A „Between Brothers” egy mélyen személyes dokumentum, amely Rotterdamban debütált, és egy útra viszi a nézőket a családi traumák és rejtélyek megfejtésére.

Az a mondás, hogy a holland dokumentumfilmes, Tom Fassaert szereti a családban tartani a dolgokat, csak részben igaz. Igen, a családi problémák és az identitás meghitt, szívből jövő filmes feltárásával szerzett magának hírnevet. De megállapításait nem tartja meg a családon belül. Ehelyett meghívja a nézőket, hogy csatlakozzanak hozzá a rejtett történetekben és kérdésekben való mélyrepüléshez – még ha ez érzelmi és olykor nehéz is lehet neki, szeretteinek és nézőinek.

2015-ös dokija Családi ügy (2015), amely Amszterdamban nyitotta meg az IDFA-t és jelölték az Európai Filmdíjra, követte őt, elfogadva 95 éves nagymamája meglepetésszerű meghívását, hogy látogassa meg őt Dél-Afrikában. A filmben szembesült a nagy, boldog család titkaival, vallomásaival és illúzióival.

In Testvérek között (Tussen testvérek), az író-rendező új családi detektívtörténete, a Fassaert ráközelít apja, Rob (72) és apja bátyja, René (75) kapcsolatára. A család, az emlékezet és az identitás kérdéseiben merülő film világpremierje az 55. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál (IFFR) Limelight programjában.

Kezdetben az általa elmondott történet egy tragikomédia a korábban pszichológus apja és bátyja, pszichiátriai beteg között, aki felhalmozó, visszavonultan él. Nézzük, ahogy Rob rendszeresen meglátogatja a bátyját, és próbál segíteni neki a rendetlenségben. Ám a film végül egy olyan családi kirándulássá válik, amely a testvérek ismeretlen gyökereit keresi, nevezetesen az apjukat, aki kisgyermek korukban egy gyermekotthonban hagyta őket, és végleg eltűnt az életükből.

„Édesanyjuk halála után két idős testvér utolsó kísérletet tesz, hogy felszámolja múltjuk roncsait” – áll a film logójában. „Az olyan bensőséges, akár tragikomikus jelenetekben Tom Fassaert filmrendező, egyikük fia egyre mélyebbre vonódik rég nem látott apjuk rejtélyébe.”

Korai belépés Testvérek közöttFassaert azon töpreng, vajon megtörhető-e a generációk közötti traumák köre. A lehetséges válasz keresése során kanyargós ösvényre vezeti a közönséget, tele szerelemmel, drámával, régi és új kérdésekkel, konfliktusokkal, nevetéssel és mindenféle más érzelmekkel, amelyeket a családok magukkal hoznak. A filmet pedig azzal zárja, hogy visszatér a nemzedékek közötti traumák kérdéséhez, és felfedi, miért olyan fontos számára a felfedezés.

Fassaert beszélt vele THR a hosszú útról, amelyre a családja ment Testvérek közöttuniverzális témák a történetükben, és mi következik számára.

Testvérek között egy műfajilag hajlító keveréke, többek között páratlan páros utazásnak, történelmi rejtélynek és családterápiának. „Igen, sok mindenről van szó egyszerre, ezért is tart olyan sokáig az elkészítése” – mondja a filmrendező, és megosztja, hogy az első anyagot 2016-ban kezdte forgatni. „A forgatás megkezdése és a vágás befejezése között két gyermek apja lettem.”

Ne várd Testvérek között beszélő fejek és statisztikák típusú doki lenni. „A film bizonyos dolgokat vizsgál, amelyek tényszerűnek tűnnek, de számomra inkább érzelmi és pszichológiai jellegűek” – emeli ki Fassaert. „Egy családban sokféleképpen történnek dolgok, történnek traumák, történnek nagy háborúk vagy kisebb háborúk – a szülők válnak el, a családok szétesnek. Mindezek a dolgok szinte mindenkivel megtörténnek, de a traumatikus események kezelése eltérő. Az, ahogyan kezeljük őket, az egyik családot működőképessé, a másikat pedig működésképtelenné teszi.”

Az ilyen családi traumákkal való szembenézés Fassaerts filmes utazásának központi elemévé vált. „A filmjeimmel próbálkozni próbálok, nem csak az, hogy megvizsgáljam, mi is történt valójában” – mondja. THR. „Valójában sokkal inkább arra koncentrálok, hogy ezek a traumás pillanatok hogyan hatnak az érintett emberek életében, de nemzedékek között is. Arról van szó, hogy hogyan keringenek át generációkon keresztül, és még mindig hatással vannak azokra a generációkra, amelyek soha nem élték át a tényleges eseményeket. Lenyűgöznek ezek a pszichológiai mechanizmusok.”

A családtagok közötti interakciók dokumentálása nem mindig lehet egyszerű. Ez az oka annak, hogy Fassaert rendszeresen kinyilvánítja jelenlétét? Testvérek között? „Szenvedélyem a megfigyelős dokumentumfilm-készítés, de nem vagyok naiv” – mondja. THR. „Tudom, hogy a légy a falon koncepció nagyon korlátozott. Illúzió azt hinni, hogy jelenlétem nem befolyásolja a valóságot. Ezért a filmben folyamatosan igyekszem finoman megtörni ezt a gondolatot. Nem akarom, hogy túlságosan metafilm legyen, de fontosnak tartom, hogy a nézők érezzék jelenlétemet, mert ez a kamera mögötti jelenlét valóban befolyásolja azt is, ami a kamera előtt történik, a kamera elölről meséli el a filmet. a filmrendező nézőpontja, mivel a filmrendező e két testvér családtagja.”

E sorok írója azon töpreng, hogy a családi titkok és kérdések filmes megörökítése, feltárása és megragadása nem kimerítő-e érzelmileg. „Után Családi ügyúgy éreztem, kész vagyok a témával. Egyszerűen csak érzelmileg és fizikailag is ki voltam égve” – mondja Fassaerts. „És készen álltam arra, hogy teljesen a saját életemnek szenteljem magam, és ne nézzek többé a múltba.”

A tervnek az volt az útjába, hogy – igen, kitaláltad! – család. Végül is nem sokkal azután, hogy előző filmje elkészült és bemutatásra került, édesapja azt mondta neki, hogy ideje egy beavatkozásnak megkezdeni a nagybátyja házának rendbetételét. „Úgy éreztem, el kell mennem megnézni, de először nem fogtam a kamerát” – emlékszik vissza a filmes. „Még nem terveztem, hogy filmet készítek. De ez megváltozott, amikor elkezdtem megfigyelni őket, és láttam, hogy apám bizonyos értelemben annyira a rend megteremtésére koncentrál, és van benne a késztetés, hogy megpróbálja megváltoztatni a bátyját. Amolyan ellentétei egymásnak. Szeretik egymást, és megfojtják egymást. Ez a kétértelműség késztetett arra, hogy ezt a filmet nagyon meg akartam csinálni. Ez megnehezítette, hogy folytassam ezeket a filmeket.”

Szerkesztés Testvérek között kulcsfontosságú kihívás volt az információra összpontosító szekvenciák, valamint a családi interakciók és érzelmi jelenetek keverékének biztosításában. Miközben Fassaerts azt mondja, „sokkal kevesebbet lőtt, mint amennyiért én Családi Vásár„, elismeri, hogy „nagyon sok kedvesem volt, akiket meg kellett ölnöm”, ami nagyon tetszett neki. „Vannak olyan jelenetek, amelyekben egészen mostanáig azon gondolkodom: „Miért nem találtam nekik helyet a filmben?” Mert annyira viccesek, érzelmesek vagy kétértelműek. De meg kell hoznod ezeket az igazán nehéz döntéseket.”

Valami új benne Testvérek között amelyeket a filmrendező korábban nem használt, az archív felvételek, beleértve a talált felvételeket is. „Ez az anyag amatőr fekete-fehér filmekből származik, amelyek ugyanabból a korszakból származnak, mint a történelem, amelyre összpontosítunk” – magyarázza Fassaert. „Kockázatot vállaltam ezzel. Nem mondom meg kifejezetten, hogy a látott képek egy része nem valódi képek [in the sense that they are not of my family]. Gondoltam ennek az etikai kihívására, de ez [worked as an added illustration] ehhez az igazán szubjektív filmhez. Vállalni akartam ezt a kockázatot, mert nem akarom ismételni magam. Azt hiszem, ez minden kreatív ember halála – ha ismételni kezdi magát.”

Mi következik Fassaert számára? A holland filmrendező valójában egy másik mozgalmas dokumentumon dolgozik, amely a családra és a traumára összpontosít. „A film az ún Az árnyékodban”, mondja THR. „Ha úgy gondolja Családi ügy és Testvérek között érzelmesek és személyesek voltak, ez a következő film még mélyebbre megy, és érzelmi hullámvasút lesz. Az apósomra összpontosít, aki gerillaharcos volt az apartheid ellen.”

A filmrendező hozzáteszi: „A johannesburgi Sowetóban született és nőtt fel, majd része volt a „76-os generációnak”, a diákfelkelésnek. A tiltakozást soha nem akarták erőszakosnak, mégis nagyon heves tiltakozássá vált. Úgy keveredett bele, hogy már nem tudott visszafordulni, és ki kellett hagynia az országot az Afrikai Kongresszusba, majd csatlakozott az Afrikához. MK.”

A száműzetésben eltöltött 14 év alatt emelkedett a ranglétrán. „Belsőleg egy bizonyos pillanatban olyan sztálinista paranoia volt, hogy mindenki mindenkit árulónak vagy kémnek gyanított” – magyarázza Fassaert. „Voltak lázadások, voltak gyilkosságok, és voltak börtöntáborok, amelyek rosszabbak, mint gondolnád. Traumatizálódott. És '89-ben, amikor kihagyta Angolát, nem azért, hogy visszaköltözzön Dél-Afrikába, hanem hogy Hollandiába költözzön a családjával és a feleségemmel, aki Angolában született. Úgy döntött, hogy a múlt a múlt, és soha nem fog beszélni a történtekről.”

Fassaert így fejezi be: „Tehát ez a film egy végső kísérlet arra, hogy lassan, de folyamatosan megnyissa őt, és megpróbálja kezelni ezt a traumát, amely nemcsak az ő traumája, hanem az egész családra is árnyékot vet. Szóval ez egy nagyon intenzív folyamat.”