Róma,
Miután 2025-ben egy szükségszerűen kicsi, de káprázatos retrospektívát szentelt Caravaggionak, a római Palazzo Barberini február 12-én nyitja meg a „Bernini és a Barberini” című nagy kiállítást, amelyet Andrea Bacchi és Maurizia Cicconi kurátor, és amely a művész és Maffeo Barberini mély kapcsolatát vizsgálja, aki első, örökbefogadott és legmeghatározóbb patrónusa2 volt. az Urban név VIII.
Barberini támogatásának gyümölcseinek vizsgálata a szerző számára Proserpina elrablása Lehetőséget kínál arra is, hogy e két alak személyes és szellemi párbeszédének privilegizált szemszögéből újragondoljuk a barokk mozgalom eredetét, kulcsfontosságúak koruk művészi nyelvének meghatározásában, és megemlékezzünk az új Szent Péter-bazilika felszentelése óta eltelt négy évszázadról, amely az egyik legjelentősebb mozzanat a római kori bernini barokk és saját pályafutásában.
Ez a projekt Maffeo Gian Lorenzo felfedezőjének, az egyik legkorábbi és legbefolyásosabbnak tartott szerepének közelmúltbeli vizsgálatára összpontosít – ezt már olyan szakemberek is hangsúlyozták, mint Cesare D'Onofrio, Francis Haskell és Irving Lavin –, és meghatározó befolyást gyakorolt a szerző formális és kifejező kódjainak érlelésére, amelyek pontosan e szerző, a Vaticus és a Vaticus monumentális művei során alakultak ki. Városi VIII.
A barokk kezdeteiről folyó akadémiai vitával összefüggésben – amely 1600 körül Carracci és Caravaggio volt az úttörő szerzője, vagy az 1630-as években Bernini, Pietro da Cortona és Borromini volt az első kardja –, ez a kiállítás rávilágít arra, hogy jelenlegi megközelítésünk a dinamizmushoz és a színházisághoz teljesen más lenne a művészet évszázados hozzájárulása nélkül. A Velázqueznél vagy Van Dycknél mindössze egy évvel idősebb Lorenzo abszolút mestere az arc gesztusainak ábrázolásában, mélyen ismeri az emberi viselkedést, és mindehhez kiválóan alkalmas arra, hogy látható (felismerhető) formákat adjon a vallásos élménynek.
A legújabb kiállítások útján, amelyek ebben a térben befolyásolták a Barberini család, különösen a Maffeo, és művészi környezetük közötti kapcsolatokat – a „L'immagine sovrana” (2023) és a már említett „Caravaggio” (2025) –, ez a legújabb javaslat a római vizuális kultúra első konfigurációjába veti bele magát a 17. századi és kulturális téren, a 17. századi és kulturális téren. kiadatlan darabok a nyilvánosság számára. Olasz.
Féltucatnyi részben tagolódik, amelyek a Bernini és Barberini kapcsolatának releváns aspektusairól szólnak, a művész korai évétől egészen teljes érettségéig, és megvilágítják az édesapjára, Pietro Berninire jellemző későmanerista nyelvről az ő személyes kifejezőnyelvének megjelenésére való átmenetét, amelyről ismert, hogy rendkívül erős.
A túra nem hagyja ki a Szent Sebastian a Thyssen-Bornemisza Múzeum vagy a Puttó sárkánnyal a Getty Múzeumból a barokk szobrászat életre keltésének pillanatának egyértelmű megnyilvánulásai; A négy évszak az Aldobrandini-gyűjteményből, amely lehetővé teszi, hogy mélyebben elmélyüljünk Pietro Bernini és Gian Lorenzo kapcsolataiban; vagy a Barberini ősök portréinak galériája – Bernini, Giuliano Finelli és Francesco Mochi által faragott márvány remekművek –, amelyek ma köz- és magángyűjteményekben terjednek, és először a Palazzo Barberiniben kerülnek kiállításra.
Különös figyelmet szentelnek VIII. Urban imázsának és emlékének, amelyet márvány és bronz mellszobrokon ábrázolnak, amelyek mellett azon kevés festmény egyike, amelyet biztosan Gian Lorenzo Bernininek tulajdonítanak.
Egy külön rész pontosan a festői szerepével foglalkozik, amelyet Maffeo Barberini kezdeményezésére végzett; Addig hallgattam őt. A nagyközönség számára egyformán szűz vásznak mellett Bernini egyetlen jelentős nyilvános festményét láthatjuk majd. pésndantpartnerdarabja, Andrea Sacchi munkája, mindkettő kivételes kölcsönzés a londoni Nemzeti Galériától.
A díszletet rajzok, metszetek és makettek teszik teljessé, amelyek tovább világítják a művész szerepét a Szent Péter-bazilika építési munkálataiban, a baldachintól a kereszthajó átépítéséig és a monumentális temetkezési komplexumig, a pápaság és Bernini művészeti korszakának szimbolikus magjaként szolgáló VIII. A kiállítás pedig a Barberini ízlésének tágabb körével zárul; Ez a rész Guido Reni műveit tartalmazza; ritkán kiállított mellszobrok, például Thomas Baker (Victoria & Albert Museum) és Costanza Bonarelli (Museo Nacional del Bargello) mellszobrai; valamint Alessandro Algardi és François Duquesnoy alapvető művei.
“Barberini és a Barberini”
PALAZZO BARBERINI
Via delle Quattro Fontane, 13
Róma
2026. február 12-től június 14-ig
