hős” struktúráját a természethez kötődő képességgel társítja, amitől a küzdelem nem pusztán hatalmi, hanem morális és ökológiai jelentést is kap. Nem a világot váltja meg, hanem egy zsarnok bilincseit töri, és közben a közösséghez visszataláló hős útját rajzolja meg.
A műfaji palettán Conan izommitológiája és A Gyűrűk Ura kozmikus tágassága között helyezkedik el, saját, közép-léptékű mitológiával, szerethető részletekkel és emlékezetes képekkel. Ez a középút, a kézzelfogható, mégis mágikus hang, valamint a következetesen felépített hős–állat kapcsolat az, ami miatt 42 év után is az „ezt látnod kell” kategóriában marad.
Ha valaki egy szívvel készített, vizuálisan gondosan kidolgozott, mégis közvetlen kalandra vágyik, a The Beastmaster ma is hálás választás. Nem dől össze tőle a kánon, de emlékeztet rá, hogy a fantasy lényege nem a gigaméret, hanem a képzelet és a bátorság emberi léptéke, amelyben egy hős és barátai – akár bundásak, akár tollasak – együtt formálnak sorsot és legendát.
