Már legendának számít annak a története, hogy egy kanadai sportolóból lett fogyatékossággal élő Rick Hansen, aki kerekesszékével 40 075 kilométert hajtott a világ körül 1984-es Man in Motion turnéján, hogy pénzt gyűjtsön és felhívja a figyelmet a gerincvelő-sérülésekre.
De a dokumentumfilm fogalma „elmondatlan történettel” azt sugallja, hogy sok minden van, amit a világ 40 évvel ezelőtt nem láthatott. És Adrian Buitenhuis rendező és Derik Murray producer, vele Mozgó ember: Rick Hansen története, A Ryan Reynolds és a Maximum Effort producere egy sor privát hangnaplóra mutat rá, amelyet Hansen 27 évesen és deréktól lefelé lebénult rögzített, és soha nem látott archív felvételeket, köztük David Foster zenei producertől. Mindez aláhúzza azt a döntésüket, hogy bepillantást vetnek a kulisszák mögé egy fárasztó, 26 hónapos tolószékes utazásba Ingyenes Solo hangulat.
„Sok minden történt a turné során; sok küzdelem és kihívás van, hogy valóban megvalósuljon, amit szerintem a média kezdetben nem tudott megörökíteni, vagy nem kapott ablakot” – mondja Buitenhuis. A Hollywood Reporter a szerencsétlenség – egy 15 éves korában történt kamionbaleset, amelynek következtében Hansen deréktól lefelé lebénult – lehetségessé válásáról.
Mi teszi a végső vágást ezúttal a Ember mozgásban A dokumentumfilm egy romantika, amely a világ körüli körút során nőtt ki Hansen és gyógytornásza, Amanda Reid között, aki távol a média csillogásától a barátnője lett, még akkor is, amikor alig tört át a végtelen akadályokon, hogy megőrizze szellemi és fizikai állóképességét.
„A két év, két hónap és két nap alatt összenőtt szerelmi történetük óriási része a történetnek” – teszi hozzá Buitenhuis a magánkazettás kazettákról, amelyeket először tárnak a világ elé. Murray felidézett egy korai filmfejlesztési találkozót Hansennel és Amanda Hansennel, akiket 1987-ben házasodtak össze, ahol egy korábbi könyvben említett személyes hangfelvételek tárháza került elő.
„Rick azt mondta: „Ó, igen, azok a hangszalagok, igen, a páncélszekrényben kaptam őket. Megszerzem neked azokat” – válaszolta Hansen, ami a felfedezés örömét hozta, amit Murray és Buitenhuis alig tudott visszatartani. Egészen addig, amíg Rick Hansen visszatért a magánkazettákkal, egy birka Amanda Hansen fel nem tárta, hogy ő is felvette saját kazettás kazettájára saját turné gondolatait, soha nem hallgatta meg őket, és némi vonakodás után átadta őket a filmkészítő csapatnak.
A magánszalagok, amint azt a dokumentumfilmben hallani, sokkal többet árulnak el, mint a kimondott szavak, gyakran minden hosszú és kanyargós úton töltött nap után. „Nemcsak az, amit mond, hanem egy olyan érzés is bennük, ami olyan erős. Érzi a küzdelmet, érzi az érzelmeket, a nyers őszinteséget, amit akkor kap, ha tudja, hogy valaki alapvetően egy naplóhoz beszél, amit senki más, csak egy személy fog hallani” – mondja Buitenhuis.
Mit árulnak el a Hansenék magánkazettái a Man on Tour A dokumentumfilm egyben a fizikai veszteségek, a kétségek és a nyomás egy epikus csapatmunka mögött, mind az úton, mind vissza Vancouverbe, amely szükséges ahhoz, hogy a kerekesszékes világ körüli utazás elinduljon, még kevésbé, hogy befejezze.
„Az el nem mesélt történet az, hogy mi történik 1985-ben, amikor összegyűjtöd néhány barátodat, és veszel egy lakóautót, és nincs GPS-ed, mobiltelefonod, vagy egyáltalán nincs ilyen utazási élményed egész életedben, és elindulsz erre az útra” – mondja Murray egy dokumentumfilmről, különösen a beszélő fej szakaszaiban, aminek helyénvalóbb lenne a „Buszon csapat a fiatalemberek” címe. autópályák, hogy megkerüljék a világot.
És ez olyan, mint egy földgömb körül keringő Hansen, amint kerekes székét csak a felsőtest erejével hajtotta – és különösen, amikor átkelt az Egyesült Államokon a British Columbia–Washington államhatártól Miamiig (Florida), majd visszatért Kanadába – gyakran vették körül ujjongó szurkolók, akik plakátot tartottak, vagy elég közel akartak férkőzni ahhoz, hogy megérintsék vagy megöleljék.
Útközben a kanadai uber-zenész és producer, David Foster és az angol énekes, John Parr 20 perc alatt megkomponálta a „Man in Motion” című dalt. Szent Elmo tüze filmzene. Mert ne tévedjünk, Hansen csapata és turnéja nehezen ért célba 1987 májusában Vancouverben, miközben megpróbálja fenntartani a napi 70 mérföldes tempót, és mindezt azért, hogy elérje adománygyűjtési céljait.
„Megpróbálták ezt távol tartani a médiától, mert meg akarták mutatni, hogy remekül teljesítenek” – meséli Buitenhuis. Így járt a Man in Motion turné a Szovjetunión, a Közel-Keleten és Ázsián, majd Új-Zélandra és Ausztráliára.
Csak hogy megbizonyosodjunk arról, hogy jó úton haladnak, Murray és Buitenhuis a szerkesztés felénél elhozta Hansenéket egy privát vetítésre. „Bejöttek, leültek, és teljes csendben nézték (a filmet). Szünet nélkül. Aztán a film véget ért, és felgyulladtak a lámpák. Mindkettőjüket láthatóan megrázta, amit láttak, és sírtak” – emlékszik vissza Murray.
És az első szavak Rick Hansen szájából a következők voltak: „Soha nem beszéltem igazán arról, vagy nem tudtam megfogalmazni, milyen nehéz volt ez az egész csapatomnak, magamnak és Amandának” – tette hozzá.
Most mint Man in Motion: A Rick Hansen története Szeptember 11-én lesz a világpremier a TIFF-en, a film készítői és Hansenék egy újabb országos beszélgetést szeretnének elindítani az ikonikus aktivista folyamatban lévő kampányáról, amely a gerincvelő-sérülésekre hívja fel a figyelmet.
„Ő (Rick) több mint 500 millió dollárt gyűjtött össze. Megépítette a világ egyik vezető gerincvelő-kutatási és -fejlesztési létesítményét Vancouverben. Ez rendkívüli” – ragaszkodik Murray, amellett, hogy a kerekesszékesek könnyebb hozzáférhetősége érdekében kampányol.
A TIFF után Man in Motion: A Rick Hansen története A Vancouveri Filmfesztiválon vetítik, abban a kanadai városban és Hansen szülővárosában, ahol világkörüli turnéja kezdődött és véget ért.
