A nemzetközi filmfesztivál főnökei, köztük a cannes-i Thierry Frémaux és a sundance-i Eugene Hernandez nyilatkozatot tettek közzé, melyben a Berlinale főnöke, Tricia Tuttle mellett állnak.
„Támogatjuk Tricia Tuttle azon óhaját, hogy továbbra is a Berlinale Fesztiváligazgatójaként, teljes bizalommal és intézményi függetlenséggel maradjon” – kezdte a levelet, amelyet a világ legrangosabb filmfesztiváljainak élén álló 32 vezető írt alá Londontól és Telluride-tól Torontóig és San Sebastianig.
A nyilatkozat a német sajtóértesülések közepette érkezett, miszerint Tuttle-t a Berlinale díjátadó ünnepségén elhangzott palesztin-barát beszédek miatti politikai visszhang miatt elbocsátják. Ez viszont a filmfesztivál politikai töltetű, 2026-os kiadását követi, ahol a tehetségeket a fasizmus térnyerésével, a gázai háborúval és a Trump-kormányzattal kapcsolatos kérdésekkel bombázták.
Tuttle a német sajtónak nyilatkozva elismerte, hogy a fesztivál felügyelőbizottságának múlt heti ülésén Wolfram Weimer német kulturális miniszterrel „megbeszélték a kölcsönös lemondásom lehetőségét”, de eltökélt szándéka, hogy továbbra is a munkahelyén maradjon. „Nagyon büszke vagyok a csapatomra és a fesztiválra, és teljes bizalommal és intézményi függetlenséggel szeretném folytatni a megkezdett munkát” – mondta Tuttle a dpa német sajtóügynökségnek.
A fesztiválfőnökök levele szerint „el kell tájékozódnunk abban a tényben, hogy „mindenki” közé tartozhatnak olyan politikai és személyes nézeteket valló, akik nem mindig illeszkednek egymáshoz, vagy társadalmilag elfogadott vagy politikailag mandátumozott pozíciókat töltenek be. És bár a hosszú életű és jól látogatott filmfesztiválok elpusztíthatatlan találkozóhelyeknek tűnhetnek, ezek a terek gyakran törékenyek és összetettek, nehezen megőrizhetők.”
„Az általunk ismert filmfesztiválok, amelyekre szükségünk van, egyre nagyobb kihívást jelent fenntartani egy olyan környezetben, ahol az árnyalatok megbecsülése összeomlik. A valódi véleménynyilvánítás szabadságának támogatása, beleértve a tökéletlen vagy népszerűtlen vélemények megfogalmazásának szabadságát, soha nem volt még fontosabb” – folytatta a levél.
A levél így zárult: „Szükségünk van minden érintettünkre – közönségre, alkotókra, fesztiválcsapatokra, köz- és magánpartnerekre, iparra, médiára, társintézményekre –, hogy a film szeretetén keresztül összekapcsolódó közösségekként és hálózatokként mutassák meg egymásnak a kegyelmet, tiszteletet és szolidaritást, különben azt kockáztatjuk, hogy teljesen elveszítjük ezeket a tereket. Sokkal könnyebb elpusztítani, mint építeni.”
A nyilatkozatot aláírták: Kristy Matheson (Londoni Filmfesztivál), Jung Hanseok (Busani Nemzetközi Filmfesztivál), Ellen YD Kim (Ázsiai tartalom és filmpiac), Karen Park (Busani Nemzetközi Filmfesztivál), Thierry Frémaux, (Cannes-i Filmfesztivál), Christian Jeune (Cannes-i Filmfesztivál), Amr Mansi (El Gouna Filmfesztivál), Riobergaesti (F Pivalti Filmfesztivál), Ilberg (Göteborgi Filmfesztivál), Mirja Wester (Göteborgi Filmfesztivál), Vanja Kaludjercic (Nemzetközi Filmfesztivál Rotterdam), Clare Stewart (Nemzetközi Filmfesztivál Rotterdam), Karel Och (Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál), Kryštof Mucha (Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál), Giona A. Nazzaurson (Nemzetközi Filmfesztivál) (Locarno Algneb) Cossar (Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztivál), Daniela Michel (Morelia Filmfesztivál), Roman Gutek (A New Horizons Egyesület vezetője), Dorota Lech (New Horizons Nemzetközi Filmfesztivál), José Luis Rebordinos (San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál), Maialen Beloki, Lucía Olaciregui (San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál), Jovan S. Renãjanoovi Almeida Nemzetközi Filmfesztivál), Eugene Hernandez (Sundance Filmfesztivál), Kim Yutani (Sundance Filmfesztivál), Nashen Moodley (Sydney Filmfesztivál), Frances Wallace (Sydney Filmfesztivál), Julie Huntsinger (Telluride Filmfesztivál), Cameron Bailey (Torontói Nemzetközi Filmfesztivál), Anita Lee (Torontói Nemzetközi Filmfesztivál) és ShozoTokyochi Nemzetközi Filmfesztivál (ShozoTokyochi Nemzetközi Filmfesztivál).
Olvassa el a teljes levelet lent. A Hollywood ReporterItt van, hogy mélyen belemerül Tuttle zűrzavarába.
Filmfesztiválok rendezőiként és vezetőiként támogatjuk Tricia Tuttle azon óhaját, hogy továbbra is a Berlinale Fesztiváligazgatója legyen, teljes bizalommal és intézményi függetlenséggel.
A 2026-os Berlinalét és más kulturális és művészeti eseményeket övező vitákban az előző hónapokban felismerjük, hogy a filmfesztiválokra nehezedő nyomás nehezedik mindenhol, hogy eligazodjanak a változékony időkben, miközben fenntartják a biztonságos teret a mozi és az eszmecsere számára.
Kulturális őrzői szerepünk egyik alapvető szempontja, hogy megteremtsük és megóvjuk a filmesek, művészek, szakemberek és közönség találkozási helyét. Ide tartoznak azok az emberek, akik nemcsak a mozi iránti közös szeretetet hozzák magukkal, hanem sokféle megélt élményt és nézőpontot is. Ez adja filmfesztiváljaink életerejét, relevanciáját és értékét, és ez az, amiből a fesztivál szelleme épül fel.
Óvatosan kell eligazodnunk abban is, hogy „mindenkibe” beletartozhatnak a nem mindig egymáshoz igazodó politikai és személyes nézeteket valló, vagy társadalmilag elfogadott vagy politikailag mandátumozott pozíciójú emberek. És bár a hosszú életű és látogatott filmfesztiválok elpusztíthatatlan találkozóhelyeknek tűnhetnek, ezek a terek gyakran törékenyek, nehezen kivívott és bonyolult megőriznivalók.
Az általunk ismert filmfesztiválok, amelyekre szükségünk van, egyre nagyobb kihívást jelent fenntartani egy olyan légkörben, ahol az árnyalatok értékelése összeomlóban van. Soha nem volt még fontosabb a véleménynyilvánítás valódi szabadságának támogatása, beleértve a tökéletlen vagy népszerűtlen vélemények megfogalmazásának szabadságát. Fenn kell tartanunk azokat a tereket, ahol felkarolják a kényelmetlenséget, ahol a viták kiterjedtek lehetnek, ahol új ötletek terjedhetnek, és ahol a váratlan – és olykor egymásnak ellentmondó – perspektívák láthatóvá válnak.
Szükségünk van minden érintettünkre – közönségre, alkotókra, fesztiválcsapatokra, állami és magán partnereinkre, iparra, médiára, társintézményekre –, hogy a film szeretetén keresztül összekapcsolódó közösségekként és hálózatokként mutassák meg egymásnak a kegyelmet, tiszteletet és szolidaritást, különben azt kockáztatjuk, hogy teljesen elveszítjük ezeket a tereket. Sokkal könnyebb rombolni, mint építeni.
