A Tokaj-hegyalja lankái között megbújó Tolcsváról indult egy fiú, aki az amerikai filmipar egyik alapkövét rakta le. Neve ma ott fénylik a vásznak előtt felharsanó fanfárban, a reflektorok köröző fénynyalábjaiban, és a stúdiólogóban, amelyet a világ szinte minden mozijában látni. Mégis, itthon meglepően kevesen tudják, hogy a hollywoodi álom egyik architektusa magyar gyökerekkel nőtt fel. „A történelem néha csendben írja a leghangosabb neveket” – kevés pálya íveli ezt olyan erősen, mint azé a zempléni születésűé.
Zemplénből a Lower East Side-ra
Tolcsván, egy soknyelvű, szőlőillatú faluban született Fried Vilmos, akinek családja csecsemőkorában az Egyesült Államokba vándorolt. A New York-i Lower East Side nyomorúsága és pezsgése formálta: itt lett a szorgalomból rendszer, az ötletből üzlet. A fiatalemberből William Fox lett, aki nem aranykanállal, hanem makacs akarattal és kíváncsi szemmel nyitott utat magának az új szórakoztatóiparban.
A nikkelmoziktól a birodalomig
A századforduló városi Amerikája a mozgóképre szomjazott. Fox előbb kis nikkelmozikat vett és üzemeltetett, majd bérlőből terjesztő, terjesztőből pedig gyártó lett. 1915-ben megalapította a Fox Film Corporationt, amely pár év alatt a keleti parti stúdiótelepekről a kaliforniai napfény alá költözött. A rendszer, amit épített, a vetítőtermektől a filmforgalmazáson át a gyártásig egy kézben egyesült – korának tipikus, mégis kivételesen hatékony modelljeként.
„A film nem luxus, hanem népszórakozás” – ez a gondolat áttetszik Fox döntésein. Olcsó, de minőségi programok, híradók, sztárépítés: mind azt szolgálták, hogy a mozi a hétköznapok ünnepévé váljon. A Fox Movietone névre keresztelt hangrendszer és híradó a hangosfilm-korszak egyik hídja volt: a vászon egyszerre kapott zenét, zörejt, és korhű légkört.
Az ikon, amely megszólal a sötétben
A harmincas évek közepén a Fox Film egyesült a Twentieth Century Pictures-szel. Ebből született az a név, amelyhez a felharsanó fanfár, a balról jobbra suhanó reflektorok, és a grandiózus kőbetűk örökre társulnak. A márka ma – névváltoztatásokon és tulajdonoscseréken át – 20th Century Studiosként fut, de a zene és az embléma a kollektív moziemlék része maradt. Kevés hangjelzés vált ilyen szinten globális reflexszé: ha megszólal, a közönség már fél lábbal benn áll a történetben.
Miért nem közismert itthon?
A válasz több szálból szövődik. A hős nagyon fiatalon vándorolt ki, sikereit már amerikai közegben érte el. A márkanév idővel eltávolodott az alapító személyétől: a 20th Century Fox – majd a 20th Century Studios – jobban emészthető logó, mint életrajzi hivatkozás. Ráadásul a magyar filmbarátok emlékezetében más honfitársak – mint Zukor Adolf (Paramount) vagy Korda Sándor – gyakrabban felvillannak, mert életútjuk egyes állomásai Európához és Magyarországhoz szorosabban kötődtek. „A márka olykor túlnövi az ember árnyékát” – ritkán igaz ez annyira, mint a Fox esetében.
Fény és árnyék a csúcson túl
A sikerhez sokszor kockázat társul. Fox a húszas évek végén merész felvásárlásokba kezdett, és egy baleset, majd a tőzsdekrach után pénzügyi viharfelhők gyűltek a feje fölé. A birodalom kicsúszott a kezéből, a név azonban – a stúdió és a mozik homlokzatán – tovább élt. Ez a kettősség fanyar hollywoodi tanmese: a vállalat túléli az alapítót, a logó túlhangosítja a legendát. Mégis, a formaterv, a sztárkultusz és a hangosfilm-kísérletek mögött ott marad egy zempléni születésű ember alkotóereje.
Mi marad ránk Tolcsvától Hollywoodig?
A történet nemcsak dicsőség, hanem útmutató is. Egy kis helyi közösségből indulva, a megfelelő pillanatban felismerni a technológia és a közönség ritmusát – ez a moziiparban aranyat ér. A név, amely ma is minden premier előtt felcsendül, arra emlékeztet, hogy a kulturális „nagyvállalatok” mögött mindig sűrű, emberi élettörténetek húzódnak.
• Kulcspillanatok, röviden:
- Tolcsva: születés egy soknyelvű, zsidó közösségben; korai kivándorlás.
- New York: nikkelmozik, terjesztés, az első saját láncok.
- 1915: a Fox Film Corporation megalapítása és gyors terjeszkedés.
- Hangkorszak: Movietone híradók, a hang és kép új szövetsége.
- 1935: egyesülés, a „huszadik századi” márka és az ikonikus fanfár.
- A név tovább él, a tulajdonosok és a korszakok változnak.
„Amikor felzúg a fanfár…”
Legközelebb, amikor a sötétben megdörren az ismerős zene, érdemes egy pillanatra átgondolni: honnan indult ez a hang. Egy zempléni faluból, ahol a dombok között szél viszi a szőlőszagot, és ahonnan el lehet jutni a világ tetejére – ha az ember elég makacs, elég kíváncsi, és elég gyorsan felismeri, hogy a mozi nem csupán ipar, hanem egyetemes nyelv. „A film a modern népmesemondás” – és ennek a nagy mesének az elején ott áll egy fiú Tolcsváról, akinek neve ma is minden vetítés előtt felragyog.
