Húsz évvel azután, hogy megkapta a Gure Artea-díjat, amely Baszkföldön a legfontosabb a plasztikai művészetek népszerűsítésével foglalkozók közül, Abigail Lazkoz egy antológia és a kiadatlan leleplezése között félúton lévő javaslattal érkezik Azkuna Zentroába. A „Bárány, fél macska, majdnem kutya” címet viseli, Yara Sonseca gondozta, és a salamancai Domus Artium központtal koprodukcióban készült, és pontosan egy olyan projektet fog kibővíteni, amelyet a szerző már tavaly bevezetett, és amelynek címe „Van egy egyedülálló állatom”.
Ha tehát Lazkoz egy – szó szerint kafkai – történetből indult ki, átlép rajtaA bárány és macska között félúton lévő lény főszereplője, a hibridizáció mint módszer esztétikai lehetőségeinek feltárása érdekében, most úgy döntött, hogy továbblép ezen az úton, narratív és vizuális úton, a másság fogalmára reflektálva, nem annyira a vonások folyékony kombinációját szeretné felmagasztalni, mint inkább minden lény összetett természetének elfogadását és az általa okozott meglepetést. Ez még mindig egy változata a bilbaói művész állandó aggodalmának az egyén és a kollektíva közötti súrlódások és feszültségek, a múlt nyomai, a mindennapi életben uralkodó hatalom és az identitásunk felépítése miatt.
Lazkoz pályafutása során és itt is ellentétes vagy ambivalens koncepciókból tevékenykedik, nemcsak tartalmilag, hanem formailag is: foglalkozik a kicsivel és a nagygal, a két és három dimenzióval, a telivel és az ürességgel, alkotásai bemutatásában pedig kerüli az etatizmust, hogy a terjeszkedést és a dinamizmust részesítse előnyben; Ezek a kiállítási mechanizmusok, és nem csak a sokrétű darabok, olyan elidegenedést ébresztenek a nézőben a mindennapi élettől, amelyet egyformán alkalmazni kíván gyakorlatokra és folyamatokra. A környezetéhez rögzítve működik, de nyitott az újrakonfigurálásra.
Abigail Lazkoz. Van egy egyedi állatom. Domus Artium, Salamanca
Ennek a baszk alkotónak a végső sodródásai a Kafka-történet körül túlmutatnak a bárány és macska közötti lét bináris természetén, maga a cseh író nyomdokaiba lépve: abban a pillanatban, amikor az olvasó hozzászokik két olyan különböző állat egyesülésének furcsaságához, a kettősség felrobban, amikor a tinta túlterhelése nélkül résztvevővé tesznek bennünket, hogy ez a hibrid entitás is kutyává váljon. Adornót megelőzve, bár Hegel után a szerzője A kastély Bezárta a megosztottság egybeolvadásának lehetőségét, hogy felvegye azt a lehetőséget, hogy a nem egységes identitás hivatás, és ne csak lényeg vagy sors.
Bilbaóban szokásos és kiterjedt fekete-fehér falfestményei várnak ránk, amelyekben a képregényekre, a populáris kultúrára és a közelmúlt politikatörténetére való utalásokat értékeljük, de mindenesetre a két- és háromdimenziós alkotások együtt alkotják alkotásmódjának metaforáját: nyitottak az új jelentésekre, az átalakulásokra és változásokra, amelyeket az idő és ugyanaz a mű generálhat. Valamint az összes lehetséges útra, amelyet egy történet megnyit: A kereszt egy hibrid. Félig édes félig heves. Átszegett határ, de hazai és ismerős. Ez egy szörnyeteg. Ez örökség az apától. Az öröklés után átalakul. Ez látványos. A kereszt irodalmat, gyengédséget, meglepetést inspirál, ugyanakkor megtestesíti a lét egy furcsa, aberrált dimenzióját, és mindenekelőtt felelősséget jelent. Az átkelés tragikus.
Abigail Lazcoz. Kijárási tilalom2001
Egy másik kiindulópontja a fekete-fehér, a jelekhez és az íráshoz kötődő elsődleges oppozíció. Utalnak az ürességre és a teljességre, a nappalra és az éjszakára – vagyis az idő múlására –, és párbeszédre ösztönöznek folt és vonal között. Továbbá a falról leválasztott, de arra támaszkodó papírdarabok fehérjén lévő fekete színe egy nem nyilvánvaló, de már létező mozgást artikulál: azt, amelyet a művész úgy nyomtat a műre, hogy eltávolítja azt az állapotából. Ha pedig az írásról beszélünk, a cselekményekre kell utalnunk: fekete hálói, fehér rácsai visszatérnek, olykor építő vagy elhatároló jelentéssel, akárcsak a sárga szín.
Lazkoz Azkuna Zentroa új darabjai közül említhetjük a sorozat szobrait. Rokorekubiamelyek olyan változatos hivatkozásokat gyűjtenek össze, mint a cirénei Perszefonák vagy a japán yokai, istennők és szellemek, akik halálról és életről beszélnek. Előzik meg az utazásban a művész különböző szakaszaiból származó darabokat, amelyek kötődnek az ösztönökhöz, a háborúhoz és az emberi állatként felfogott állathoz. A falfestmény kiemelkedik Drezda (2009), száz lapból áll, amelyek olyan csempék, amelyek ábrázolásai utalnak a monumentális város második világháborús bombázására és Vonnegut regényére Ötös vágóhíd (1969); Ez az amerikai író az egyik legnagyobb hatással rá, különösen fekete humora miatt.
A szobor és a kollázs között félúton elhelyezhetünk egy sor modult, amelyek megtestesítik a gondolatot kereszteketlátszólag semleges panelek, amelyek a művész számára releváns, talált vagy létrehozott tárgyakat tartalmaznak, amelyek tükrözik a pozicionált alkotás iránti vágyát, forrásainak sokszínűségét és a kezdetektől kialakult szilárd és sokszínű utakat. És negyedszázaddal az első és egyetlen bilbaoartei kiállítása után ezen a kiállításon is láthatjuk Kijárási tilalom/Lumpegy falfestmény diptichon, amelyet itt konkrét alkotásként fogalmaztunk meg.
Végezetül az elmúlt két évben készült alkotásokból válogatunk, amelyek újragondolják korábbi szín- és mélységi kezelését; Olyan képek ezek, amelyeket nem jelenetként, hanem paradoxonként kell tanulmányoznunk a felszínen, amelyekben az intrikát egy terítőrajzon egy hívatlan pipa hajtja végre, a gazdag potenciális káosz támasza.
Abigail Lazkoz. Sziréna2021
Abigail Lazkoz. Doraemon2011
Abigail Lazkoz. „Bárány, fél macska, majdnem kutya”
AZKUNA ZENTROA
Arriquíbar Plaza 4
Bilbao
2026. október 21-től 2027. január 17-ig
